Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

Az országgyűlés képviselőházának 13közéven.) A megoldási módozatok különbözők lehetnek. Lehetséges például az, hogy a házadénak mea feleié részét engedem át a mai kereseti adó helyett. (Helyeslés a jobboldalon.) Lehetséges az is, hogy valamelyik adóból létesítek alapot és abból oldom meg a kérdést. Nehogy tévedés lehessen, hangsúlyozom, hogy a házadónak csak egyrészét engedném át. (Bródy Ernő : Kis részét, egészen nyugodtan mondhatja ! — Zaj.) Ezt a kérdést tehát megoldásra kell vinni és ezt olyan sürgős kérdésnek tartom, amelyet ha lehet, még júliusig kívánok megoldani. (Helyeslés.) A jövőben azonban természetszerűleg még hatékonyabban kívánom a takarékosságot érvényre juttatni, mert épen az első betekintés ezekbe a költségvetésekbe megmutatta, hogy határozott pazarlás folyik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem emlékszem, hogy szóvá tettem vagy megérni i tette m-e, de meg kell említenem a ministertanácsnak azt a határozatát, amely ezzel a kérdéssel szervesen összefügg, és amely szerint tekintettel arra, hogy a községeknél a nagy terhek sokszor abból állanak elő, hogy állami oldalról bizonyos kötelezettségeket irnak elő, a jövőben ezt csak akkor szabad megtenni, ha előbb a belügy minister és a péhzügyminister is hozzájárult. Azt hiszem, ez a köz érdekében áll, mert olyan kérdéseket, amelyek nagyobb összeget igényelnek, -* amilyen mondjuk, egy iskola építése, stb. — nem egy vagy két évre megosztott kölcsönnel, amely 600 meg 1000%-ig menő pótadót igényel, hanem hosszabb lejáratú kölcsön utján kell megoldani. Ezekre a kérdésekre különben beszédem folyamán még rá fogok térni. Azt hiszem, hogy az említettek logikusan folynak abból a pénzügyi politikából, amelyet az államnál követünk. így lesz meg az összhang az autonómia és a tulajdonképeni államháztartás egyensúlya között. (Várnai Dániel : Talán nem is jó ez a nagy gyámkodás az autonómiák felett ! — Felkiáltások jobbfelől: Szükséges az ellenőrzés! — Várnai Dániel: A munkanélküli segélyek fájnak a legjobban ! — Zaj.) T. Ház ! Az üzemeket illetően röviden végezhetek. Az üzemeknél — mint emiitettem —a bevétel és kiadás ugyanazzal az összeggel : kereken 490 millió pengővel szerepel. Az emelkedés okai jórészt ott is ugyanazok, amennyiben az 51 millió pengőt kitevő emelkedés különösen az illetményés nyugdíj-, valamint a lakbéremelkedés következtében áll elő. Hozzá kell tennem azonban, hogy kivétel nélkül összes üzemeink aktivak : a posta 10 millió, az államvasút 6'9 millió pengővel. A postatakarékpénztárnál, amikor azt az uj rendszert léptettük életbe, hogy a feles pénzeit a Nemzeti Banknál kellett elhelyeznie, 5 millió pengő deficittel kellett számolni. A postatakarékpénztár azonban olyan jó üzleti politikát folytatott, hogy deficitje nincsen. Az állami mezőgazdasági birtokok 17 millió pengő vei aktívak. Az üzemeknél a bevételi többletet átengedjük az üzemeknek beruházási célokra, amelyekre még később rátérek. Amint meg méltóztatnak majd látni, nem lekiesinylendő, hanem igen fontos beruházási célokra. Ezek az összegek több mint 20 millió pengőt tesznek ki. A költségvetés egyes részleteibe nem kívánok most belemenni, hiszen lesz alkalma a t. Háznak ezekkel foglalkozni. Áttérek inkább a magángazdasági életre és ezzel kapcsolatosan a legfontosabb kérdésre, a beruházások kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Ismételten felhívom a figyelmet, hogy az első költségvetésben — a mai az ötödik, amióta a pénzügyi talpraállitás megkezdődött— mindössze 12 millió szerepelt beruházási élokra- A kormány teljes erővel azon dolgozott, hogy e tarthatatlan helyzet l. ütése 1928 február 24-én, pénteken. 215 megváltozzék. És talán mint tanút hivom fel Sándor Pál igen t. képviselőtársamat, aki emlékezni fog arra, hogy első költségvetési beszédemben beszéltem arról, hogy több évre menő beruházási programmra van szükségünk, mert ha ezt a kérdést nem tudjuk megoldani, akkor az elért eredményeket is veszélyeztetjük. Az igen t. képviselő ur nagyon helyeselte ezt, de optimistának nevezett. Méltóztassék megengedni, hogy — ha kicsit unalmas is lesz — felolvassam azokat az adatokat, amelyek * arra vonatkoznak, mit csináltunk mi az elmúlt négy év alatt, azután majd rá fogok térni a következő éveknek ezirányu programmjára is. A beruházási összegek a költségvetésekben előirányzott beruházási összegeken kivül tulajdonképen három forrásból eredtek. Az egyik a népszövetségi kölcsön volt, amelyből mindössze mintegy 70 millió aranykoronát használtunk fel az államháztartás egyensúlyának helyreállítására. Malmikor egészen nyogodtan és higgadtan Ítélkezünk ebben a kérdésben, azt hiszem, még azok is elismerik a szanálás eredményeit, akik pesszimisták voltak a szanálással szemben ; én, mint közélelmezésügyi minister itt ültem akkor is és láttam, hogy a Háznak nagy része egyáltalában nem bi/ott a szanálásban és természetesen még kevésbbé bizhatott abban, hogy azt a pénzt, amelyet elég súlyos feltételekkel vettünk fel, mert hiszen a feltételek az akkori pénzpiaci viszonyokhoz alkalmazkodtak, vájjon tényleg negative kell-e majd felhasználni vagy pedig lehet-e pozitiv irányban is felhasználni. Én azt mondom, hogy csak őrölnünk lehet annak, hogy a kölcsönt nem inproduktiv módon használtuk fel. Ennek nagy részét beletudtuk vinni a gazdasági étetbe, produktiv célokra tudtuk felhasználni, ami nagy előnyökkel járt. A második forrás, amelyből a beruházási összegek kikerültek, az államháztartás feleslegei voltak. Egy harmadik kisebbik tétel pedig a kényszerkölcsönből és egyébb költségvetésen kivüli bevételekből származott. A költségvetés keretében és az emiitett forrásokból már az 1924/25. évi költségvetési évben is 69 milliót tudtunk beruházásokra fordítani, az 1925/26. költségvetési évben 224 milliót, az 1926/27. évi költségvetésben 175 milliót, az 1927/28. költségvetési évben pedig 258 milliót, vagyis összeadva ezeket a tételekét, négy év alatt nem kevesebbet, mint 726 millió pengőt fordítottunk beruházásokra. {Felkiáltások a kö<.éptn; Nagy összeg!) Méltóztassanak most megengedni, hogy rátérjek annak ismertetésére, hogy milyen célokra használtuk fel ezeket az összegeket ; majd azután beszédem végén fogom reflexióimat az egész kérdéshez hozzáfűzni. Ut- és hidépitési célokra nem kevesebbet, mint 59*1 milliót, a mezőgazdasági termelés előmozdítására pedig 58'5 millió pengőt használtunk fel. Megjegyzem, ha ezeket részletezzük, akkor be kell látni, hogy milyen fontos tételek ezek. Csak egyet-kettőt fogok felemlíteni. Amikor én átvettem a pénzügyi tárcát, ezren felül volt az olyan községeknek száma, ahol tenyészállat nem volt. Ma. azt hiszem, a földművelésügyi minister ur alig tud beszámolni olyan községről, ahol tenyészállat nem volna. Az egész állatállományt tehát fel b-hetett frissíteni, ami természetesen nagyon fontos. Itt voltak továbbá a vetőmagakciók, s idetartoznak a műtrágyaakciók. Csak megemlitem, mint kiragadott tételt, • hogy nem kevesebbel, mint ezer vagonnal tudtuk emelni a műtrágyafogyasztást egyik évről a másikra, (tieck Lajos: A vetőmagakció már gyengébb volt !) A vetőmagakciót olyan keretek között lehetett lefolytatni, amilyen