Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-131
Az országgyűlés képviselőházának 131. ülése 1928 február 21-én, kedden. 123 haza iránti szeretet lobogója mellett hirdette egyúttal a gyűlölséget is az ország egyik részének becsületes dolgozó polgárai ellen, azt mondván, hogy csak néznék meg a tokaji zsidókat, milyen ártalmasak az országra nézve! Aki ezt mondotta, az nem tett jó szolgálatot és nem tesz senki sem jó szolgálatot annak á pártnak, amelynek padjairól ez a kijelentés elhangzott. Mert ha valakik elvárhtják, akkor elsősorban a tájékozatlan vidékiek várhatják el joggal a Keresztény Gazdasági Párt tagjai részéről, hogy a gyűlölet helyett az emberi szeretetet hirdessék és különösen azokról a padokról várja el minden tájékozatlan joggal azt, hogy azokról a padokról a nemzet érdekében szólaljanak fel és kövessenek el mindent. Márpedig ha a magyarságról, legyen az bármely felekezethez tartozó, olyan hangon beszélünk, amilyen hangon beszélt az igen t. képviselőtársam a Keresztény Gazdasági Párt részéről, akkor ezzel a felszólalással csak ellenségeinknek« teszünk szolgálatot, nem pedig annak a magyarságnak, amely joggal megkívánhatja, hogy ebben az országban senki se hintse el közöttük a gyűlöletet, hanem végre legyen lelki megnyugvás és megértés a magyarság minden rétege között és senkit ne bántsanak és ne üldözzenek azért, mert nem római katholikus, vagy nem evangélikus, hanem zsidó. Én tehát tisztelt képviselőtársaim, ebből a szempontból birálom aiz előttünk fekvő javaslatot. Ez a vezérgondolat fogja beszédem egész fonalát vezetni s szerény kép éhségemhez, képest meg akarom mutatni és fel akarom tárni ebben a helyzetben, ebben a kérdésben a való helyzetet Mi történt, hogyan jutott a numerus clausus kérdés a forradalmak és ellenforradalmak után Magyarország politikai életének terére 1 ? Mielőtt erre felelnék, tudni kell mélyen t képviselőtársaim, hogy a zsidóüldözés Magyarországon nem uj jelenség. Magyarország történelmének szomorú lapjain legsötétebbek a középkor idejének lapjai, ahol nagyon sokszor találkozunk ehhez hasonló esettel, erre azonban majd később térek rá. Osak megállapítani kivánoni. hogy időközönként a magyar történelemben mindig felbukkanik a zsidóüldözés szörnyű eseménye. A háború után csak természetes volt, hogy az éhségtől agyoncsigázott magyar hadisereg, a harctéren harcoló lelkileg agyontépíálaott apák és gyermekek négy és fél esztendő borzasztó krisztusi szenvedései után iparkodtak vissza a hazájukba, siettek vissza kis családi fészkükbe a gyermekeikhez, a feleségükhöz, az apához, a szülőhöz v hogy hosszú esztendők után ismét keblükre öleljék őket. A lelkük keserűséggel, jogos keserűséggel volt eltelve az után az elbánás után, és azok után az események után T amelyek kint a harctéren történtek. De jogos keserűség töltötte el a sok százezer magyar hősnek a lelkét azok miatt az események miatt is, amelyek idehaza történtek a különböző hivatalos közegek részéről, amig ők kint a harcteréén hazájukat, álmagyar földet védték). A természet törvénye és az események 1 semmivel sem gátolható következménye volt az, ami bekövetkezett: a forradalom, a forradalom utáni események és az az utïaln következő ellenforradalmi események. Természetes következménye volt ez a négy ós fél évi szörnyű háborúnak. Ilyen esetben különösen egy vesztett háborúnál a harctérről hazatérő katonák, a harctérről hazatérő apák természetesen mindenütt keresik irtózatos szenvedéseiknek okozóját. Felvetődött már a frontról való hazatértünkben az a gondolat, hogyha hazakerülünk, jaj lesz azoknak, akik szenvedéseinket okozták, akik lelketlenül és kíméletlenül megkínozták, meggyötörték a f hitvest és a gyermekeket. A bűnösség kérdése természetesen már a hazatérő hadseregben is felmerült. Amint a történelem mutatja, ebben az esetben is a bűnösök részéről bevált az a taktika, hogyha baj van, ha az ország népének kedélye hullámzik, ha az elégedetlenség és a harag bosszúért kiált, akkor oda kell állitani egy Prügelknabe-t, oda kell állitani valakit vagy valamit, akinek vagy aminek neki lehet bőszíteni az ország népét, hogy itt csapolódjék le mind az a bosszuérzés és keserűség, amely a lelkeket fűti. így született meg 1919-ben — amiként mondottam — az ostobák és gonoszok szocializmusa: az antiszemitizmus. De ma már a nyilc esztendő történeti távlatából nagyon érdekes lesz, a mai lelkek elé vetiteni ennek az eseménynek a képét. Hol született, merre, kiknek az agyában fogamzott meg ez, ami azután az országnak a presztízsét ilyen irtózatosan megtépázta? Ha a közelállók és a ma irója emlékezéseinek könyvében lapozgatunk, akkor nagyon érdekes felfedezésre jutunk a numerus clausus kérdésében. 1919-ben, közvetlenül azután, hogy az akkoriban megalakult ellenforradalmi kormány, amelyet Aradról a románok kitessékeltek, székhelyét Szegedre tette át, ennek az uj ellenforradalmi kormánynak egy nagyon közismert férfi is aktiv tényezője volt. Ez a férfi, aki később a magyar történelem egyik nagyon sötét lapjára irta nevét, ez a magyar politikában akkor aktiv politikus Teleki Pál volt. Egy társaságban Szegeden gróf Teleki Pál felvetette a tudományos antiszemitizmus kérdését és azt mondta, elérkezettnek látja az időt, hogy a magyar közvélemény foglalkozzék a tudományos antiszemitizmussal. (Jánossy Gábor: Hát az meg micsoda*? — Derültség a szélsőbaloldalon-) Rögtön meg fogja tudni t. képviselőtársam! (Jánossy Gábor: Egyik sem tetszik, sem a praktikus, sem a tudományos! — Bródy Ernő: De mind a kettő megvan! — Jánossy Gábor: A magyar léleknek nem kell; nekem sem kell! — Halljuk!) Megindult azután Szegedről a tudományos antiszemitizmusnak a gyakorlati életbe való átvitele. Nem fogom túlságosan részletezni, miként valósult meg a tudományos antiszemitizmus a gyakorlati életben, csak röviden megemlitem, hogy ez a gróf Teleki Pál-féle szörnyszülött elindult útjára először a Tisza—Duna közén, folytatta útját Dunántúl és Siófok volt a főállomása. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék most már a kirándulásról a napirenden levő törvényjavaslathoz visszatérni. (Derültség. — Bródy Ernő: Napirend: az antiszemitizmus! Az a napirend!) Bródy Ernő képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. Ne méltóztassék megjegyzés tárgyává tenni az elnöki figyelmeztetést. Minden szónoknak joga van beszéde bevezetésében a tárgytól is eltérni bizonyos mértékig, ami a szónoki bevezetéshez természetszerűleg szükséges. A képviselő ur azonban már hosszabb idő óta beszél és igy mindenesetre közelebb jöhetne a tárgyhoz. (Peidl Gyula: Hallottunk már egész beszédet, amelyben nem volt szó a numerus claususról!) Esztergályos János: Megrémülve és megdöbbenve elmenekültem Siófokról. Már nem is emlitem többé Siófok kérdését, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ellenben visszajövök az első magyar Nemzetgyűlésbe, ahol azután ez a Te-
