Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-109

56 Az országgyűlés képviselőházának 109. ülése 1928 január 12-én, csütörtökön. mailag még egy kivánság kifejezésével sen? akarjuk megkötni, hogy akár már a jövő év­ben is ne hozzon egy ellenkező irányú, ellen­kező tartalmú, célzatú törvényt. Ha most ki­mondanék akár egy külön szakaszban, hogy ezen a 4. § intézkedései mellett és a 6. $ tör­lésével majd annakidején kivánjuk, hogy a törvényhozás intézkedjék a hadikölcsönök eset­leges valorizációja tekintetében, ebben benne van a negativum, vagy ha ugy tetszik, az a pozitivum is, hogy a törvényhozás véleménye szerint pedig addig, amig ez az időpont el nem következik, a magyar törvényhozásnak ehhez a kérdéshez nem szabad nyúlnia, addig lezárt­nak tekinti a hadikö'csönöknek azt a kérdé­sét, amely ilyen intézkedés nélkül, a törvény­hozásnak ilyen kijelentése nélkül lezártnak nem jelentkeznék, úgyhogy én végeredményé­ben attól, amit a minister ur javasolni vél és amit önöknek mint a lelkiismeret mákonyát tálal fel, nemcsak érdemben jobb elintézést nem várok, hanem ellenkezőleg: látom a hely­zetnek még azt a súlyosbodását is hogy a tör­vényhozás véleményének szankciója alá helyezi azt is, hogy ti, badikö'csönösök pedig füg­gesszetek fel legalább 35 esztendeig minden reményt arra, hogy valaha valóra váljék az a kivánságtok, hogy vagyonotok utolsó foszlá­nyát megmenthetitek. Hát akkor kérdem én, tulajdonképen miié jó ez a politikai játék? Vájjon nem ugyanaz-e a helyzet, eset'eg rosszabbított alakban és tar­talommal, amely helyzet még tegnapelőtt fen­forgott? Ha ezt az inkább formai, mint tar­talmi módositást a törvényjavaslaton végzi a minister ur és a többség, ezzel a minister ur csak példáját fogja adni annak, amit ugy is tudunk, hogy a jog már keletkezésében is nem erkö'csi han r m hatalmi fogalom. (Bud János pénzügymínister: Ugyanez van a német tör­vényben!) Kérem, majd válaszolok erre. Nem­csak ez van benne. Azonfelül épen a pénzügy­minister ur kijelentéseiből, épen a pénzügy­minister ur adataiból fogok rámutatni arra, hogy mennyivel kedvezőbb anyagi helyzetben láthatunk hozzá akár most is a valorizációhoz, mint amilyenben akkor a német állam volt. A jog keletkezésében is nem erkölcsi, hanem hatalmi fogalom és ez a kis módosítás is azt jelenti hogy a pénzügyminister ur megalku­dott azokkal az áramlatokkal, amelyeket le kel­lett szerelni, hogy lega'ább forma szerint tün­tesse el a népszerűtlenségnek azt az ódiumát, amely ehhez a törvényjavaslathoz tapadt. A törvényt az erősebb hozza mindig a gyön­gébbnek a terhére. Emlékeztetem a pénzügyminister urat a mi joghallgató éveinkre. Az elsőéves joghall­gató még fogékony lélekkel szivja magába Papinianusnak tanítását, hogy: Quae facta lae­dunt pietatem existimationem, verecundiam nostram, ut generaliter dixerim. contra bonos mores fiunt me nos fecisse quidem videamur. Még feltételezni sem szabad azt, hogy képesek legyünk valamit elkövetni, ami a hagyomá­nyok, a megbecsülés, az igazságérzet, a jó er­kölcs ellen volna. Mire aztán Paoinianus ta­nítványa a realitások terén mozgó, élő és mű­ködő államférfiuvá növi ki magát, ez az állam­férfin inkább Machiavellihez szegődik, (Peidl Gyula: Ugy van!) aki magasztalta az ő derék firenzei polgártársait, hogy hazájuk érdekében még bűnöket is képesek elkövetni. Itt elérkeztünk a minket érdeklő, általunk most tárgyalt probléma lényegéhez Dióhéjban összefogva ez a problémának a lényege: ne­vekkel kifejezve: Papianus vagy Machiavelli. szavakban kifejezve: mi és velünk együtt so­kan abban a meggyőződésben vagyunk, hogy az államnak az ő becsületbeli és jogi tartozá­sait teljesítenie kell; a pénzügyminister ur pe­dig és akik őt támogatják, azon az állásponton vannak, hogy a nemzet jövcjének érdekében még ezeket a becsületbeli ós jogi kötelezettsé­geket is meg kell, meg lehet szegni. A tisztesség, a jó erkölcs, a forgalmi hű­ség, a jogérzet követeli meg azt, hogy min­denki teljesítse a maga kötelezettségeit.^ A csődbekerültet nemcsak a polgári jognak és a közjognak, hanem a társadalmi capitis dimi­nutionak árnya is kiséri. Már előbb emiitet­tem, hogy ez a társadalmi capitis diminutio még fokozódik akkor, ha becsületbeli tartozás­ról van szó. Büntetőtörvénykönyvünk sújtja azt, aki az adósság-kontrahálár.nál, a hitele­zésre rábírásnál tett különleges Ígéreteit ós fogadkozásait cserbenhagyja. Büntetőtörvény­könyvünk ezt a büntetést különlegesen szigo­rítja akkor, amikor ennek a hiúnak bizonyult hitegetésnek árvavasryonok estek áldozatul. Az államnak, mint gazdasági alanynak jogügy­leteit ugyanazok a szabályok intézik, amelyek az egyesekét. Egy bizonyos, hogy az államnak megvan a hatalma ahhoz, hogy ha valamely kötelezettséget túlterhesnek érez, akkor tör­vényhozás utján ettől a túlterhesnek érzett kö­telezettségtől részben vasrv egészben szabadul­jon. Ez azonban csak a formai mentességet adja meg neki, de cselekedetének benső igaz­ságtalanságán, erkölcsi fonákságán nem vál­toztat. Az állam szuverén a maga alattvalói felett, az állam alattvalóit, polgárait tűrésre és cselekvésre is kényszeritheti. De ez a szuverenitása csak addig tart, amig az ő kényszerhatalma, tehát csak addig, amig polgárainak fizikumát és polgárainak vagyo­nát kezében tartja. Ez a hatalom a lelkekre, az érzésekre, a gondolatokra nem terjed ki. Az állam megbüntetheti az érzéseknek, a gondola­toknak megnyilvánulását, de nem akadályoz­hatja meg a lelkeknek erjedését, nem akadá­lyozhatja meg azt, hogy a társadalom ne al­kossa meg a maga erkölcsbirálatát és a maga erkölcsitéletét afelett az állam felett, amely a veleszemben a kötelezettséget cserbenhagyta. Jaj annak az államnak, amely polgárai előtt, a nemzet társadalma előtt elvesztette erkölcsi hitelét, amely még addig sem tud felemelkedni, hogy pillanatnyi tehetetlenségére való hivat­kozással legalább belátható időkre Ígérje meg erkölcsi kötelezettségeinek teljes'tését és amely a nemzet becsületbeli tartozásainak megtaga­dására alkalmazza azt a három szócskát, amely mint a legszentebb nemzeti becsületnek foga­dalma élt bennük. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az állam az ő létét nemcsak hivatalnokai­nak hivatalos gesztusaiban és cselekvéseiben éli ki. Az állam az ő belső rendjét és biztonsá­gát nem alapithatja kizáró^g állami végrehaj­tókra és a szuronyok hegyére; az állam belső rendje, nyugalma és biztonsága az ő legfőbb forrását a társadalom jog- és erkölcsérzetében, kötelességtudásában birja. Hogyan követeljen a társadalomtól jogot, erkölcsöt és kötelesség­tudást az az állam, amely mindezekben maga ad elriasztó példát? Nem gondolja-e a kor­mány, hogy el kell korhadnia annak a társa­dalomnak, amelyből kivesz a forgalmi hűség, kivesz a kötelességvállalás és a kötelesség hű­sége, amelyből kivesz a jogérzet és az erkölcsi érzet? Akár békében, akár végveszély idején fordnlhat-e valaha állampolgáraihoz, önkén­tes kölcsönért az az állam, amelynek polgárai mindig emlékezni fognak arra és okulni fog-

Next

/
Oldalképek
Tartalom