Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-126
10 Az országgyűlés képviselőházának : — de nem olyan régen, hogy ne lehessen viszszaidézni emlékezetükbe — ismételten hivatkoztak arra, hogy mi ezt a törvényt örökbekaptuk, ami azt akarja jelenteni, hogy az urak tehát nem hozták volna meg. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) De ha a t. kormány férfiaknak ez a meggyőződése, akkor mégsem lehet olyan stringens az a szükség, amelyie való hivatkozással most a törvényt perennálni akarják. A másik ellenvetés, amelynek helyességét ugyancsak méltóztassanak ellenőrizni, az, hogy a kultuszikormány évente megállapítja azt a zárt számot, amely főiskoláinkra felvehető, ami ugyebár azt jelenti, hogy a kormányzat által megállapított szám még az ország kultúrájának, gazdasági viszonyainak veszedelmét nem jelenti. Ezzel szemben azonban hivatkozni lehet araia, hogy ez a szám országosan globálisan soha ki nem lett merítve, sem a felvettek által, de még a jelentkezők összessége által sem. Ha az^ összes visszautasitottakat felvették volna, még akkor sem lett volna ez a szám túlhaladva. (Petrovácz Gyula: Nem a pesti egyetemen!) Országosan globálisan ! Akkor, amikor diplomatermelésről van szó, ha a kormány felállít egy számot., hogy ennyi diploma kitermelése még nem jelent veszedelmet, akkor lényegében tökéletesen egyre megy, hogy a budapesti, szegedi vagy debreceni egyetemről van-e szó. Ez jelent bizonyos nehézségeket a vidéki vagy a pesti szülőnek, de az általunk tárgyalt kérdésnek lényegét, érdemét ugyebár nem érinti. Amellett még várni sem lehet, hogy ezt az országos zárt számot lényegesen leszállítsák. Miért? Azért, mert a kultuszkormány akkor, amikor az ő nagyszerű programmját végrehajtja, gondoskodott arról, hogy egyetenieink, felső iskoláink annyira kifejlesztessenek, hogy már csak azért is, hogy ezek szellemileg fen tarthatók legyenek és megfelelő számú halligiatóságról gondoskodni lehessen, már csak azért sem lehet az országos számot a jövőben tetemesen, leszállitaini. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) A harmadik ellenvetés, amelynek hielyességlét ugyancsak az önök megítélése alá bocsátom, az, hogy a középosztályt a szellemi pályától merőben mechanikai eszközökkel távoltartani még sohasem lehetett, ós különösen nem lehet távoltartani — és itt nagyon kérem kegyes figyelmüket — azzal az eszközzel, hogy a társadalomnak eg'y bizonyos irészét távoltartom a versenytől, mert hiszen ez kell, hogy sarkantyúzol ag, serkentőleg hasson a társadalom többi rétegeire, akik tehát egy súlyos, egy nehéz, egy komoly konkurrenciától szabadultak. Nem ez a módja annak, hogy a középosztályt a szellemi pályára való özönléstől távoltartsuk. Ennek komolyan csak egy esziköze van: az ország termelésének erős emelése (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) és egyúttal gondoskodás arról, hogy ez a középosztály megtarthassa a maga kuilturnivóját, amelyről nem akar lemondani, amelyről nem szabad lemondania, és e kultúrai vójának megtartása mellett készülhessen a gyakorlati pályákra, a gyakorlati pályákon pedig találjon nemcsak elhelyezést, nemcsak megélhetést, nemcsak boldogulást, hanem tisztességet és tekintélyt is. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) Akkor a középosztály magától természetszerűen fog a gyakorlati pályák felé fordulni és megszűnik az úgynevezett szellemi szabad pályára való özönlés. A negyedik ellenvetés, amelynek helyessé.26. ülése 1928 február 10-én, pénteken. I gét kegyeskedjenek ellenőrizni és amely nézetem szerint nemcsak megdönti a kultuszminister ur okfejtését, hanem egyenesen komikumba fullaszt ja, a következő: T. Ház! A minister, ur és a javaslát azt mondja, hogy eme a törvényre azért van szükség, hogy a szellemi proletariátus kitenyésztését megakadályozzuk. Hát, kérem, kiknél, a középosztály mely rétegében akarja a szellemi proletariátus kitenyésztését, túltengését megakadályozni? A zsidóknál f A zsidóknak viseli a gondját, a zsidók szellemi proletariátusának túltengését, kitenyésztését akarja megakadályozni, a keresztény társadalomét nem? Hát ezek után hiheti-e még valaki, hogy a kormány a szellemi proletariátus túltengésének megakadályozása végett akarja ezt a törvényt meghozni? Ezt csak az fogja elhinni, aki elhiszi azt is, hogy ezt a törvényt a zsidóság védelmére és a keresztény középosztály sérelmére hozzák meg! (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Igazán nevetséges! Nagyon jó megjegyzés! — Ellenmondások .jobbfelől! — Farkas István: Ez nagyon jó! Egészen logikus a dolog!) Ez igaz, ez logikus. Meg akarja akadályozni a szellemi proletariátust. Hát kiknek a szellemi proletariátusát, kik között 1 ? A zsidók között, a keresztények között pedig nemi Hihetünk ennek, komoly ez az érv? Hiszen csak taglalni, csak boncolni kell és azonnal megtaláljuk a dolog velejét. (Rothenstein Mór: Keresztény is lehet proli! — Petrovácz Gyula: Keresztényeket is utasítanak vissza, nemcsak zsidókat! — Elnök csenget.) De sokkal kisebb arányban! (Petrovácz Gyula: Sokkal nagyobb arányban!) T. képviselőtársam, legyünk nyugodtak. Akkor ugy látszik, mélyen t. képviselőtársam azok közé tartozik, akik azt hiszik, hogy már a régi törvényt is a zsidóság védelmére és a kereszténység sérelmére hozták meg! Ahogy a kultuszminister urnák igazán kitűnő, nagyszerű egyéniségét, az ő kulturprogrammját, tevékenységét és különösen az o egyetemi csodálatosan szép, magas kultúrájú pro grammját nézem, a kultu' .minister urban én a Hegel. Fichte-féle bölcseleti irány egyik követőjét vélem felismerni. Az ő neonacionalizmusa egyenesen emlékeztet Fichte-re, aki tudjuk, hogy amikor porban feküdt a német nemzet a jenai és auerstädt-i ütközetekben szenvedett veresége után, akkor a nemzet uira felépítésében, az ui nemzedék felépítésében kereste nemzetének jövőjét. Ennek a neonacionalizmusnak tisztára Fichte-féle ize van. (Sándor Pál: De ő nyomorban halt meg.) Ha a minister ur neonumerus claususát tekintem, akkor a minister ur egyetért velem abban, hogy egyenesen Hegelnek egy elméletére, vagy mondjuk inkább gondolatára emlékeztet, arra a gondolatára, hogy a világtörténelemben minden meg szoikott ismétlődni: ami először mint tragikum jelentkezik, az megismétlődik, mint komikum, íme, ami első ízben mint a nacionalista numerus clausus tragikuma jelentkezett, az most megismétlődik, mint a neonacionalizmusnak bukfencező neonumerus claususa. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Ugy van! Ez már komédia!) Ha ezek szerint a ministeri javaslat indokolása nem ad nekünk választ, keressük meg magunk a választ arra, hogy voltaképen mit is akar ez a törvényjavaslat. Ez az uj törvényjavaslat, mert érdemben a régi törvényen, a régi törvény által teremtett helyzeten változtam nem akar. nyilván azt akarja, amit a régi törvény. És mit akart a régi törvény?
