Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-132
Az országgyűlés képviselőházának 132. ütése 1928 február 22-én, szerdán. 151 tassék megnézni. Alig van múzeum, amely olyan szép, mint az. Kiment, mint egyszerű ember és felvitte a dolgát. Tessék testvérét megnézni, aki odakünn a legfelsőbb bírósághoz tartozik. Van ott egy Pollacsek nevű ember, akinek testvérét az Erzsébetvárosi Clulbban felrobbantották annak idején; ezt nem tudja elfelejteni; ez a legnagyobb bronzgyárnak a tulajdonosa Amerikában. Tessék megnézni a magyarokat, egy egész halom hivatalnokot láttam, mind magyar, és megtartották magyarságukat. Tessék ezeket megnézni, a tanulás egy vagyon, a tudás vagyon, attól elzárni a fiatalságot, olyan f indokokkal, mint önök akarják, bűn! Az egész vonalon tessék odaengedni mindet. Nem tagadom, az orvosi klinikákon s a műegyetemen bizonyos hallgató számon túl nem mehetünk. Ezt belátom, de a többit, aki tanulni akar, nem lehet elütni csak, azért, hogy ne kapjon doktori titulust. Ez kicsinyes indok, hiszen nem a doktori titulus teszi, hogy mi lesz valakiből, hanem az illető egyénisége, hogy akar-e dolgozni vagy nem. Nem felejtem el, hogy az apám ugy nevelt engem, hogy egyetlen napon, még vasárnap sem keltem fel később, mint reggel 3 órakor; nekem, a főnök fiának kellett az irodát kisöpörnöm, nekem kellett tisztogatnom és kopiroznom. Méltóztassék megnézni a mostani fiatalságot! Látjuk az okait annak, hogy a gazdag zsidóság — amelyet önök annak vesznek, miért pusztul. A második generáció már teljesen elgyengült; már monokli van a szemükön, a mulatóhelyeken lehet látni őket (Felkiáltások a középen: Ebben igaza van!) és nem akarják elfogadni azokat az elveket, amelyeket az öregek vallottak. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Sándor Pál: Ez a fiatalság élkor csosodása, aminek elejét kell venni, mert ez borzasztóan megbosszulja magát az egész vonalon. Mi az ellenszere ennek? A tanulás. A Parnasszus felé kell őket kergetni* tanuljanak s ha később nem is ugyanabban a szakmában működnek, mert sokan vannak és igy nem működhetnek ott, az nem baj, miajd más szakmában fognak utat nyitni maguknak és megtalálják az elhelyezkedésüket. Nem szabad, olyan nyápic kifogásokkal élni, hogy azért nem lehet megadni a tanulás szabadságát, mert akkor nem találják meg a lehetőséget a megélhetésre. Ezt én nem fogadom el, mert ha engem, 68 éves embert kiküldenének Kamcsatkába, ahol nem ismerem, ä nép nyelvét, garantálom, hogy a mindennapi kenyeremet ott is meg tudom keresni. Nem férfias felfogás az, amit 'ánök képviselnek! Ne haragudjanak, evvel nem akarok senkit megbántani. Ha látom-, hogy orsiziágulník kéthiarmiadrészét elrabolták, akkor azt is látom, hogy mik voltunk azelőtt és hogy milyen előrehaladást téttünk 1867-től 1914-ig, nem egészen 50 év alatt, az- átkos liberalizmus alatt. Ha látom kint Amieirikában, hogy a Brodway-n — ez a sizínházi megyéd — kilenc magyar darabot játszanak s a következő évben adnál 1 * még két uj darabot és egy magyar táncegyveleget, melyet az itteni zeneakadémiából kiüldözött Kun László irt, s amelyet a legnagyobb elismeréssel fogadtak; ha látom, hogy ott Molnár Perencet teljesen 1 egyenrangúnak tekintik a legelső angol ós amerikai írókkal, s ugy fogadj áik ott. mint egy Úristent, akkor ajzt kell mondanom, -hogy ezek azok a sok tudással bíró «emberek, akik Magyarország jövőjét meg fogják csinálni. Ezek révén fog tudomást szerezni a világ arról, htígy nam egészen 50 év alatt ez a rongy ország, amelyben nem volt semnni sem... Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani! (Pakots József: Nem rossz értelemben mondotta. — Zaj.) Sándor Pál: Isten ments! Csak senki nem tételezheti fel ezt rólaim! Én azt mondottam, hogy 1867-ben ez aa ország rongy volt. és felvittük & (legmagasabb polcra; a kulturyilágban» a kulturnemizetek elején megy mindenütt, tudomást kell venni a mi tudásunkról. Ezért mondtam, hogy ne csináljanak gátakat a tanulás elé, s ha párezer ember nem is találja meg a mindennapi kenyeirét, sokkal nagyobb a nemizeti előretörés, semhogy a tanulást szabad volna meggátolnunk. Én tehát a tanulási szabadság mellett vagyok, bár magam nem nagy véleménnyel vagyok aß (egyetemi tanúLáis tekintetében. T. Képviselőház! Ha visszagondolok azokra az időkre', aimikor mint túszok el voltunk csukva a gyűjtőfogházban, amikor ott Haller Istvánnal és Huszár Károllyal (Pakots József: Érdekes egyveleg!) egy gyékényen feküdtünk és álmodoztunk — mert nem tudtuk, milyen sorsunk lesz *- arról az egységes Magyarországról, amelyet mes: akartunk teremteni, akkor nem gondoltuk, hogy rövid időre rá magyar magyar ellen megy és igy védtelen lesz a külföld tekintetében. Legyen szabad pár sort felolvasnom abból, amit azokról az időkről Rákosi Jenő irt, aki szintén el volt zárva és aki a legnagyobb hős volt közöttünk minden tekintetben, az az öreg ember, aki ezt irja (olvassa): »Ott nem volt eltérő nézet, magunkban készültünk arra, hogy mint fogjuk szent egyetértésben, ha innen kiszabadulunk, az ország talpraállitását szolgálni. Ott nem volt felekezeti, nem volt rangkülönbség. Ott magyar testvérek voltunk rabsorban, ott zavartalan egyetértésben voltunk, egymással kenyerünket megosztva. És amikor kijöttünk, az élet, az érdek, az indulat rabjai lettünk, és hamar beletanultunk ismét a régi egyenetlenségbe, visszavonásba, pártosságba, gyűlölködésbe; nyomban elfelejtettük, hogy együtt szenvedtünk és azonnal eszünkbe jutott az a farizeus, aki a templomban térdepelve verte a mellét és kiabálva szólt: Hálát adok néked Uram, hogy nem vagyok olyan mint az a publikánus,« aki pedig töredelmesen összeroskadva, csendesen imádkjzott mellette. Akkor a szerencsétlenségben együtt voltunk. Kérdem tehát: voltakép mi okozta ezt az antiszemitizmust, ezt a kitörést, amelynek következménye volt az 1920: XXV. te. 1 Én azt állítom okozta ezt elsősorban a háború, okozták a siberek, okozta a nép nyomorúsága. (Reischl Richárd: A siberek és azok, akik a front háta mögött voltak!) Ott voltak zsidók, hercegek, grófok és grófnők, mind ott volt, azért mondom, hogy siberek; nincs ebben különbség, ezeket a vallás nem választja el. Ott voltak a kapitalisták, á politikusok, a diplomaták. Ezek bűnei miatt történt, hogy Magyarországon antiszemitizmus támadt. Én ezt konstatálom és belátom, hogy nem lehetett máskép mindamellett hogy a mi katonáink hősies ellenállást tanúsítottak. Belátom, de igaz-e az, hogy itten egyszerűen arról van szó, amit az egyik képviselőtársam mondott, hogy a zsidóságot felhasználták, mint Prügelknabe-t vagy — ha jobban akarom magamat kifejezni — felhasználták villámlevezetőnek, amely eltörhet, ha a villám beleüt a házba, dé újra meg lehet reparálni és megmarad. A zsidóságot használták
