Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

218 Az országgyűlés képviselőházának J képen a jövő függ ettől a kérdéstől ; mentől erősebben mozditjuk elő a takarékosság fejlődését a takarékbetétekkel, aÍJnál erőteljesebbé tudjuk tenni hiteléletünket (Malasits Géza : Miből ?) és annál jobban tudjuk fejleszteni a gazdasági életet. (Rothenstein Mór : Ha nincs kereset ! — Peidl Gyula : Kezdje a kormány !) A részvénypiacot illetőleg a helyzet az, hogy a részényindex 1924-től 11%-ról 20%-ra em lkedett. Itt kénytelen vagyok, sajnálattal, őszintén megmondani azt a véleményemet, hogy ezt az emelkedést a részvénypiacon nem tartom kielégítőnek, mert amennyire ellensége vagyok minden spekulációs és konjunkturális alakulásnak, ép annyira helytelenítenem kell a pénzintézeteknek a részvényekkel szemben elfoglalt álláspontiát. (Halljuk! Halljuk!) Amikor azt látom, hogy épen a modern ipari élet végeredményben ezen épül fel, meg kell állapitanom, hogy nagyon elhibázott politikát folytatnak a pénzintézetek. Nem az a fontos és nem az a cél, hogy nagy rezsiköltségek legyenek. A rezsiköltségektől, mint minden más foglalkozási ágban, nem menekül a tisztviselő, a földbirtokos, de nem menekül a bankvezér sem, de vissza kell vezetni abba az állapotba, amely a mai gazdasági életnek megfelel. Amikor panaszkodnak az egyik oldalon, hogy nincs mozgás a részvénypiacon, a másik oldalon azonban nem adnak megfelelő osztalékot : akkor cl fogják idegeniteni a publikumot. Ne játék legyen a piacon, mert hiszen a tőzsde hivatása a gazdasági élet ellátása és alátámasztása. Minél reálisabban látják kialakulni e tekintetben a helyzetet az emberek és minél inkább látják, hogy a részvény, mint tőkebefektetés jövedelmező, annál inkább lehetszámitani fellendülésre. Né tessék mindig azzal jönni a kormányhoz, hogy én csökkentsem az értékpapirforgalmiadót, mert ennek semmi hatása nincs- Tessék önmaimkon kezdeni és ott csökkenteni a kiadásokat, mert csak ezen az utón lehet a kérdést megoldani. Ismételten csak azt kiváaom, hogy mint nehéz időkben, most is mutassák meg készségüket s hiszem, hogy meg is fogják mutatni. Nem vádként akarom ezt emliteni, de amikor a részvényindexre vonatkozó adatot látom, a helyzetet nem tarthatom kielégitőnek. Ha azt akarjuk, hogy forgalom legyen, de okos, józan, reális forgalom, minden játékot kizárva, akkor ennek a megfelelő osztalékpolitika az előfeltétele. A fizetésképtelenségek száma az 1926. évi 2502-ről 1927 december 31-éig 1097-re esett, a munkanélküliek száma pedig 22.000-ről 14.000-re. (Peidl Gyula: Sajnos, ezek már túlhaladott számok !) Megengedem, hogy túlhaladott számok ezek, igen t. képviselőtársam, hiszen a tavaszi hónapok mindig emelkedést mutatnak, de vegyen annyi fáradságot az igen t. képviselő ur, hogy nézze meg, mi van másutt. (Rothenstein Mórí Ausztriában csökken a munkanélküliek száma! — Beck Lajos: Tessék megnézni Németországot és Amerikát! — Malasits Géza: Ott legalább adnak segélyt, de itt éhenhalnak a munkanélküliek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak? Bud János pénzügyminister : A fogyasztás szempontjából Ci-ak egyetlen egy tételt fogok idézni és pedig azt, hogy kereskedelmi mérlegünkben a behozatal 1927-ben milyen erősen növekedett, aminek következménye 356 millió pengős deficit volt. Nem akarok most sokat foglalkozni ezzel a kérdéssel, — bizonyára lesz erre még alkalom — azonban rá kell mutatnom, hogy alapjában véve az ország fogyasztási képessége növekedett. Foglalkozni kivánok kissé azzal a gondolattal is, hogy tulaj donképen a beruházások fokozták volna ezt a növekedést. (Sándor Pál : Ügy 34. ülése 1928 február 24-én, pénteken. van!) Azt hiszem, ez tévedés lesz, mert hiszen méltóztattak hallani, hogy a beruházások nagyrésze itthon elvégzett munkákra esik, igy a vizimunkálatokra és az utakra. Ha kutatom, hogy a beruházások mit jelentenek a kereskedelmi mérleg passzivitása szempontjából, akkor a helyzet az, hogy tekintetbe véve azokat a nyersanyagokat, félgyártmányokat és gyártmányodat, amelyek a beruházások szempontjából figyelembe jöhetnek, — természetesen erre adataink vannak — a beruházások mindössze 48 millió pengő többletet jelentenek a külkereskedelmi mérleg deficitjénél, tehát abban a felfogásban, amelyet erre nézve felhoztak, nem tudok egészen osztozni. Én egészen más tényezőkben látom az okot. Az egyik önmagától értetődik és ez az, hogy a gazdasági élet fejlődésével a fogyasztási képesség is növekedett. Igen erős az emelkedés a luxuscikkek behozatalánál. Az utolsó években ezeknek behozatala 47 millió pengőről felemelkedett 90 millió pengőre. (Egy hang a balközéven: Korlátozni kellene!) Az emelkedés tehát 23 millió pengő. Azt hiszem azonban, hogy ennek oka az, hogy egyrészt a kereskedők üzletei áruban ki vanoak fogyva, mert az elmúlt időkben a szükséges készleteket megszerezni nem tudták, másrészt pedig gondoljunk vissza, hogy öt évvel ezelőtt tisztességes ruhában embert alig lehetett látni, tehát mindenütt, egészen a faluig, egy rekonstrukció következett be, úgyhogy ez hozzájárult a behozatal emelkedéséhez. Ismételten rá kell azonban mutatnom arra, hogy a luxus-fogyasztás tényleg túlmegy a határokon és ami ebben történik, annak vissza kell fejlődnie. (Ugy van! Ugy van!) Másrészt a kérdés lényege ott nyugszik, hogy minden erővel kivitelünket kell fejlesztenünk, ahol csak lehetséges. (Östör József : De hogyan?) A kivitel fejlődése természetszerűleg hosszabb folyamat, ez azonban napról-napra csak erősödni fog. Vannak nehézségek, amelyeket el kell háritani, de mindenesetre xz egészségtelen importot is vissza kell fejleszteni. Még egyet ne méltóztassanak elfelejteni: Természetes dolog, hogy amikor külföldi hitelekre vagyunk utalva és külföldi hiteleket veszünk fel, amint mindenki tudja, a külföldi hitel is áruban jön. Ez is mutatkozik természetesen a kereskedelmi mérlegben. Ezek a tények mind együttesen okozzák a pa>szivitást s nem mondom, hogy ez kedvező jelenség, de nem tudom olyan kedvezőtlenül megítélni, mint ahogyan sokszor íszokták. Ebben benne van a mi gazdasági életünk fejlődése is és feltétlenül be kell következnie a kiegyensúlyozottságnak is, mert az élet megmutatja, hogy van egy határ és a kiegyensúlyozottságnak minden irányban be kell következni. T. Ház! Még a gazdasági élet szempontjából, még a postára és az államvasutak forgalmára vonatkozó adatokat akarom idézni. Itt meglepő, hogy milyen élénk forgalom alakult ki, különösen a postánál, ezeknek ismertetés-e azonban túlsók időt venne igénybe, igy ezt mellőzni fogom. (Élénk felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Ami a posta forgalmat illeti, érdekes, hogy 1924-ben a közönséges levelek száma 230 millió volt, ez a szám 1927-ben felemelkedett 359 millióra. Ez mégis valószinüleg a gazdasági élettel és nem a- névtelen levelekkel van összefügésben. {Élénk derültség.) A csomagok száma 7*3 millióról felemelkedett 11"2 millióra. Érdekes, hogy amig a postautalványok forgalma 1924-ben 304 millió volt, most 1215 millió. A táviratok számában stagnálás van 3'6 millió körül, ami összefüggésben van természetesen a telefonnal, ott pedig a főállomások száma 55.000 ről 65 000-re emelkedett, Az államvasutak által szállitott utasok száma 1925-ben 70*3