Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-141

Àz országgyűlés képviselőházának 141. hanem a falu népe részére is hozzáférhetővé tétessék. Méltóztassék elrendelni azt, hogy a falu népe időközönként — mondjuk vasárnap és ünnepnap délutánján — meglátogathassa azokat a muzeumokat, azoknak a muzeumoknak különféle tárait, néprajzi tárát, régiségtárát, könyvtárát, képtárát és ott okuljon, ott művelődjék, mert ez elvonja a városnak különösen vasárnap és ünnepnapon a piacon ténfergő, pipázgató, pletykálgató közönségét a mindennapi közönséges dolgoktól és ráirányítja tekintetét a magasabb, a nemesebb dolgokra, amelyek nélkül az emberi életnek semmi értéke sincsen, tudniillik a művelődés dolgaira, a jó könyvre, a szép képre ás a multat megelevenitő érdekes régiségekre. (Néppel Gyula: Szellemi kiképzésre!) -Felszólalásomnak tulaj donképeni tárgya csak az, hogy az igen t. vallás- és közoktatásügyi minister urat valamire kérjem. A törvényjavaslat nem rendeli el azt, hogy a vidéki könyvtárak részére is beszolgáltassák a vidéki nyomdák az úgynevezett kötelespóldányokat, pedig ezek nélkül azok a vidéki muzeális könyvtárak nagyon hiányosak. Többnyire csak az illetékes királyi főügyészségektől kapnak az illető vármegyékben működő nyomdákból kikerült kötelespéldányokat, azokat is nagyon hiányosan és nagyon lerongyolódott állapotban. Ha a 32. § négy pontban felsorolja azokat az- országos intézeteket, amelyek részére köteles a vidéki nyomda ilyen példányt beszolgáltatni, nem tartanám lehetetlennek, hogy az 5. pontban hozzávegyük még azt, hogy köteles mindden vidéki nyomda az azon vármegye székhelyén levő közkönyvtár részére is. egy kötelespéldányt beszolgáltatni. Ez azoknak a nyomdáknak, ha négy helyett öt példányt szolgáltatnának be — hogy ugy mondjam — meg sem kottyana, ellenben azoknak a vidéki könyvtáraknak igen nagy szolgálatot tesz. Ha a törvénybe ezt nem lehet belefoglalni, akkor ajánlom a mélyen t, minister ur kegyes figyelmébe, hogy méltóztassék a végrehajtási utasitásban erről gondoskodni, amivel igen nagy szolgálatot teszünk a vidéki könyvtáraknak. Dixi et salyavi animam meam. Beszéltem, mert erre felkértek, azonban de motu proprio is — ez latinul van, nem németül (Élénk derültség. ) — magamtól is szándékoztam ezt a kérdést szóyátenni. Egyébként a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgy aj ás alapjául hazafias ölömmel elfogadom. (Élénk hely élés és taps.) Elnök: Szólásra következik? Héii Imre jegyző: Várnai Dániel! Várnai Dániel: T. Ház! Amint a bizottságban, itt is kijelentem, hogy semmi észrevételem sincs a törvényjavaslat ellen, sőt sok tekintetben helyesnek is vélem, hogy az Országos Gyüjteményegyetem hatáskörét a minister ur ezzel a törvényjavaslattal ki akarja terjeszteni. Természetesen nem akarom 'megismételni mindazt, amit a törvényjavaslattal , kapcsolatban a bizottságban elmondtam. Örömmel hallottam, hogy ugy Petrqvácz, mint Pakots képviselőtársaim a népszerű ismertetés^ dolgában velem egy véleményen vannak és azt elő is terjesztették. Mégis felszólalok azért, mert itt magánjogi aggodalmaknak is hangot adott Pakots képviselőtársam épugy, mint Hegymegi-Kiss Pál képviselőtársam. Én azon a véleményen vagyok, hogy ebben a tekintetben a kormánynak, illetőleg a t. minister urnák ne legyenek aggodalmai, mert én magam ülése 1928 március 8-án, csütörtökön. 373 sem tartom alaposaknak azokat az aggodalmakat, amelyeket felhoztak. Ha meggondoljuk, hogy közgyűjteményeink milyen kincseknek és ritkaságoknak vannak tulajdonában s viszont milyen ritkaságok iés kincseik hiányoznak közgyűjteményeinkből* aíkkor én felhatalmazást tudnék adni a kormánynak még arra is, hogy időnként szedesse össze — kölcsönképen természetesen — a magángyűjtemények ritkaságait és állíttassa ki, hogy ebben az országban a szépművészetek és egyéb, dolgok iránt érdeklődő közönség, amely a magángyűjteményekhez nem férhet hozzá, időnkint ezeket közgyűjteményekben is láthassa. Nem tudom, időközben ebben a tekintetben javult-e valamit a helyzet, csak azt tudom, hogy például Rembrandtnak egyetlen képe van egy nyilvános múzeumban, ugy tudom, a Ráth-féle múzeumban. Nem beszélek Rembrandt grafikáiról, amelyek, ugy tudom, szép számmal vannak a Szépművészeti Múzeumban, de Rembrandt-kép nyilvános gyűjteményben csiak egyetlen egy van, holott nagyon jól tudjuk, hogy magángyűjteményekből időnkint egy-egy nyilvános kiállításra igen szép Rembrandt-kollekciókat lehetne összeszedni. Ezt csak például hoztam fel, megvilágításául elsősorban annak, hogy ezzel a témával kapcsolatban magánjogi aggodalmaknak helyet adni nem lehet, már csak azért sem, mert hiszen a magáintulajdont képpel, szoborral, vagy egyéb ritkásággal szemben, ugy látom, a törvényjavaslat igen jól megvédelmezi. Tisztelt Ház! Engedelmükkel tovább kell mennem és be kell kapcsolódnom még abba a témába, amelyet Pakots és Petrpvácz képviselőtársaim felhoztak. Az volt a kérdés lényege, hogy a muzeumoknak, képtáraknak s általában véve a közgyűjteményeknek a holt anyagát ugy kell közelebb vinni a néptömegekhez, hogy népszerű katalógusokat adnak ki, megkedveltetik és megismertetik vele a közgyűjtemények anyagát. Mert enélkül — méltóztassanak csak egy vasárnap elmenni a Szépművészeti Múzeumba — népszerű ismertető nélkül. (Jánossy Gábor: Igaza van! Terra incognita!) ugy állanak az ott felvonuló tömegek a képek előtt, hogy azt sem tudják, hányadán vannak. Megélvezik a képeken a színeknek a skáláját, megélvezik benne a kompozíciót, imitt-amott kir érzik belőle a történelmi levegőt, a történelmi szellemet is, egyébként azonban a művészettörténeti értékek tekintetében, jellem és egyéb tekintetben abszolúte felvilágosítás nélkül maradnak. Én albizottságban ezt a kérdést szőnyegre hoztam. Örülök annak, hogy a minister ur a legnagyobb hajlandósággal nyilatkozott iránta és ugy tudom, hogy anyagi akadályokat emiitett, mint amelyek eddig lehetetlenné tették ezeknek a népszerű katalógusoknak a kiadását ugy a Szépművészeti Múzeumban, mint a Nemzeti Múzeumban, mint általában a közgyűjtemények tekintetében. Azt hiszem, hogy az anyagi akadályok nem lehetnek olyanok, amelyek legyőzhetetlenek. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Várnai Dániel: Nem ugy gondolom, hogy ezeket a népszerű ismertetőket ingyen adják a publikumnak, de igen olcsón, 10—15—20 fiiérért. Nem is gondolok nagy vastag katalógusokat tele nevekkel és évszámokkal, tehát holt adatokkal, amelyek a törvények felvilágositása tekintetében mit sem érnek, hanem népszerű ismertetőket, amelyeket pár fillérért adnak;