Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-130
Az országgyűlés képviselőházának 130. ülése 1928 február 17-én, pénteken. 101 peirnieik a földhöz,, mentől jobban pusztítják najtunk a korbácsot és tipornak rajtunk, az e földdel letiprottságunkban való érintkezés is uj erőit ad nekünk uj evolúcióra, uj akarásokra, alkotmányszerü tiszta magyar érzületre, amellyel a magyar jövendőinek építésében háborgatni magunkat nem engedjük. (Bródy Ernő: Helyes! Nagyon szép!) De menjünk csak egy kissé haza és beszéljünlk arról, hogy az a zengzetes magyar nyelv, amelyet ma használunk és amellyel gondolatainkat kifejezzük, kinek az érdeme. Van-e valalki itt ebben a teremben, aki tagadni merné, hogy Simonyi Zsigmond volt úttörő! €trő, alki a magyar nyelvnek zengzetes reformját életbeléptette. Hogyan ismerték el az akadémiákon, hoigyan ismerték el nemzetközi fórumoik! Ez a haladás olyan vol't, mint Révai nyelvujitásának egy uj korszaka. Tehetett ő arról, hogy zsidó származású? Azért már ki kell irtani az emlékezetből és a magyar történél emboli Vámbéri Árminnak kutatásai a magyarok eredetéről, ezek csak olyan megvetenidő dolgokl Payer László büntetőjogi meglátásai, Baumganten Izidor büntetőjogi tudása és nagyszerű megmutatása és a Semmelweis nagyszerű ereje, ezek mind senimik az urak előtt vagy ezek minid csak kínos jelenséhek 7 (Wolff Károly: Semmelweis nem volt zsidó!) Annál jobb; legalább ha ott emiitettem, azzal mutatom, hlogy a másik oldalon való elismerés épen olyan nálam. T. Képviselőház! Lássák, abban a tiltakozásban, abban a tagadásban, amelyet Wolff Károly képviselő ur most egy felsorolással kapcsolatban kiröpitett, higyjék meg nekem, ebben van az a mentalitás, amely fáj. Én nem szemrehányólag beszélek; mélységes fájdalommal beszélek, mert én sok tekintetben egy nézeten vagyok a mélyen t. képviselő úrral. (Wolff Károly: Ebben nem!) Az alaptételben még itt is, mert hiszen Wolff Károly képviselő ur hirdette azt, hogy csak egységes kultúra és egységes morál épithet fel egy nemzetet. (Wolff Károly: Nemzeti kultúra!) Nemzeti kultúra és nemzeti morál. (Wolff Károly: Keresztény morál! — Pakots József: Ugyanaz!)} T. képviselőtársam, nincs különbség a keresztény morál és a zsidó morál között. (Kontra Aladár: Dehogy nincs ! Tessék megnézni a talmudot !) Ezt a szentirás bizonyitja, bizonyitja Máté evangéliuma, bizonyítja Péter apostol levele és bizonyitja az a felírás, amely zsidó hetükkel minden katholikus templom oltárán olvasható. Nem fogják letagadni azt. hogy ott, ahol a primást felszentelték, a főoltáron zsidó betűkkel ott állott az a zengzetes héber imádság. Ezért vallom és hirdetem, hogy a nagy papok, a Haynald-ok és Schlauch-ok nem voltak antiszemiták soha, hanem hirdették az emberiség jobb jövendőjét zsidó polgártársaikkal együtt. De ne beszéljünk erről és ne tüzesitsük a hangulatot, mert hiszen az az elhatározásunk, hogy a vita komoly mederben maradjon. Én a tüzes levegő helyett inkább a tüzes nyelveket szeretném itt megszólaltatni, azt a pünkösdi igazságot, amely a törvény erejét hirdeti mindenki számára; azt a pünkösdi igazságot, amely Prohászka Írásaiban is oly nagyszerűen nyilvánult meg, hogy azt zsidó iskolákban is elemezték, ahol megmutatták, hogy az okfejtés nemessége exclusivitás és nem térit el bennünket. Hát ha igy van, t. Képviselőház, akkor bocsássanak meg nekem, én mégis számonkérőszéket merek tartani és azt mondom; t. képviselőtársaim, ne akarjanak jobb hazafiak lenni, mint a magyar hercegprímás. T. képviselőtársaim, ne akarjanak különb keresztények lenni, mint Antal püspök, s Kontra Aladár ne akarjon különb pap lenni, mint volt Haypál Benő és Antal Géza püspök. (Györki Imre: Pedig különb!) Ne akarjon különb lenni, mert lehet nagy hangon blaszfémiákat hirdetni és lehet a demagógiának oly eszköze is, amely a csendes el merülésben mutatkozik. Én nagyon fájlalom azt, hogy ehhez a törvényjavaslathoz az egységes pártból nem szólalnak fel bátor lendülettel, hogy ez a vita kimélyüljön. Hát jöjjenek, mondják meg, hogy miért lelkesednek e javaslatért. Mert a hallgatás is demogógia; nemcsak abban van demagógia, hogy valaki a hordó tetejéről szónokol. Ha valaki alkalmilag elvonul, avval a hallgatás demagógiájába esik. Ennek az országnak nincs szüksége a konszolidáció idejében ilyen hallgatásra. T, Képviselőház! Azt hiszem, a jövő történetírása igazat fog nekem adni abban, hogy a konszolidációt hirdető állapotban a tények ugy cáfolnak ránk, iogy mi tulaj donképen forradalmi állapotban vagyunk. Forradalmi állapotban vagyunk épen a minister ur magatartása miatt. Mert ha egy konszolidált kormánynak nincs annyi ereje, hogy megzabolázza és megrendszabályozza a fiatalságnak azt a törekvését, amely az öregek tanácsának szavával szemben döntő súllyal akar elhelyezkedni, akkor nincs a hatalomnak és a tekintélynek az az átütő ereje, amellyel fegyelmezni kell mindenkit arra, hogy a törvénynek engedelmeskedjék. Az^nem lehet, hogy a fütykös és darutoll külsősége több legyen, mint a könyvek felé görnyedni vágyás; az nem lehet, hogy a kultuszminister ur mindig csak azt az atyáskodó szeretetet hangoztassa, hogy az ifjúságot, amely telítve van a nemzeti és bajtársi szövetkezésnek minden ultributumával, nem bántom. T. minister ur! Ez az atyáskodás nem a római paterfamilias jogilag Örökidőkre megkonstruált klasszikus elhatározása; az* a paterfamilias fenyiteni is tud akkor, amikor arra szükség van és ha valaha szükség volt erre, ugy szükség van erre^ ma, amikor a diák szembeszáll a tanárjával és a katedrának akar.parancsolni, sztrájkot rendez a tanulással szemben. A sztrájkoló diákok nem hirdetik a magyar külturfölényt, hanem a dolgozó diákok, akik ma ott kint vannak, hirdetik ezt. Nem tudom, látta-e a minister ur és látták-e a t. képviselőtársaim, hogy a külföldön tanuló zsidó diákok évek óta közös levélpapírt használnak egy felírással. Amikor a legjobban dühöngöt idehaza a terror, amikor az utcán való szabad járás még valami «agy dicsőségszámba Inent, akkor egy éhező diákcsoport Braunschweigban, Páduában, Berlinben, Stettinben, Grenoble-ban és mindenütt közös levélpapirost használt közös felírásai, amelyen rajta volt csonka Magyarország térképe és alatta ez a felírás: »Hungáriám integram«. Ez a jelszavuk, ezzel dolgoznak, ezzel kelnek, ezzel fekszenek. De ez mind nem elég Kontra Aladárnak, Petrovácz Gyulának ők megmaradnak nem a a Hungáriám integram, hanem a görbelábak és sasorrok teóriája mellett. Nem akarok Ízléstelen lenni... (Petrovácz Gyula: Miért személyeskedik állandóan?) Ezt ön mondotta t. képviselő ur! (Petrovácz Gyula: De azt nem mondottam, ami a Hungáriám integram-ra vonatkozik!) Bocsánatot kérek, ön nem adja meg nekik azt a jogot, hogy a Hungáriám integram-ot hangoztassák, csak önmagának.
