Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-137
282 *Âz országgyűlés 'képviselőházának137, ülése 1928 március 1-én, csütörtökön. lem szemben védelemre nem szorul. Ellenben a tisztviselői karnak azt a részét, amely hivatalos esküjét megszegi, az ország iránti kötelességeiről megfeledkezik, az országnak nagy áldozatot okoz pénz alakjában és ezzel szemben az ellenértéket nem szállítja, kötelességét nem teljesíti, a képviselő urnák mentő kisérlete sem fogja a jogos kritika alól felmenteni. (Ugy van! Ugy van! a balközépen és a jobboldalon.) Ezeket kivántam a mélyen t. képviselő ur felszólalásával kapcsolatosan a magam részéről a 205. § b) pontja alapján elmondani. Most méltóztassék megengedni, hogy rátérjek a napirenden levő törvény javaslatra teendő megjegyzésekre. (Halljuk! Halljuk!) Magát a törvényjavaslatot elfogadom, mélyen t. Képviselőház. Elfogadom azért, mert, aki gazdaember és aki testtel és lélekkel gazda és Magyarország gazdasági ügyeit előbbrevinni óhajtja, kétségtelenül mindig csak örömmel üdvözölhet olyan kodifikátori munkát, amely a legkülönbözőbb törvényekben és rendeletekben szétszórtan esetleg meglévő törvényes intézkedéseket kvázi szerves egészbe összegyűjti és ilyen szerves egészben adjia, ugy a gazdaközönségnek, mint az eljáró hatósági közegeknek kezébe, megkönnyítve ezzel mindkét fél munkáját. Ha ebből a szempontból vizsgálom ezt a törvényjavaslatot, akkor csak a legteljesebb elismeréssel nyilatkozhatom róla, mert kétségtelenül igaz, hogy az az osztály, amely ezt a törvényjavaslatot előkészítette, hangyaszorgalommal összeszedett minden olyan kérdést, amely Magyarország állategészségügyi viszonylatait és állategészségügyi szükségleteit érinti és ez a törvényjavaslat igy tényleg alkalmas lesz arra, mint egy egységes állategészségügyi kódex, hogy ugy az állategészségügyi közigazgatás, mint maguk a gazdák, akiknek tulaj donképen a bőréről van szó, ebben a kérdésben eligazodjanak. Kénytelen vagyok azonban megjegyezni, — és leginkább ezért szólalok fel — hogy ez a törvényjavaslat sem téveszti szem elől azt a szerintem abszolút hibás [ és az ország minden nyomorúságát előidéző irányt, hogy minden lélekzetvételt is, minden : legkisebb mozdulatot is. amelyet az ország adófizető közönsége tesz, csak hatósági beleegyezéssel és pedig centrális hatósági beleegyezéssel szabadjon végezni. Bocsánatot kérek, mélyen t. Képviselőház! mire való az autonóm jog? Hiszen a községi háztartás olyan autonóm funkció és annyira autonóm jog, hogy a községi háztartás keretén belül bármi néven nevezendő intézkedés elsősorban mégis csak azokat illeti, azoknak kötelessége és joga, akik a községi életet ismerik, (Ugy van! a jobboldalon.) ismerik a község viszonyait, szükségleteit és akik azonkivül annak a községnek anyagi erőit is jól ismerik. (Ugy van! balfelől.) Mert bocsánatot kérek, a községi élet berendezkedése min alapszik? A községi pótadón. A községi háztartás semmi néven nevezendő kiadásaihoz senki egy garassal sem járul hozzá. A múltban, a békében még megvolt % hogy a kormány bizonyos segélyekkel a községi háztartást támogatta. Ma megfordított helyzet van. Ma a kormány a községekre hárít át még olyan funkciókat és terheket is, amelyeket a múltban a község egyáltalán nem tartozott viselni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ha pedig igy van, hát csak legelemibb jogom, az egyénnek és embernek is legelemibb joga, hogy a ; saját vagyona felett szabadon rendelkezzék. (Ugy van! a jobboldalon.) Evvel nem azt akarom mondani, hogy bizonyos felügyeletre ne lenne szükség. A felügyelet megvolt a múltban is; azért van a vármegyei autonóm intézmény, azért vannak a vármegyei hatóságok, hogy részben közvetlenül, részben közvetve a községi háztartás ügyvitelét ellenőrizzék. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől) Engedelmet kérek, ha minden legkisebb ügy, a legkisebb haszontalanság, nem áll meg magánál a községnél, sőt nem áll meg még a vármegyei hatóságok ellenőrzésénél sem, (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) hanem minden ide jön fel a ministeriumba és a központba, akkor mire valók az alsóbb hatóságok? (Ugy van! a jobboldalon. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gaal Gaston: Akkor Magyarországon nincs egyébre szükség, csak egy óriási nagy központi ministeriumra; töltsük meg azokat emberekkel, akik azután majd utazgatni fognak állami költségen ide-oda, jó napidíjak mellett meglátogatják majd a községeket és diktátorokként rendelkeznek. Mert a gyakorlatban ez az eredmény s ennek a törvénynek végrehajtása során is sok vonatkozásban ugyanerre az eredményre jutunk. Felvetődik például az a kérdés, hogy egy község állitson-e fel hullafeldolgozó s telepet. Bocsánatot kérek, a ministeriumhan" fogják megítélni tudni, hogy annak a községnek szüksége van-e, állati hullafeldolgozó telepre? Nem az a község tudja-e ezt, amely legjobban mérlegeli az Ő anyagi helyzetét, viszonyait, szükségleteit és a neki előnyös, dolgokat? Mit jelent ez? Ne vegyék rossznéven, de minden ilyen hatáskör-kiterjesztésben én mindig azt a csodálatos vörös fonalat látom, amely minden legújabb törvényünkben konstatálható: egyfelől a hatalmi túltengés fonalát, (Ugy van! Ugy van! balfelől.) ahol a központ minden intézkedési jogot magához akar rag*adni a vidéki orgánumokkal szemben, másfelől pedig ennek a hatalmi vonalnak gazdasági vonatkozásait. (Berki Gyula: Ezer darab Bethlen István járkál itt az országban! Kicsi, középszerű! — Meskó Zoltán: Hány darab, kérem? — Berki Gyula: Ezer! — Jánossy Gábor: Ne darabszámra mondjuk!) Ha én nem látnám azt, hogy azok a központban intézkedő magasrangu tisztviselők ig^en sokszor árdekszálakkal vannak hozzáfűzve bizonyos ipari és egyéb vállalkozásokhoz, akkor ez a vörös fonal talán nem lenne annyira feltűnő és főként nem lenne annyira veszedelmes. (Esztergályos János: Ez lehetséges?) T. képviselő ur, tessék a Compasst tanulmányozni, és meg fogja látni a képviselő ur, hogy lehetséges. (Esztergályos János: Hallatlan! — Jánossy Gábor: Úgyis tudja, mit affektál!) Volt idő, amikor én itt a Házban számadatokkal kimutattam, hogy hány volt minister, hány volt államtitkár hány aktiv államtitkár, hány aktiv ministeri tanácsos és volt ministeri tanácsos, le egészen a fogalmazóig, a képviselő urakon és főispán urakon keresiztül hány közfunkcionáriusa ennek az országnak van ipari és eíryéb vállalatokban, pénzintézetekben satöbbi érdekelve. (Rothenstein Mór: Halljuk a neveket! — Meskó Zoltán: Magát nem vették be! — Viczián István: Vannak ott is igazgatósági tagok! — Elnök csenget.) Méltóztassék a képviselő urnák azt a naplót elővenni, amely azt a felszólalásomat tartalmazza, amelyben én ezt a kérdést tárgyaltam, ott a képviselő ur pontos statisztikai adatokat fog találni, igaz, hogy nevek nélkül. (Várnai Dániel: Az a statisztika nem pontos, mert azóta már megszaporodtak!)
