Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

240 Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. hogy ebből ai szempontból helytelen az, hogy az ilyen mint műasztalos vagy füszerkereskedo szerepeljen csak alzért, mert rendes szakmájában nem tudott elhelyezkedni, viszont ha valaki azután egy idő mulvai kiesett, képességeinél fogva valahol egy irodában elhelyezést nyert és onman — ha nemi is végzett hat középiskolai osztályt — nem szerepelhet mint szellemi munkás annak ellenére, hogy legutóbbi foglalkozása az volt. A kérdőivek másik csoportjában azokra a kérdésekre, amelyeket csak a munkanélküliek töltenek ki, szintén volna néhány megjegyzésem. A 24. kérdés például ugy szól, hogy az illető tagja-e valamely munkásbiztositó pénztárnak. Itt tudni kell, hogyha valaki munkanélküli, akkor a törvény szerint nem is lehet a munkásbiztositó tagja, hat heti munkanélküliség után ott elveszti tagságát. Ezt a kérdést ebből a szempontból nem tudom megértem. Azt sem helyeselhetem, hogy ennek a pontnak második kérdése ugy szól, . hogy az illető tagja-e valamely érdekképviseletnek, egyesületnek és ha igen, melyiknek. Itt ugyanaz az álláspontom, mint a vallási rovatnál. Miért kell ennél a statisztikai felvételnél a kormánynak tudni azt, hogy valaki melyik egyesületnek a tagja. Ezt a statisztikát szellemi munkások fogják kitölteni és lehet valaki olyan egyesületnek a tagja, amelynek legális alapszabályai vannak, de a kormány talán még sem látja szívesen, ha egy köztisztviselő vagy más szellemi munkás olyan egyesületnek, olyan társadalmi egyesületnek legyen a tagja, amely a kormánynak nem valami tetszetős. Miért kell ezt kitölteni, hiszen a munkanélküliség szempontjából nem fontos az, hogy valaki melyik társadalmi egyesületnek a tagja? Ha valaki titkos egyesület tagja volna, akkor ezt ugy sem fogja oda beirni, de vannak olyan egyesületek, amelyeknek legális alapszabályai vannak, de a tagok névsora még sem ismeretes és a kormány talán ez utón akarja megtudni, hogy valaki melyik egyesület tagja. Ezeket a kérdéseket kárhoztatom és azokat nem hogy szükségteleneknek tartom, hogy itt szerepeljenek, hanem egyáltalában azt a tendenciát látom itt, hogy kvázi ellenőrzés alá kerülnek a munkanélküliek, hogy hogyan viselkednek, milyen magatartást tanúsítanak, hogy ezzel a kormányrendszerrel szemben milyen szempontok szerint viselkednek és milyen álláspont az, amelyet privát életükben tanúsítanak, folytatnak. Épen ezért ezeket az aggályaimat el kellett mondanom akkor, amikor ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásáról van szó. Én tehát akkor, amikor ezeket elmondottam, nem kívánom azt mondani, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot nem fogadom el, de kérném a minister urat egyrészt, hogy felvilágosítással szolgáljon, másrészt pedig, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket kifogásoltam,^ méltóztassék revizió alá venni, végül pedig kérnék egy határozott kijelentést arra nézve, hogy hogyan vélekedik a kereskedelemügyi minister ur arról a statisztikáról, amely a munkanélküli fizikai munkásokról szól. Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Frühwirth Mátyás! Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Utána következik! Fitz Arthur jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Mindenben hozzájárulok az előttem szólott képviselőtársam által elmondottakhoz. Magam is különösen hangsúlyozni akarom azt, hogy a munkanélküliség kérdésében nem volna szabad különbséget tenni szellemi munkás és fizikai munkás között. Valóban itt volna az ideje, hogy a fizikai munkásság munkanélküliségéről is megfelelő statisztikai adatok álljanak a közvélemény rendelkezésére, mert ha "mástói már nem, akkor legalább ezektől az adatoktól várom az alvó szociálpolitikai lelkiismeret felrázását, legalább ezektől az adatoktól várom annak a helyzetnek megváltoztatását, hogy a közvélemény a bedobott és az alig bizonyítható számok birtokában elnéz ezek felett á kérdések felett és nem tudja vagy nem akarja a fizikai és szellemi munkásság munkanélküliségének együttes hatását kellő módon elbírálni. Erre az előttünk fekvő kérdőívre vonatkozólag nekem még ezeken kivül egynéhány meg*jegyzésem van. Az elmúlt esztendőben társaimmal együtt bejegyeztünk egy inditványt a szellemi munkások tarthatatlan helyzetével kapcsolatban egy statisztikai felvétel megejtésére. Megelőzőleg azonban a fizikai munkásokra vonatkozólag is benyújtottunk egy indítványt. Ezek az indítványok még a mai napig sem kerültek tárgyalásra, nem kerültek a parlament napirendjére. Márpedig az akkor fennállott helyzet egy jottányival sem enyhült és ezzel a kérdőivvel kapcsolatban azt kell mondanom, hogy a szellemi munkások nyomora még mindig nem érte el a kulminációs pontot. Amikor ezt a kérdőivet a kezembe kaptam, azt gondoltam, hogy talán ennek az indítványnak kapcsán elérkezettnek látták az időt egy statisztikai felvétellel megállapitani ennek a rétegnek szociális keresztmetszetét. A bizottságban és az előadó urnák a beszéde nyomán azt láttam, hogy ez nem annak az indítványnak következményeként született meg, — hiszen nem is képzelem, hogy az általunk benyújtott indítványoknak olyan hamar hatása volna, — hanem a Felsőházban elhangzott egyik inditvány következtében került ez a kérdőiv a parlament elé. Az inditvány vagy határozati javaslat f a Felsőházban a szellemi munkások munkanélküliségének okairól és terjedelméről kivan felvilágosítást kapni. Az, itt bemutatott kérdőiv azonban sem a mi indítványunk szellemének, sem annak a másik felsőházi inditványnak meg nem felel, és azt kell mondanom, hogyha ennek az ivnek egyes kérdőpontjait vizsgálom, akkor nem is tudom megállapitani azt a célt, amelyet tulajdonképen szolgálni akar. Ha veszem a pontokat, igy egy csomóban egymásután, akkor azt kell mondanom, hogy ez egy konglomerátum, mert például a hadikÖlesönről és állami címletekről, a záloglevelekről és egyebkről szóló 16. pont, bár a pénzügyminister ur és a népjóléti minister ur kivánságára vétetett fel a kérdőívre, mégis ebben a materiába semmifélekép nem tartozik bele, azonfelül szerintem azért is felesleges, mert amenynyiben meg akarjuk állapítani azt, hogy az ország polgárainak birtokában mennyi ilyen hadikölcsön és más egyéb állampapír vagy egyéb papír van, akkor ezt nem volna szabad csak erre az egy osztályra korlátozni, nem volna szabad, hogy az állam csak arra legyen kíváncsi, hogy az állam egészéhez képest mégis csak elhatárolt ennek az osztálynak birtokában mennyi ilyen papir van, hanem ha erre kíváncsi, akkor általános felvételt kellene erői csinálni, azt az általános felvételt, amelyet különben már a valorizációs törvénnyel kapcsolatban itt többen sürgettünk. A kérdőiv valóságos célját, amelyet az elő-