Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-134

'Az országgyűlés képviselőházának 13 i. ülése 1928 február 24-én, pénteken. 209 Fitz Arthur jegyző: (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Kérem a javaslat mellőzését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e a határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a határozati javaslatot elvetette. Következik a döntés Kontra Aladár képviselő ur I. számú határozati javaslata felett. Kérem a szöveg felolvasását. Fitz Arthur jegyző: (olvassa a határozati javaslatot.) Elnök: A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Minthogy az 1930. évi népszámlálás ezeknek a kérdéseknek túlnyomó részére is felvilágositást fog adni, az előzetes számlálás időelőtti és felesleges lenne, kérem tehát ennek a javaslatnak mellőzését. .(Helyeslés jobb felől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem méltóztatnak-e Kontra Aladár képviselőtársunk imént felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a javaslatot elvetette. Következik a határozathozatal Györki Imre képviselőtársunk I. számú határozati javaslata felett. Kérem a szöveg felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Ez oly nagy horderejű kérdés, hogy ezt egy szavazással vita nélkül eldönteni egyáltalában nem lehet. A kérdés nincs megérlelve, ezért kérem a határozati javaslat mellőzését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatalKérdem, méltóztatnak-e Györki Imre képviselőtársunk imént felolvasott határozati javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a javaslatot elvetette. Következik végül a Györki Imre képviselőtársunk II. számú határozati javaslata feletti döntés. Kérem a szöveg felolvasását. Fitz Arthur jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: A kultuszminister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Ez oly nagyfontosságú kérdés, hogy ezt kézen-közön igy elintézni nem lehet. Kérem a javaslat mellőzését. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az imént felolvasott határozati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, sziveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a javaslatot elvetette. Mielőtt a részletes tárgyalásra rátérnénk, a pénzügyminister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel beterjesztem az 1927 : XI, te. 9. §-ának 8, bekezdése alapján, az e törvény életbelépése óta az 1926/27. költségvetési év bevételi többlete terhére megállapitott beruházásokról szóló jelentést. Ugyancsak tisztelettel beterjesztem a magyar állam költségvetését az 1928/29. számadási évre, továbbá az 1928/29. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot és annak indokolását. Kérem ezeknek kinyomatását, szétosztását és együttes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi bizottsághoz való utasitását. Elnök: A beterjesztett jelentést, költségvetést és törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és együttes . tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a pénzügyi bizottságnak. A pénzügyminister ur kivan szólani. Bud János pénzügyminister: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az ország pénzügyeinek helyreállítása óta immár az ötödik költségvetés, amely a törvényhozás elé kerül tárgyalás végett. Öt év nem túlságosan hosszú idő, de olyan viszonyok között, amilyeneket átéltünk, már ennyi idő is elég arra, hogy bizonyos történelmi visszapillantást vessünk a múltra. (Zaj. — Bródy Ernő: Saját ministerüket sem hallgatják meg! — Sándor Pál: Ugy látszik ez nekünk fontosabb, mint önöknek!) Annál is inkább indokoltnak tartom ezt, mert végeredményben könnyen feledünk és könnyen előfordulhat, hogy olyankor vagyunk elégedetlenek, amikor a haladás, a fejlődés utján vagyunk. Csak emlékébe idézem mindenkinek az öt év előtti állapotokat. Tulaj donképen akkor volt a mélypontja pénzünk értéke romlásának, pedig elődeink óriási önfeláldozással, nagy tudással mindent megpróbáltak, hogy az értékromlást megállitsák. Egypár szóval akarok csak rámutatni ezekre a kísérletekre. Ott volt Korányi, aki a pénzlebélyégzés alapján akarta a kérdést megoldani, hogy az inflációt megakadályozza és deflációval helyreállítsa a pénz értékét. De már nála is megvolt a gondolata annak, hogy az ország önerejéből aligha tudja ezt a kérdést megoldani. Ezért nála felvetődik a külföldi kölcsön gondolata. Jön utána Hegedűs Lóránt, aki óriási tervet dolgoz ki, amelynek gerince a vagyonváltság. Lehet bármiként vélekedni az ő terve felől, de ha ez nem vált be, ez jórészt nem neki tudható be, hanem azoknak a viszonyoknak ós körülményeknek, amelyek között tervét előterjesztette. De van neki két nagy érdeme is. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a vagyonváltság rejadszerén keresztül sikeresebbé tette a földreformot, mert a vagyonváltságfolidek alapján lehetett annyira, amennyire megoldáshoz vinni e kérdést. A másik, ami szintén érdeméül tudható be, hogy ő merészelte teljesen szervileg beállítani adórendszerünkbe a forgalmiadót. Hiszen nem kedves adónem a forgalmiadó, erről még sokat tárgyalhatunk a költségvetési vita alkalmával, de hogy szükséges volt, bizonyitja, hogy próbálkozott vele Korányi is, akkor, amikor a 'luxusadóra gondolt. Amikor Hegedűs Lóránt megteremtette a forgalmiadót, tulajdonképen nagy érdemeket szerzett, mert ha végignézünk egész Európán, azt látjuk, hogy ahol a valuta megromlott, a megoldási módozat az adópolitika terén jórészt és talán kizárólag a forgalmiadó volt. Ezek után a nem sikerült tervek után jött Kállay Tibor. Kállay igen nehéz helyzetben volt. Mindazok a tervek, amelyek arra irányultak, hogy a pénz értékromlását megakadályozzák, nem sikerültek. Előtte már tisztán állott a helyzet. Nyilvánvaló volt, hogy nem lehetséges csakis a belső erőkre alapitva a kér-