Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. középiskolai tanuló pályázhatik Írásbeli munkában, névtelenül. Ez a numerus clausus Franciaországban, (Halász Móric: Dehogy kérem! Megcsinálta mindjárt az első köztársasági elnök. Első dolga voüt.), ahol a tehetségek szabadon versenyeznek egymással. Franciaország már 1891-ben végzett a zsidó üggyel. Azóta csak egyszer tért vissza: a Dreyfus-per idején, amelyben Franciaország megállotta a maga helyét. Azóta Franciaországban zsidó-ügy és zsidó-kérdés nincsen. Nagyon szeretném tehát, ha Magyarországon sem lenne zsidó-ügy és zsidó-kérdés, nagyon szeretném, ha ez az ország nem ezekkel a kérdésekkel foglalkoznék, (Halász Móric: Ebben azt hiszem, mindnyájan egyek vagyunk!) hanem azokkal a kérdésekkel, amelyek a polgárságot a legközvetlenebbül érintik. Dé ezzel a törvénnyel ezt a célt nem érjük el. Egy törvény, amely felállít" egy uj kasztrendszert, amely a foglalkozás alapján adja meg az egyetemi diplomát, nem megoldása a kérdésnek. És milyen igazságtalan ez a rendszer? Nem is magának az ifjúnak a dolgát nézi, hanem felmenőleg az ifjú apjának a foglalkozási ágát. úgyhogy ezentúl azokat, akik szeretnek névjegyeket nyomatni, reá Írhatják majd, hogy: X. Y. egyetemi hallgató apja. (Derültség balfelől.) Ez egy külön alap és külön érvényesülési lehetőség és érvényesülési mód. Micsoda igazság az ebben a törvényjavaslatban, mikor azt mondja (olvasa): »Figyelemmel kell lenni arra, hogy elsősorban a hadiárvák, a harctéri szolgálatot teljesítettek gyermekei stK« Én azt hiszem, hogy ezek szivesebben vennék, ha a Képviselőház a valorizációt hozná meg számukra, ha módjuk és lehetőségük volna arra, hogy rettenetes szerencsétlenségükben valamiképpen előre tudjanak vergődni. Azután a következő szempont (olvassa): »Továbbá a közalkalmazottak és a különféle foglalkozási ágakhoz tartozók gyermekei«. — az ezen foglalkozásokhoz tartozók számának, jelentőségének megfelelő arányban és ezek felosztva az egyes törvényhatóságok között. A közalkalmazottak után nincsenek beirva a magánalkalmazottak. Hát a magánalkalmazottak kimaradnak teljesen, a magánalkalmazotak nem tartoznak a nemzet társadalmába 1 ! Itt felmilttetnek a közalkalmazottak, de a magánalkalmazottakról szó sincs, a magánalkalmazottak kimaradnak. (Strausz István: Az külön ^osztály!) A íixfizetésüek nagy társadalmi osztályából kimaradnak a magánalkalmazottak és a munkások. És utoljára jönnek a szabadj foglalkozásúak, mert azt f mondja: »különböző foglalkozási ágak, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem és más szabad foglalkozásnak«. Én szabad foglalkozású pályán működöm, ügyvéd vagyok. Az én gyermekem csak ezeknek az akasztófáknak, ezeknek a tilalmaknak kiselejtezése utján juthat ahhoz, hogy felvegyék az egyetemre? Milyen igazság, milyen elv parancsolja ezt? Semmiféle elv. semmiféle igazság nem szól e mellett. A gyűlölet magvát hinti el a foglalkozási ágakra való visszamenés, a társadalmi osztályok megkülönböztetése. (Esztergályos János: A bolsik is katasztert cináltak!) Azt mondja a törvényjavaslat indokolásában, hogy az igazságnak megfelelően részeltetni kell a felvétel lehetőségében ' az egyes foglalkozási ágakat, még pedig nemcsak számarányuk, hanem •ielentőségük szerint is, igy önként értetődő, hogy különösen honorálni kell a nálunk oly nagy szerepet játszó mezőgazdaságot, mint az ország fő termelési ágát. Én mindig hive voltam annak, hogy város és falu között ne tegyünk különbséget. Én az •agrár lakosságot, -amely felszívódott a közéletbe, a (közoktatásba, mindig a legnagyobb örömmel néztem, mert ez friss, új elem. Ilyen 'a földmivelő, akinek családja, gyermeke nincs »annyira kitéve az ölet veszedelmeinek, mint 'a nagyvárosi emberek. Én kivánomi, hogy ez iaz elem minél szélesebb mértékben nyerjen 'tért a magyar közéletben és közoktatásban. (De hogy méltóztatik ezt gondolni? Hogy pl. laz agrár lakosság gyermekei feljöjjenek tainulni a pesti egyetemre? Itt a pesti egyetemen a kultuszminister usr bizonyos kibővitést kivan, a porosz Dahlem mintájára. A Lágyimányost^ fel akarja töltetni és a várostól kér ierre a célra 8 millió pengőt. Azt hiszem, a váirosban meg is van a hajlandóság, hogy ezt a i8 millió pengőt megfizesse és általában ezen la címen is hozzájáruljon a kultuszminister úr terveihez. De micsoda osztó igazság az, (hogy a városi polgárság fizessem azért, hogy ía vidéki mezőgazdasági lakosság gyermekei feljöhessenek erre a pesti egyetemre, ahonnan az ő gyermekeiket kizárják. Ez nem osztó Igazság. Ellenkezőleg ez az osztó igazság megfordítása, az osztó igazság visszája. Milyen lélekkel kivannak községi adót, pótadót és mindenféle más adót költségvetésileg előirányzott tételekre azoktól, akiknek gyermekeit kirekesztik? Csak a jogok terén csinálnak •numerus clausust, de a kötelességek terén •nincs számarány, nincs zárt szám, ott mindannyian beune vagyunk, ett^kell kínlódni, kell verejtékezni. Ott nem kérdezik a vallást. Az adótbevallásoknál sohasem kérdezik a vallást. (Mozgás.) Csak itt, amikor jogokról van szó, akkor kérdezik. (Fábián Béla: Tévedés. Az adóbevallásnál is kérdezik.) Én ezt az osztó igazság elvével összeegyeztethetőnek, azokkal kapcsolatosaknak nem tarthatom. Én ezt a kasztrendszert, ezt a brahmin-rendszert, amint Rassay Károly nagyon helyesen kifejezte magát, ezt az uj kasztrendsziert, amelybe elskatulyázzák a különböző foglalkozásokat, én ezt a magam részéről sohasem fogom helyeselhetni, valamint nem értem meg azt sem, hogy itt beszéltek kisebbségről, kisebbségi jogokról és többségről. Én nem tanultam még ebbe bele, én még a régi Magyarországból vagyok itt és nem tudtam olyan gyorsan átalakulni, hogy megtanuljam azt, hogy én kisebbség vagyok. Én nem érzem magáin kisebbségnek, én a nemzet egyetemének vagyok egyik paránya, egyik tagja, de semmiféle kisebbségnek nem érzem magamat. Főleg ne tessék nézni azt senkinél, senkire nem tartozik, az az én legszentebb magánügyem, hogy melyik templomban imádkozom Istenemhez. Az Istenhez való viszonyt tessék ránk bízni, nekünk itt ebben a hazában a földdel, a hazával való viszonyunkról lehet szó, azt pedig szabályozzák az 1848-iki törvényalkotások, mégpedig nem a széjjelválasztás nem a kasztrendszer, hanem a nemzeti egység és az összetartás jegyében. Csakis ilyen módon és ilyen körülmények között kaphat erőre újra ez az ország. Én tehát azt kérem, t. Képviselőház, hogy jöjjön el végre már az a korszak, amikor itt a ki engesztel ődés szelleme vallásra való tekintet nélkül gyökerei ver, mert én könyörületes ember vagyok, én elképzelem azt. hiszem azt, hogy itt meg lehet bocsátani a bűnösnek, de én azt kérem, hogy irgalmazzanak, legyenek nagylelkűek a* ártatlanokkal szemben. (Éljenzés a szélsőbaloldalon. — Strausz István: A primás is azért imádkozott, hogy jöjjön el a
