Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-135
Az országgyűlés képviselőházának 135. ülésé 1928 február 28-án, kedden. 235 tet arra, megkérdezte-e az egyetemi ifjúságot, hogy hozzáadja-e az ő placet-jét, hogy azt a maga részéről is elfogadja. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Fitz Arthur jegyző: Az előadó ur kért szót. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Farkas Elemér előadó: T. Képviselőház! A javaslat 1. §-ához bátor vagyok tisztelettel egy módosítást indítványozni. (Szilágyi Lajos: Miért utólag, amikor már öt szónok beszélt. Miért nem előbb nyújtotta be a módosítást? — Gaal Gaston: Az előadó képviseli a bizottság álláspontját! — Zaj a balközéven és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Szilágyi Lajos: Teljesen szokatlan, hogy öt szónok után feláll az előadó. — Gaal Gaston: Az előadó nem szokott ilyenkor módosítást előterjeszteni. — Rothenstein Mór: Itt a szokatlanságok válnak szokássá! — Gaal Gaston: Ki képviseli a bizottsági álláspontot, ha az előadó módositást terjeszt elő!) Csendet kérek, képviselő urak. Farkas Elemér előadó: Nem méltóztatnak tudni, hogy miből merítem felszólalásom anyagét és a módositást. Kérem, méltóztassanak meghallgatni. Módosításom teljesen stiláris jellegű és nem céloz mást, mint hogy teljes szabatossággal juttassuk kifejezésre a törvény rendelkezéseiben azt a gondolatot, amelyet a törvényjavaslat indokolásának az első szakaszra vonatkozó része körülir. Ebből a célból bátor vagyok javasolni, hogy az első szakasz 15., 16. és 17. sorai helyébe — ez az első kolumnának három utolsó sora — a következő módosított szöveget méltóztassanatk beiktatni, (Esztergályos János: A numerus clausust pedig eltöröljük.) (olvassa): »a hadiárvák, a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá a különféle—« Voltam bátor emliteni, hogy a módositás teljesen stiláris jellegű. A módosítással nem akarok mást elérni, mint hogy precízebben és stiláris szempontból helyesebben juttassuk kifejezésre azt a gondolatot, hogy a zárt szám felosztásánál okvetlenül tekintetbe veendő elvek és szempontok a hadiszolgálatot teljesítettek, a hadiárvák és a közalkalmazottak érdekeinek kellő súlyt biztosítsunk. (Gaal Gaston: A paraszt csak kapáljon tovább!) Abban a reményben, hogy a Ház bölcsesége az általam benyújtott módositást magáévá fogja tenni. (Szilágyi Lajos: Ez csak stiláris módositás?») tisztelettel kérem, méltóztassék a módositást elfogadni. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Már magának az eredeti törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely az ország lakosai jogainak szempontjából megkülönböztetéseket tesz közalkalmazottak és nem közalkalmazottak között, — őszintén megvallva — nekem egyáltalában nem tetszett. Bocsánatot kérek, hogy itt egy mandarin-rendszert hozunk be, hogy a jogok, a tanulás jogai tekintetében különbséget tegyünk közalkalmazottak és nem közalkalmazottak között, ezt én modern államban, általában demokratikus államban, — ahogyan mindig méltóztatnak ezt az irányt nevezni — semmi körülmények között elfogadni és megnyugtatónak találni nem tudom. (Szilágyi Lajos: Ezt csak akkor lehet tenni, ha alapítványról van szó!) Amikor a múlt évben beterjesztette a korKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. mány az egymillió pengős tanulmányi alapról szóló törvényjavaslatot, amely alap kizárólag csak a közalkalmazottak gyermekeinek szólt, ezt már akkor nagy szépséghibának tartottam és nyíltan meg is mondottam véleményemet, hogy az ország lakosságának támogatásánál kaszt-rendszer szerint nern lehet különbségeket tenni. Abba, hogy a törvényjavaslat a hadiárvákat és a hadirokkantak gyermekeit külön kiemeli, még bele tudnék nyugodni, mert ezeket azért a nagy áldozatért, amelyet a háborúban hoztak, a nemzet kétségtelenül bizonyos rekompenzációban részesítheti, és ez nem szól tovább, csak egy generációra. Ellenben, amikor mi itt mostan a közalkalmazottakat, pláne ilyen prononszirtan, ahogy az előadó ur javaslata ezt tervezi, kivesszük az ország lakosságából, akkor nem csinálunk egyebet, mint egy uj kasztot. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az. a közalkalmazotti tábor, amely ma az országban a közkormányzást végzi, lesz kizárólag, generációkon keresztül, hivatva arra, hogy az ország vezető néposztályát, tanult néposztályát szolgáltassa. Engedelmet kérek, hogy amikor itt a közterheket olyan mértékben viseli ennek az országnak minden lakosa, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) hogy ma már belegörbül, sőt belegörbült, amikor itt a tönk szélén áll mindenki, akkor mi itt olyan törvényjavaslatokat hozzunk, amely kizárólag az országnak egyetlenegy kasztjának javára szolgál, ehhez én a magam részéről semmi körülmények között hozzájárulni nem tudok, sőt a legmeszszebbmenőleg tiltakozom az ellen a törvényhozási módszer ellen, amely ebben az országban kasztrendszereket akar létesíteni. Ami mármost azt a kérdést illeti, hogy a t. előadó ur az előadói székben, ahol ő a bizottsági álláspont hivatalos képviselője, (Szilágyi Lajos: Kellene, hogy legyen!) ilyen mélyreható változásra szóló indítvánnyal álljon elő, ez ellen én a parlamentarizmus nevében a legmiesszebbmenőleg tiltakozom. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az előadó ur hivatalos képviselője a bizottsági álláspontnak. Bármiféle más álláspont kívánna érvényesülni ebben, a Házban, az előadó urnák kötelessége azzal szemben a bizottsági álláspontot érvényesíteni és védelmébe venni. Az előadó ur azt mondotta, hogy itt stiláris módosításról van szó. (Szilágyi Lajos: Először is nem igaz!) Bocsánatot kérek, ez nem stiláris módositás. hanem abba a kivételes helyzetbe, amely kivételes helyzetbe az. eredeti törvényjavaslat, csak a hadiárvákat és a hadirokkantakat helyezte, átviszi a másik kategóriát, a közalkalmazottakat és becsúsztatja őket ide ugy, hogy evvel a szöveggel, amelyet az előadó ur itten nekünk most proponált, ha ezt a t. Ház elfogadja, kétségtelen, hogy minden más kategóriába tartozóval, minden más foglalkozási körrel szemben a tanulási szabadság és a tanulási lehetőség elsősorban és pedig generációkon át csak a közalkalmazottak gyermekeire nézve lesz lehetséges. (Ugy van! Uay van! a szélsőbaloldalon. — Szilágyi Lajos: Emeljük fel a fizetésüket! — Zaj.) Mélyen t. Ház! Én a magam részéről sohasem csináltam titkot abból, hogy a túlzásba menő bürokratizmust tartom minden ország legvégső veszedelmének. (Sándor Pál: Ugy van!) Ha végig méltóztatik tanulmányozni a világ népeinek történetét, azt fogják találni, hogy minden nagy összeomlást, minden nagy állampusztulást bürokratizmus előzött meg, az 37
