Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-126
4 ' Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1928 február 10-én, pénteken. főiskolákon, a numerus clausus esztendőiben, 'tehát az utóbbi öt esztendő alatt esett a hallgatók szama. Erős esés volt különösen az orvosi karnál, esés volt a közgazdasági karon, a gyógyszerészeti tanfolyamon, több, mint a felére ősökként a hallgatók száma a műegyetemen és állandó apadás mutatkozik a gazdasági főiskolákon, tehát azokon a karokon, amelyek letagadhatatlanul produktiv pályára készítenek elő. Ellenben emelkedés volt a jogi saakon, a 'bölcsészeti szakon, a hittudományi karon és a főiskolákon. A statisztikai felvétel hangsúlyozottan emeli ki azt a körülményt, hogy a legutóbbi tanévben a négy egyetemen 43*1% volt a .-joghallgatók aránya, az orvostanhallgatóké ellenben csak 30*4%. Has on lók épen állunk a diplomatermelés terén, mert ez sem csökkent a numerus clausus esztendőiben. A 20 millió lakossal biró^ régi Magyarországon kiadtak doktori és képesítő oklevelet 1923-ban 2366-ot, csonka Magyarországnak 1925-ben alig Valamivel .kevesebbet: 2318-at. Az én végkövetkeztetésem tehát az, t. Ház, hogy szociálpolitikai, vagy — amint itt mondták az imént — gazdasági irányban nem hatott a numerus clausus rendszere, aminthogy nem is hathatott, hanem csakis politikai vonatkozásban. Nem történt változás semmiféle tekintetben. Nem látjuk a numerus clausus szociálpolitikai nyomait. A hallgatók száma ugyanaz, a diplomatermelés száma ugyanaz, mint a numerus clausus előtt volt. Én már itt kivánok rámutatni arra, hogy a kultuszminister urnák egyik ujságnyilatkozata szerint szintén lesz itt hasonló adatszolgáltatása. A kultuszminister ur azonban egy hasonló statisztikai anyagból — amint azt az újságban kinyilatkoztatta — akarja bizonyítani a -zártszám fentartásának szükségességét. Ha igaz ez — és fel kell tennem, hogy ugy van, amint azt a t. minister ur az újságban kinyilatkoztatta — akkor azonos statisztikából egy másik konzekvenciára fog jutni. Én mármost •kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez a más konzekvencia a közvélemény megtévesztése lenne, mert mást, mint amit én levonok ebből a statisztikai anyagból, levonni nem lehet. T. Ház! Itt akarok aztán rátérni arra, hogy a hirdetett, a bevallott célok elérése tekintetében nem történt semmi, ellenben na; gyón elérték, túlságosan kihasználták az igazi célt, amelynek érdekében a numerus clausus törvényét megalkották. A törvény csak az egyetlen célt érte el, amiért, ismétlem, megalkották: zsidóirtást, de ezt azután elérte olyan mértékben, olyan széles és mély mérték ^ ben, hogy az az ellenforradalm! gyűlölködő szellem, amely a törvényt megalkotta, valóban meg lehet az elért eredményekkel elégedve. (Rothenstein Mór: A gummibotakat hozta működésbe!) : Nézzük meg, t. Ház, hogy az izraelita hallgatóság számaránya hogyan csökkent a nume^ rus clausus hatása alatt, szemben a legutóbbi háborús esztendővel. A szembeállítás nem domborítja ki eléggé élesen a numerus clausus hatásának ezeket az eredményeit, mert 1917—1918ban is sokan voltak részben a harctéren, résziben hadifogságban olyanok, akik egyébként itt • lettek volna az egyetemen, — valamivel tehát nagyobb arányokat kell gondolni. Az izraelita hallgatók számának lecsökkentését, az egyetemről való kiirtását a következő adatok multat ják a "legjobban: A jogi karon és a jogakadémiákon 1917rT-1918.-bah 22%. volt az izraelita hallgatók aránya, Í926—1927-ben ez lecsökkent 8%-ra; az orvosi karon 1917—1918-ban 53% volt az arány, ezt lenyomták 1926—1927-ben 11%-ra; a bölcsészeti karon a 21%-ot lecsökkentették 11-re; a gyógyszerészeti tanfolyamon a 34%-ot lecsökkentették 12%-ra; a műegyetemen a zsidó hallgatóság 37%-os arányát lenyomták 8-3%-ra, mig a gazdasági főiskolákon a 9%-nyi számarány lenyomódott 2-1%-ra. Ahogyan pedig ezt a célt, ezt a valódi célt : a zsidóirtást, a zsidóságnak az egyetemektől való távoltartását tartották szem előtt és el is érte a törvény, akképen ugyanezt a célt és ugyanezt szolgálja a kormány úgynevezett módosító javaslata is. T. Ház! Én a felekezeti hangsúlyt szeretném kikerülni, szeretném meg nem nyomni olyan mértékben, mint ahogyan arra kényszerülve vagyok, szeretném ezt a kérdést csak a kultúrpolitika kapcsolataiban tárgyalni, de lehetetlen akkor, amikor a statisztika számomra ilyen eredményeket mutat. Azért kell tehát megismételnem itt a minister urnák egy nyilatkozatát, hogy: itt az izraelita lakosság különösen ne reméljen sokat ettől a módosítástól. Ne reméljen azért, mert a minister ur kijelentette nemcsak a keresztény gazdasági párt zártkó . értekezletén, hanem ulobD mar a nyilvánosság előtt is, hogy a zsidóság javára a módositás semmi különösebb eltolódást nem jelent. Hát, kérem, mi akkor, amikor ezt a módosító javaslatot megismertük, az első pillanatban tudtuk, hogy igy lesz. A minister ur nyilatkozata csak ezt a feltevésünket erősitette meg. E tekintetben is igen merész játék az, amit a kormány csinál. A javaslatot fennálló sérelmek orvoslása címén nyújtotta be a kormány, de nem hogy sérelmeket orvosolna, hanem a régiekét még ujabbakkal is tetézi. A régi sérelmek tetézése tekintetében utalnom kell a minister ur nyilatkozatára, az egyéb sérelmek tekintetében pedig legyen szabad elmondanom a következőket: Ezt a javaslatot, amelyet a minister ur a kormány nevében képvisel, az úgynevezett taxativ beosztásra építették fel. A gazdasági ágak fontossága szerint osztályoz a javaslat és állapítja meg az egyetemre való bejuthatás sorrendjét. De ezt megelőzően már felállított két szűrőt, felállítja a nemzethűséget és az erkölcsi magaviseletet. (Dabasi Halász Móric: Azt hiszem, ez ellen nem lehet kifogás!) Ha 6Zi cl demokrácia és a tanulási szabadság a kormány szerint, akkor ebben a kormányjavaslatban is borzasztóan meg van nyomorodva, el van korcsosodva a szabadság fogalma. (Dabasi Halász Móric: Miért? A szabadsággal nem fér össze a nemzethűség?) Tanlni mindenkinek joga van és ezzel szemben a kormánynak csak egy kötelessége van: mindent elkövetni, hogy ez a jog minél nagyobb mértékben érvényesüljön. De a kormány az ellenkezőjét csinálja, amennyiben kimondja, hogy az egyik foglalkozási ágnak több joga van a tanulásira, mint a másiknak, viszont a köztisztviselőiket valamennyi foglalkozási ág fölé emeli, mintha tudatosan egy janicsár-hadsereget akarna belőlük csinálná. A javaslat végrehajthatósága tekintetében illetékes fórumok már nyilatkoztak a sajtóban és a törvényhozás egyik bizottságában. Illetékes fórumok, akik a dolognak úgynevezett mechanikai részét is jól értik, jelentették kii arra illetékes helyen, hogy a taxációs rendszer nemcsak helyteleín, de végrehajthatatlan is. Én is szeretném látni azt az egyetemi tanácsot, amely me^ tud felelni a módosító javaslat rendelkezéseinek, azt az egyetemi fanárt