Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-109

60 Az országgyűlés képviselőházának 109.ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. Vereinigung am Reichsgericht tanácskozás után kimondotta és publikálta is, hogy amenynyiben pedig ezt megpróbálná cselekedni a német kormány, annyiban történhetnék, hogy a német kormánynak ezen rendeleteit a német biróság nem alkalmazná. Szóval konfliktus keletkezett a német kormány és a német legfőbb biróság között és — csodálatos — ezt nekünk, magyar agyaknak, tudomásul vennünk: ebben a konfliktusban a biróságok győztek és neon a kormány akarata. A biróságok által megnyilatkozott jog- és erkölcsérzés erősebbnek bizonyult, mint a kormány utilitarisztikus célzata. Megismétlődött a régi eset, felelevenedett emléke annak amit a sansouci-i molnár mondott Nagy Frigyesnek: »Ja, wenn das Kammergericht in Berlin nicht wäre!« — Hát nálunk, ugyebár, ez máskép történnék? Németországban megszületett a harmadik Steieranordnung, utána a német törvény, amely teljesen hozzásimult a német biróság joggyakorlatához. Nálunk ez máskép történt, amint ezt a 93. sz. törvényjavaslat átvedlése folytán a most tárgyalt törvényjavaslat példája mutatja. Kérdem, miért? Hát mi ennek a magyarázata? Hát nálunk, a mi nemzetünkben, a mi társadalmunkban lazább az erkölcsi érzet, a jogérzet, mint Németországban volt? Nem! Tehát mégis mi az oka? Elmállott a társadalom ellenállóképessége annak folytán, hogy a társadalom és annak egyes tagjai mind nagyobbszámban jönnek anyagi függésbe a központi kormányhatalomtól. (Szilágyi Lajos: És nincs sajtószabadság!) Megőrölte az ellenálóképességet az a felismerés, hogy úgyis minden hasztalan egy diktatórikusán kezelt centralisztikus hatalom egyeduralmával szemben. (Uay van! Ugy van! a baloldalon.) A nemzet lelkiismeretének a nemzet választottjaiban és azok után kellene megnyilvánulnia. Nem én mondottam, hanem az önök soraiban ülő egyik képviselőtársunk állapította meg, hogy önök közül igen sokan csak forma szerint a nemzet választottjai, igazában a kormány kinevezettei. (Upy van! Upy van! a baloldalon. — Ellenmondások a jobboldalon.) Intézzék el ezt házilasr egymás között, eddig még nem intézték el, ma este lesz alkalom, meglátjuk, melyik felfogás foe" gyckni, meglátjuk, ki marad legény a csárdában. (Malasits Géza: Gróf Bethlen István marad legény a csárdában.) Én igenis, bizonyos bizakodással nézein önöket bizakodással hallom az önöik felszólalásait ebben a kérdésben, mert látom, hogy önökben is kezd érlelődni az a tudat, hogy akkor, amikor a nemzet becsületéről van szó, érdemes férfihoz és képviselőhöz méltóan, esetleg politikai kockázat árán is, a kormánnyal szembehelyezkedve követelni a nemzeti becsület elégtételét. ÍRassay Károly: De aki ki van nevezve nem helyezkedhetik szembe! — Rothenstein Mór: És akik reménykednek, hogy ki lesznek nevezve! — Zaj.) Kérdem, van-e még: valaki ebben a teremben, aki a »korona egyenlő korona« fikciójának alapján áll, aki méx mindig: azt állítaná, hogy egy valuta mindig ugyanaz a valuta marad, aki azt merné állítani, hoary a mi valut atörvényeink stringens jogi akadályai annak, hogy hadikölcsöneinket felértékelhessük, aki ezzel meg akarná bélyegezni egész bíróságunkat, a bíróság: egész joggyakorlatát, amely ennek az ál Utólagos fikciónak lerontásában bontakozott ki. Azt hiszem, hogy ezt az elvi és elméleti aggályt teljesen kitakarítottuk és talán felesleges munkát is végeztem, mert ha nyíltan vallotta is a pénzügyminister ur, de elvégre ezzel még: meg nem történt, de megtörténhető kijelentéssel szemben kegyeskedjék arra az álláspontra helyezkedni, hogy ez idő szerint ugyan még fenáll a »korona egyenlő korona« fikció, 35 esztendő múlva azonban elkövetkezhetik az az időpont, amikor ez a fikció már nem fog létezni és nem lesz akadálya annak, hogy 35 év múlva az akkori törvényihozás esetleg hozzálásson a hadikölcsönök valorizálásához, vagy döntsön ugy, hogy akkor sem valorizál. Ezekután legyen szabad a pénzügyminister ur gyakorlati aggályaival foglalkoznom. A pénzügyminister ur gyakorlati aggályait röviden a következőkép foglalhatom össze. A pénzügyminister ur azt mondja, hogy a mi államháztartásunk egyensúlya nem birja ki magát a hadikölcsönvalorizációt sem. Kérem a pénzügyminister urat, kegyeskedjék ellenőrizni... (Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: A pártértekezlet csak este kezdődik! — Malasits Géza: Ott nem szabad beszélni, itt meg lehet! — Zaj.) Minthogy a pénzügyminister ur gyakorlati aggályaival foglalkozom, kérem kegyeskedjék ellenőrizni, helyesen reaszvszumálom-e őket? A pénzügyminister ur gyakorlati aggályai röviden összefoglalva a következők. Először az államháztartás egyensúlya nem birja ki magának a hadikölcsönnek valorizálását sem. Másodszor, ha kibirná is, nem birja ki az összes állami koronatartozások valorizálását, ami szerinte feltétlenül és szükségszerűen követné a hadikölcsönök felértékelését. (Bud János pénzügyminister: Én azt mondtam, hogy ez is bekövetkezhetnék!) Gaal Gaston szerint meg kellene előznie. — A harmadik tétele a pénzügyminister urnák, hogy ha ma ki is birná, állandóan nem hordhatná ezt a terhet, mert a közterhek nem fokozhatok, sőt mert bevételeink apadni fognak, apadni fognak részben azért, mert a vámbevételek külső konjunktúrák változásával tetemesen leszállanak, de azért is, mert a forgalmiadót fokozatosan meg kell szüntetni. (Bud János pénzügyminister: Azt hiszem, ezek olyan kijelentések, amelyeket elfogadhatnak!) Helyesen idézem? (Bud János pénzügyminister: Helyesen!) Negyedik tétele pedig az volt a pénzügyminister urnák, hogyha mindaz nem is forogna fenn, a valorizálás kizárná annak a beruházási programúinak végrehajtását, amelytől az ország szociális, kulturális és gazdasági regenerálását várja. Szerinte tehát választanunk kell egyfelől a valorizálás és tespedés, másfelől a valorizálás megtagadása, de a nemzetnek fellendülő jövője között. Mármost, mielőtt ezekkel a kérdésekkel foglalkoznék, legyen szabad elintéznem egy mellékesnek látszó, de azért mégis lényeges kérdést. Mi köze mindennek ahhoz, mi kÖzüik ezeknek a szempontoknak ahhoz, hogy a törvényjavaslat 6. §-ának beneficiuma a magyar államvasutakra is .kitefrjesztetik. Az eredeti javaslatban ez nem is volt benne. A pénzügyi bizottság hozta meg azt a határozatot, ez vette fel a 6. $-saal privilegizált intézmények közé a Máv-ot és ez annál csodálatosabb, mert hiszen már a törvényjavaslat 9. §-ának azt a tervezését is, amely a Máv-ot ugy, mint a többi közforgalmú vasutat fuvarozási ügyletből terhelő tartozásai tekintetében is mentesítette a valorizálásnak lehetősége alól. ugy a gazdasági, mint a jogászi közvélemény erősen támadta. Erősen difíiikultálták azért, mert hiszen a Máv. kereskedelmi vállalat, amelynek