Képviselőházi napló, 1927. IX. kötet • 1928. február 10. - 1928. március 13.
Ülésnapok - 1927-129
Az országgyűlés képviselőházának 129. másik is — a zsidókérdést abszolúte nem oldja meg. (Ugy van! a közéven.) Hogy zsidókérdés van. az kétségtelen. Az okait nem kell bőven kifejtenem, hiszen aki a kérdéssel egy kicsit foglalkozott, ismeri. Az ok — egészen röviden és egészen objektiven megállapitom — az, hogy a zsidóság mint ilyen, bárhol foglal helyet a világon, bármely nemzetnél telepszik le és lesz annak a nemzetnek tagjává, — mert állitom és tagadom viszont azt az állitást, hogy ez nem igy volna, hogy igenis ismerek zsidókat, nagyon jó magyar hazafiakat, ismertem és remélem, hogy ismerni is fogok, — kétségtelen, mélyen t. Ház. hogy a zsidóság miért, miért nem, a foglalkozásából kifolyólag-e, vagy miből, a testi munka ellen bizonyos averzióval viseltetik. A zsidóság, mint testület, vagy mint faj, vagy mint társadalmi tényező, határozottan csak a szellemi munkatér elfoglalására iparkodik, a zsidóság nem tölti be a nemzeti munka minden fokozatán azt a teret, amely őt számarányánál fogva megilleti, hanem kizárólag a szellemi pályákra tódulván, nagyon természetes, hogy ezzel maga ellen izgatja és lázit ja azokat a nem zsidókhoz tartozó szellemi erőket, amelyek ugyanezen a téren kivannak érvényesülni. Ez végigvonul a zsidóság történelmén a legősibb kortól fogva mostanáig, ahol a zsidóság nagyobb számban megtelepedett. Látjuk most már Amerikában is, pedig ez a legszabadelvübb államok egyike, hogy kétségtelenül már ott is averziót váltott ki magával szemben épen ezen tulajdonságánál fogva. Mert hiszen méltóztassanak elképzelni ojyan helyzetet, hogy a katholikus valláson levők arrogálnák maguknak azt, hogy ők csak szellemi munkát végezzenek, vagy a református, vagy a lutheránus valláson levők, hogy ők a nemzeti munkának csak azon a vonalán, ahol szellemi munka kezdődik, ott kivannak elhelyezkedni és mintegy olaj a viz tetején kivannak az egész nemzet szellemi irányítását magukhoz ragadni. Azokról nem mondhatjuk,hogy nem faj magyarok, és mégis ennek ellenére olyan averziót váltana ki egy ilyen egyoldalú elhelyezkedés, amely egészen természetes lenne. A zsidókérdésnek tehát tisztára ez a lényege. Most már ez a javaslat megoldja a kérdést ? Szó sincs róla. Nem oldják meg, még egyéb, sokkal radikálisabb javaslatokkal sem. Méltóztassanak a zsidók történetére visszatekinteni. Ott volt a babiloni rabság. Kérdem, meg birták-e oldani a babiloniak a zsidókérdést? Ott volt Egyiptom ; megoldotta-e a zsidó-kérdést? Ott volt a hellén műveltség korszaka, meg tudták-e oldani a zsidókérdést ? Ott volt a rómaiak óriási zsidókérdése, meg tudták-e oldani ? Ott volt a középkorban az izlam, meg tudta-e oldani a zsidókérdést 1 ? Ott volt Spanyolország és itt van most legújabban Amerika és az európai államok, ahol ez a kérdés kétségtelenül vagy fennáll vagy felmerül s aki nem akarja behunyni a szemét, ezt annak objektive konstatálnia kell ; de megoldani sehol a világon nem tudták. Ha tehát ezt a kérdést, amely kétségtelenül a legnehezebb társadalompolitikai kérdése a világnak, eddig megoldani sohasem sikerült, s azt hiszem, eeryha m arjában nem is fog sikerülni, azt a kérdést épen nekünk a 8 millió kicsiny magyar nemzetnek kell megoldani akarni. Megoldani igazságtalanságok árán. mert hiszen ez a javaslat, akárhogyan vesszük is, kétségtelen, hogy igazságtalanságot teremt. Ennek a javaslatiak mellékzöngéi és kisérő jelenségei támadnak a Házon kivül is, amelyek nem használnak a konszolidációnak, például ha 50 - 60 egyetemi hallgató -'- a maguk különben tiszteletreméltó meggyőződésével, ülése 1928 február 16-án, csütörtökön. 89 de mindenesetre fiatalos Ítélőképességével-diktálni akar a kormánynak, diktálni akar az országnak, hogy csak az lehessen törvény ebben az országban, amit ők maguk 20 esztendős zöld hevületükben odakint üdvösnek és jónak tartanak. Azután az egyéb kisérő körülmények. Szükséges, helyes, jó doiog-e ezeknek a körülményeknek tápot adni í S ennek a javaslatnak a benyújtása, nem megnyugvást hozott, hanem kéiségtelenül káros hevületeket. H. lyes-e egyfelől tápot adni a talán tulzásbamenő filoszemitizmusnak, másfelől tápot adni az épen ellenkező áramlatnak és megint széttagolni és összeveszi!eni egymással a nemzetet ahelyett, hogy a megértés útját keresnénk és iparkodnánk minden olyan méreganyagot a közvéleményből kivmni, amely kétségkívül a mi szolidaritásunk rovására megy és nemzeti erőnket bontogatja ? Azokkal amiket én itt előadtam, körülbelül körvonalaztam álláspontomat. Soha életemben nem voltam filoszemita, sőt volt egy idő (Jánossy Gábor: Egyetemi hallgató korában!), amikor határozottan antiszemitának tartottak Ugy gondolkoztam akkor is, mint ahogy gondolkozom ma is. Amikor azután a fejbeverések politikája sehogy se ment az én magyar fejembe, amikor nem voltam hajlandó arra az álláspontra helyezkedni, hogy a zsidó pedig vogelfrei és mások által elkövetett hibákért esetleg ártatlanokat is szabad üldözni, ami azután az úgynevezett fehér-éra bizonyos szakában még a bugyellárisok iránti érdeklődésig is elfajult — ezt a fajtáját a gondolkozásnak sohasem tudtam magamévá tenni —, akkor egyszer arról az oldalról, amelyen akkor ott ültem (Egy hang jobboldalon: Bár ma is itt volna! )lért az!a vád, hogy filoszemita vagyok. így lettem én egy személyben fiJoszemita és antiszemita is. Megtartottam mind a két (Jánossy Gábor: Cimet és jelleget!) cimet és jelleget — igaza vtna képviselő urnák (Derültség) —, mert soha igazságtalan ügyért a zsidók kedvéért sem leszek hajlandó semmiféle befolyásnak engedni, viszont kijelentem, hogy semmi néven nevezendő igazságtalanságra zsidó honfitársaim ellenében sem leszek kapható. Ha mármost ezt a javaslatot ezei bői a szempontokból vizseálom, meg kell állapitanom azt, hogy ez a javaslat — amint az az Összes szónokok beszédéből kicsendült — abszolúte nem segit még antiszemita szempontból sem a helyzeten, mert hiszen az ennél súlyosabb régi törvénynek — itt konstatálták keresztény padokról — az volt a következménye, hogy ez a törvény az életben végrehajtva nem lett, mert az a számarány, amelyet a törvény imperative állapit meg, egyetlenegy egyetemen sem lett betartva. Ebből világos és kétségtelen, hogy ezt a rossz időből, káros elfogultságból, igazságtalanságból született törvényt az élet nullifikálta, mert lehetetlenség volt annak betűszerinti végrehajtása, ami egyúttal halálos Ítélet a törvény értékére nézve is. (Ugy van! balfelől.) Ha ezt a javaslatot vizsgálom, ezt még roszszabbnak tartom a másiknál. Megmondom, hogy miért! a másik legalább bizonyos fix direktívákat tartalmazott, a másikban volt annyi positivum, hogy ha mindjárt hátsó gondolatokkal is, de megállapította azt, hogy ebben az országban pedig főiskolákat hallgatni csak a meglévő vallásfelekezetek és fajok arányában szabad. Volt tehát egy fix támaszpont, amelyre az egyetemi tanári kar támaszkodhatott, amelyet, ha becsületesen betartott, megtartotta a törvényt, szóval nem követett el olyat, amiért akár szemrehányás érhetné, akár másnak felelősséggel tartozhatnék. Ez a javaslat még ezt a fix pontot is kiveszi a törvényből s olyan tág kört enged a 14*
