Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-110

Az országgyűlés képviselőházának 11 mint hordó tetején agitáló demagóg (Sándor Pál: És Popovics !) és Popovies Sándor, a jegybank elnöke, volt pénzügyminister, mint hordó tetejéről szónokló demagóg. Ezek az urak, akik állítólag mind csak népszerű szólamokat próbálnak a nagy nyilvánosság elé vinni, akik tehát tulaj<louképen lelkiismeretlen emberek volnának, visszaélnének múltjukkal, megsértenék és megtagadnák múltjukat, és igy nem méltók arra, hogy a közéletben olyan tiszteletben és tekintélyben részesüljenek, mint amilyenben részesülnek. Mélyen tisztelt Képviselőház! így beszélni ebben a képviselőházban nem lett volna szabad és örülnünk kell, hogy ilyen képviselő csak egy akadt, s egyébként az egész parlament, belevéve annak összes pártjait, egy volt a hadikölcsönkötvény tulajdonosok támogatásábau. Ebbői kifolyólag kiálthatom tehát a hadikölcsönkárosultak felé azt a biztatást, hogy: ne csüggedjünk! Ennek a parlamentnek mosiani megnyilatkozása folytán ne csüggedjenek; most már láthatják, hogy ebben a tekintetben egyek vayyunk, a hadikölcsönkötvényeket valorizálni kell, ezt megtagadni nem lehet, ennek csak az időpontja vitás közöttünk. Minden érvet fel fogunk halmozni arra, hogy a kormányt s a kormány mögött álló többséget meggyőzzük arról, hogy ezt a kérdést mielőbb meg kell oldani. Amig pedig ezt a kérdést meg nem oldják, addig a többi törvényjavaslatot teljesen, gyökerestül megváltoztatva lehet csak törvényerőre emelni. Akik eddig is agitáltunk és szónokoltunk a hadikölcsönkárosultak érdekeben, mondhatjuk nekik, hogy meg ne változtassák eddigi magatartásukat, ne kössék sorsukat egyetlenegy politikai párt sorsához sem, ne udvaroljanak a hatalmon levő pártnak s ne udvarol janak az ellenzéki pártoknak. Ne engedjék life ráitatni magukat semmiféle úton-módon, semmiféle párt oerkeibe, mert az ő ügyük szent ügy. az ő ügyük nem pártügy, azt nem sajátíthatja ki senki, az mindannyinnk közös ügye, közös érdeke, közös célja. (Igaz ! Ugy van ! Helyeslés.) Ezekből a szempontokból kiindulva, bíráltam a mai helyzetet és vontam le a konzekvenciát a pénzügyminister ur tegnapi állásfoglalásából, amely főkövetelésünket, hogy t. i. a hadikölcsönkötyények sorsa elválasztassék más papirok sorsától, honorál:a, és azt a szándékát, hogy törvény utján megtagadja a valorizálás', feladta. Ez a helyzet érlelte meg bennem azt az elhatározást, hegy ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadjam. (Helyeslés jo^b felöl.) Elnök : Szólásra következik ? Fitz Artúr jegyző : Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az idő előrehaladottsága folytán kérem a t. Házat, méltóztassék hozzájárulni ahhoz, hogy beszédemet a legközelebbi ülésen mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztáshoz hozzájárulni 1 (Igen !) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. A napirend tárgyalására szánt idő lejárván, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket kedden, e hó 17-éu, délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Kassay Károly képviselő ur a napirendhez kert szót. A képviselő urnák a szót megadom. Kassay Károly : T. Képviselőház ! Az elnök ur napn-endi indítványát elfogadom. Felszólalásomnak az a célja, hogy megragadjam éjit a '. ülése 1928 január 13-án, pénteken. 39 házszabályok nynjtotta alkalmat arra. hogy feleljek egy szives felszólitásra. Az egységespárt tegnap esti értekezletén Madarász Elemér t. képviselőtársam szóvátette újévi beszédemet, s ezzel kapcsolatban felszólítást intézett hozzám, hogy félreértés ne legyen, felolvasom ezt a felszólítást a képviselő ur beszé" déről megjelent híradásból, a Budapesti Hírlapból, amely mint a kormányhoz közelálló sajtó, valószínűleg hűen közölte a képviselő ur felszólalását. ( Olvassa :) »Válasz Kassay újévi beszédére. Kzután Madarász P^lemér szólalt fel. Kassay Károly újévi beszédében olyan állításokat kockáztatott meg az egységespártról, amelyeket nem lehet válasz nélkül hagyni Egyebek között azt állította, hogy a magy- r közéletben immár esak rabszolgatartókat, kizsákmányoltakat és prostituáltakat lehet majd látni. Kassay Károly az erkölcsi tisztaság és a purifikáció védőjének tartja magát és épen ezért felszólítja Rassayt, jelölje meg közelebbről, kiket érint a kifejezéseivel, jelölje meg a párt tagjai közül, kik léptek a prostituáltak közé, kik azok, akiket a közéleti zsibvásár kifejezésével illetett « T. Ház ! Én újévi beszédemben, a gyorsírói jegyzetek és hírlapok közleményei nyomán megállapíthatóan, a követk ezőket mondottam (olvassa) : »Az egoizmus Jett úrrá az égés/, vonalon. Lassanként mára magyar közéletben csak guzsbakötött rabszolgaleikeket, elbizakodott rabszolgat rtókat és prostituáltakat látunk, akik tolakodóan kelletik magukat és legfeljebb az árról civakodnak, amelyért el akarják adni személyüket.« Amint méltóztatik látni t. Ház, a két idézés között van valami külömbség. Az egyik különbség az, hogy én nem beszéltem rabszolga tartókról és kizsákmáuyoltakról, ez nem is illett bele gondolatmenetembe, tíes/éltem rabszolgalelkekről es elbizakodott rabszolgatartókról. A másik külömbség az, hogy nem beszéltem a magyar politikai élet egyetlen pártjáról, tehát az egységespártról sem. Én beszéltem a magyar közéletről. (Rothenstein Mór : Találva érzik magukat ! Ellenmondások a jobboldalon.) Én megengedem, t. Ház, hogy a magyar közéletnek egyik része az egységespárt is. Ott diszeleg a magyar közélet fáján, és ha nem is ismerem el, hogjttermészetes képződmény, hanem csak egy papirmasécsokor, amely dróttal van összefogva és felerősítve (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon), mégis számolnom kell vele és el kell ismernem a képviselő ur jogát, hoey a saját pártjára is vonatkoztatva ezt a kérdést, hozzám kérdést intézzen szavaim értelme felől. Másik megállapitásom az, hogy amikor közéleti kérdéseket teszek szóvá és a magyar közéletben mutatkozó egyes jelenségeket birálom, akkor — bármilyen tisztelettel vagyok az igen t. képviselőtársam iránt — mégis e bírálatomra a választ azoktól várom, akik a magyar közélet irányításáért fel lősek, és ne vegye rossznéven, ha én ezen per procura válaszára nem fogok felelni, hanem csak azon keretek között maradok, amelyek az egységespártot illetik, T. Ház ! Ha én közéleti és magasabb szempontokból vizsgálom a magyar közéletet, akkor következik ebből továbbá az is, hogy én nem vagyok hajlandó személyek ellen hajszát indítani és személyeket egyénileg támadni. Én nem vagyok sem Bethlen István gróf ügyésze, sem detektivje, sem az egységespárt házi tisztitóintézete. Ha igen t. képviselőtársam beszédemet ugy akarja felhasználni, hogy a saját pártjában, bizonyára általa is jól ismert egyes jelenséaek ellen harcot kezdjen, akkor legyen olyan szives a t. képviselő ur ezt benn pártjában, a rendelkezésre álló eszközök-