Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-135

'Az országgyűlés képviselőházának 135. ülése 1928 február 28-án, kedden. 237 hoznak, de nem akkor, ha egy törvényt — amennyire a körülmények megengedik — le­'enynitének. ' Annii Koissalka 1 Jáinos, t. képviselőtársam 'felszólalását iHletk aki ezt a kérdést szeretné teljésen ia főiskolák autonómiájának a köréibe utalni — ő 'mindenesetre felhozhatta volna érvül azt, hogy ha rábízhatjuk arra a gimná­'z,iumi igazgatóra a felvételt, mert ihiszen az •ma .neki diszkrecionálMs joga, ő is válogat, ö is ^vilsszautasit egyes g y érmeik eket, akkor miiért ineim bizzuk rá az egyetemekre, ahol •természetesen sniégi nagyobb belátás mutat­kozik. # Ea Így is tenne, íha csak egyetlen fő­iskolája lenne Magyarországnak. De több főiskola van, vidéki egyetemeik is vannak ás ha tazt akarjuk, hoigy necsalk eigyels' egyeteme­ken 'történjék meg 1 'igazságosan a felosztás, hanem áz összes iskoláknál igazságos felosz­tásnak kell történnie, ez csak a ininisterre fo'iizlható* aki valamennyi főiskolán a beirat­kozás oknak az irányadója. A doilog természe­téből folyik ez és másképen Dem is lehet. Rátérve a dolog érdemére, abban tökélete­sen igazuk van az ellenzéki (képviselő uraknak, hogy ezekben' a szelekciós princípiumokban van valami mesterséges és erőltetett). De »mind­addig, mig vissza nemi térhetünk a teljes tan­szabadság alapjára,, amely a kormánynak végső célja, addig valamiféle szelekciós szem­pontokat fel kell állitani. Itt csak egyet lehetne jogosan ellienvetni és pedig azt, hogy miért nem vesszük számításba kizárólag az iskolai előmenetelt. Ez az egyedüli komoly ellenvetés. Azt kellene mondani, a demokrácia azt köve­teli, hogy tekintet nélkül a szülők helyzetére, vegyük azokat, akik a legjobban tanulnak. De nem veszik észre igen t. uraim, hogy ebben valami nagyon antidemokratikus van? Mert annak a gazdag szülőnek a gyermeke, aki kü­lön szobában lakik és tanul, aki mellett in­struktort tarthatnak a szülők, sokkal kedve­zőbb anyagi helyzettel startol, mint a szegény szülőnek a gyermeke ... (Sándor Pál: Rendesen rosszabbul is tanul, mint a szegény szülő gyer­meke!) Ezt csak ugy képzelik, mert az ered­mény azt mutatja, hogy a gazdag szülők gyer­mekeiből jobb tanulók kerülnek ki; vannak ugyan elkényeztetett gyermekek kivételesen. de egészben véve, aki anyagilag nyugodtabb helyzetben van, akinek részére a gyermekszo­bában meg van a gondtalanság, ott jobb is az eredmény. Úgyhogy ez végelemzésben antide­mokratikus dolog lenne, ami nagyon demo­kratikusan hangzik első pillanatra. Ezt nem tehetném meg azért sem,, mert esetleg azután az iskolák az enyhe osztályozással rádulpláz­nának egymásra, biztosítani akarván az ott végzett gyermekeknek az egyetemre való felvé­telét. Ez így nagyon aggodalmas. Azt hiszem, bármennyire tisztában va­gyunk is azzal, hogy az egész szelekciós rend­szer, amelyet felállítunk, lényegében mester­kélt, de el kell fogadnunk, mert a rendszer természetéből folyik. A ministerelnök ur és én is kijelentettem, hogv elfogadunk bármilyen szelekciós rendszert, ha az plauzíbilisnak lát­szik. Legyünk tekintettel az intellektuellekre, az ,ország főfoglalkozási ására, ia mezőgazda­ságra, azután a többi foglalkozási ágakra, de legyünk figyelemmel a gyermek erkölcsiségére és tanulmányi eredményére is. Ha ezeket a momentumokat kombinálni fogjuk, azt hiszem, tűrhető eredményre fogunk jutni. A helyes megoldást majd az hozza meg, ha Isten segít­ségével hozzá jutunk ahhoz, hogy erre az át­meneti intézkedésre szükség nem lesz. Kérném a szöveget az előadó ur mjódositásával elfo­gadni. (Sándor Pál: És a módositást?) Elnök: Az előadó ur kivan szólni. Farkas Elemér előadó: T. Ház! Néhány szóval tisztán csak Gaal Gaston t. képviselő­társamnak felszólalására vagyok bátor reflek­tálni. Az én t. képviselőtársamnak felszólalása két részre osztható; az egyik vonatkozott a közalkalmazotti kategóriák favorizálására, a; másik pedig az én benyújtott módosításomnak mikéntjére. Az első kategóriában, igen t. Ház, nem akarok vitatkozni Gaal Gaston t. kép­viselőtársammal, mert én őt közalkalmazotti álláspontjának helytelenségéről soha meg­győzni nem fogom tudni. Gaal Gaston t. képvi­selőtársamtól elvártam volna azt, hogy mi­előtt a közalkalmazotti kérdésben újból és is­mételve arra az álláspontra helyezkedik, mint amelyikre helyezkedett, jobban meg kellett volna neki győződnie annak a módosításnak szövegéről, amelyet én benyújtani szerencsés voltam. Hangsúlyozom újból, hogy a módositás stiláris jellegű és nem viszi előre és nem akarja semmiféle előnyben részesíteni a közal­kalmazottak kategóriáját. (Szilágyi Lajos: Nem stiláris! Amellett hiányos, msrt a nyugdíja­sokról megfeledkezik!) Ami pedig a másik ré­szét illeti igen t. képviselőtársam felszólalá­sának azt jegyzem meg, hogy ahogy én módo­sításomat benyújtottam, az teljesen megfelel a parlamenti szokásoknak. Az előadónak, meg kell adni azt a módot, hogy felszólalása köz­ben állapítsa meg, hogy szükség van-e egy módosításra, igen vagy nem? De eltekintve ettől, a parlamentáris életben általános szo­kás, amit én követtem, Gaal Gaston t. kép­viselőtársam elnöklése idejében is, több izben előfordult, tehát nem helyezkedtem semmiféle formában szembe a szabályokkal. Elnök: A tanácskozás^ befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A tör­vényjavaslat első paragrafusával szemben áll az előadó urnák módositó szövege, továbbá szemben áll Kossalka képviselőtársunknak módositó szövege. Kérdem a t. Házat, hogy méltóztatik-e az 1. §-t a bizottság szövegezésé­ben elfogadni, szemben az előadó ur és Kos­salka képviselő ur módosításával, igen vagy nem? (Nem!) A Ház a bizottsági szöveget el­vetette. Kérdem mármost, méltóztatik-e az 1. §-t az előadó ur szövegezésében elfogadni szemben Kossalka képviselőtársunk szövegezé­sével, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik az előadó ur szövésében fogadják el az 1. 4-t, méltóztassanak feláll ani. (Megtör­ténik.) Többség. A Ház az 1. §-t az előadó ur szövegezésében fogadta el, és Kossalka kép­viselőtársunk módosítását elvetette. Követke­zik a 2. §. Kérem a jegyző urat, méltóztassék azt felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 2. §-t.) Elnök: Kivan valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a paragrafus meg nem tá­madtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel a Ház a törvényiavaslatot részleteiben is^ letár­gyalta; annak harmadszori olvasása iránt ké­sőbb fogok előterjesztést tenni. (Éljenzés jobb­ról és a középen.) Ezzel a javaslattal együtt el­intézést nyert a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesületének és az Ébredő Magyarok Egye­sülete soproni főcsoportjának kérvénye. Napirend szerint következik a szellemi munkásokra vonatkozó statisztikai adatgyűj­tésről a magyar királyi kereskedelemügyi mi­nister jelentésének (írom. 472, 477) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Temple Rezső előadó: T. Ház! Elmúlt a 37*

Next

/
Oldalképek
Tartalom