Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.

Ülésnapok - 1927-133

Az országgyűlés képviselőházának 133. ülése 1928 február 23~án, csütörtökön. 197 hogy mivel keresse meg a maga és családja •részére a kenyeret egy élet derekán. Ezért arra •az álláspontra helyezkedem ebben a kérdésben is, — és ez a fontos — hogy ennek a Képviselőháznak nem volna szabad semmi más kérdéssel foglalkoznia, csak a kenyér kérdésével! Meg kell éreznie, hogy ebben az országban a rendőrtől kezdve a törvényszéki biróig s a vasúton keresztül a postásig mindenki, a (kereskedő, az iparos, a lateiner, szóval az oriszág egész közönsége ma reszketve várja, hogy ihonnan és milyen viszonyok alakulása követikeztében fogja megkapni a kenyerét. T. Ház! Ha ez a helyzet, akkor itt nekünk nem arra kell törekednünk, hogy ilyen numerus clausus-törvényekkel, a régi törvényeknek látszólagos megváltoztatásával, de tényleg mindennek a régibenhagyásával, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) itt egy uj kasztrendszer alkotásával az ország bensejében továbbra is meghagyjuk az ellentétek anyagát, odakünn pedig hagyjunk egy állandó izgatási anyagot Magyarországgal szemben. Amikor kijelentem, hogy én ezt a törvényjavaslatot nem fogadom el, nekem„ Magyarország liberális közvéleménye nevében (Felkiáltások jobbfelől: Olyan közvélemény nincs!) van egy tisztlettelj

es üzenetem egyik oldalon Magyarország ellenségeihez, másik oldalon Magyarország barátaihoz, a harmadik oldalon pedig a magyar nép uraihoz. Magyarország ellenségeinek mi magyar liberálisok azt üzenjük, hogy a magyar nép nem kivánja a numerus clausust és hogy nemzetközi tárgyalóasztaloknál nem lehet állandóan mint visszautasitási okot felhozni a magyar néppel szemben a numerus clausust, (Gáspárdy Elemér: Azért módositjuk! — Bródy Ernő: Az nem ér semmit! Rosszabb!) azoknak pedig, akik odakünn a magyar nép barátai s akik a magyar néptől állandóan épen az egységet követelik, a szeretetet követelik, mindenféle ellentét megszüntetését köyetlik, azt mondjuk, hogy: igenis, nem fogják sokáig fentartani Magyarországon a numerus clausust és a numerus clausus törvénye ne akadályozza őket a Magyarország érdekében való agitációjukban azért, mert: »Nem lehet, hogy ész, erő és oly szent akarat Hiába sorvadozzanak egy átoksúly alatt!« A magyar nép urainak pedig, azoknak, akik ebben az országban a magyar nép nevében kormányoznak, ,mi magyar liberálisok azt üzenjük, hogy ez az ország csak akkor lesz nagy és akkor lesz hatalmas, ha a magyar madárnak lenyesett szárnya ismét kinő, hogy ha a magyar madár ismét a szabadság madara lesz, hogyha a magyar madár minden terület fölött, amelyet tőlünk elvettek, vijjogva fog szállani és vijjogva fogja hirdetni szerte Magyarországon, hogy ez az ország a szabadság országa, ez az ország az egyenlőség, a testvériség országa, ez az ország az az ország, ahol békességben, szeretetben élnek együtt az emberek s ahol a szabadság, egyenlőség és testvériség elvei diadalmaskodnak! (Élénk hely esté s> éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A kultuszminister ur kivan szólani. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Az előttem szólott t. képviselő ur felolvasva azt az Írásos ankétet, amelyet a Magyar Szemle szerkesztősége az egyetemi tanárok között az egyetemre fellépő ifjúság előképzettsége tekintetében lefolytatott, konstatálta, hogy ez az előképzettség nem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. IX. látszik elégségesnek és — személyesen is aposztrofálva — engem tett ezért felelőssé. Én teljes mértékben viselem most már több, mint öt éves kultuszministerségem tényeinek felelősségét, ugy érzem azonban, hogy itt mégis nálam hatalmasabb tényezők szóltak bele a dologba. Beleszólt a hábora, bele szólt az a körülmény, hogy a középiskolai tanárok túlnyomó része bevonult és minimális létszámmal túlórázva tanítottak; beleszólt az a körülmény, hogy a háborúban és a háború utáni időkben is sokáig nem voltunk képesek az iskolákat fűteni és ezért szénszünet volt: természetes tehát, ^hogy egy ily lefokozott és sok tekintetben, például a bevonultatnál meg is rövidített középiskolai tanfolyam nem nyújthatta azt, amit nyújtott a magyar középiskola a béke normális éveiben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy ez minden méltányos ember előtt világossá teszi a békebeli előképzettségben és a háború utáni idők előképzettségében, sajnos, beállott diszparitást. Ezek előrebocsátása után azt hiszem, hogy mivel a vita már annyira előrehaladt, hogy ugy a jobbról, mint a balról kifejtett vélemények teljesen tisztázva állanak a Ház előtt, elérkezett annak ideje, hogy a kormány nevében ebben a kérdésben magam is egészen határozottan kifejtsem álláspontomat. (Halljuk! Halljuk!) Mióta a kultuszministeri széket elfoglaltam, mindig gondosan tartózkodtam pártpolitikai állásfoglalásoktól, mindig tartózkodtam attól, hogy saját világnézetemet kvázi a kirakatba tegyem. Miértl Nekem is megvan a magam igen határozott pártpolitikai felfogásom, nekem is megvan a magam igen határozott világnézetem, de ugy éreztem, hogy annak a férfiúnak a kultuszministersége, akire a nemzet megmaradt legdrágább kincsét, a művelődést reábizta, hogy ugy mondjam: egy missziós idő, olyan idő, amelyben neki felül kell emelkednie azon, ami elválaszt és csak azt kell látnia, ami a jó magyar embert a jó magyar emberrel összeköti (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és a kultúrpolitikát ugy kell vinnie, hogy abban a jó magyar emberek túlnyomó többsége egyetérthessen. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a magyar kultúrpolitikának ez az apolitikus vitele, amennyire ez emberileg egyáltalában lehet, sikerült is. Én nem hallottam a túlsó oldalról panaszokat, hogy például én ad hoc fegyelmi Ítéletet hoztam volna világnézeti alapon, nem hallottam a túlsó oldalról szemrehányásokat, hogy a kinevezési politikában egyoldalú pártszempontok érvényesültek volna, hogy az intézményeket talán csak az Alföld vagy a tanyavilágra koncentráltam volna és hogy Budapest elővárosait, külvárosait nem láttam volna el népiskolákkal és óvodákkal. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Egyetlen kérdés volt, amelyen át a politikum benyomult a kultusztárca körébe és ez a numerus clausus-törvény és az ennek kapcsán visszatérő panaszok és felszólalások. Én előre ki akarom emelni, hogy amiket most elmondandó vagyok, korántsem azért hangsúlyozom, mintha a felelősség elől óhajtanék menekülni. Előre kijelentem, hogy ezért a javaslatért teljes mértekben viselem a felelősséget, mégis a kultusztárca apolitikus mivolta szempontjából hangsúlyoznom kell, hogy ez a javaslat elsősorban és főképen szociálpolitikai 31