Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
46 Az országgyűlés képviselőházának meink felhozatalánál kihasználom. Ehelyett a külügyminister ur a harmadik módot választotta tudniillik, egyáltalában nem vizsgálta meg a kérdést. Megállapította, hogy a menhelykérdések a népjóléti minister ur hatáskörébe tartoznak, s megállapította azt, hogy konkrét esetekben lehet-e gyermekek hazahozataláról szó, hogy azonban milyen legyen ctt kint a sorsuk, abban a tekintetben ingerencia egyáltalán nem gvakorolható. Mélyen t. Képviselőház! Én abból, amit most etekintetben a magyar kormányzat külügyi képviselője megállapított, azt a következtetést vagyok kénytelen leszögezni, hogy a mi külügyi diplomáciánkat ugyanaz az osztrák szellem hatja át, amely áthatotta a közös kormányzatot, mikor magyar emberek, különösen magyar kisemberek sorsáról volt szó, mert ezt a kérdést a külügyminister urnák épugy kellett volna kezelnie, mint ahogy kezelik az optánsok ügyét. Ez a válasz, amelyet a külügyminister ur adott, lehet jó válasz a román külügyminister szájából. A bukaresti parlamentben elmondhatják ezt, de azt az ottlévő egypár magyar ember nem veszi tudomásul; vagy elmondhatja, illetőleg megüzenheti ezt kormánya nevében a román követ és akkor sem fogjuk tudomásul venni. De nem szabad a mi kormányzatunknak véglegesen leszögezni magát amellett az álláspont mellett, hogy ez az elrománosítás és annak ilyen erőszakos rendszere, amit én itt most szóvátettem, lehetséges és a magyar kormánynak ehhez semminő hozzászólása nincs. Pedig a nagyváradi gyermekmenhelyet voltakén nemcsak a megszállott részekről egészítették ki, s a nagyváradi gyermekmenhelyhez tartoztak és tartoznak olyanok Is, akik ma is csonka Bihar vármegyei illetőségűek. Nézetem szerint a magyar képviselőháznak ezt a választ egyáltalában nem szabad tudomásul vennie, inert ha tudomásul vésziekkor leszögezi magát azon álláspont mellett, hogy mi a magyarság jogos sérelmeit egyáltalján nem tehetjük szóvá, ebben a tekintetben semminő fórumhoz nem fordulhatunk, hanem egyszerűen — mint ahogy a külügyminister ur teszi — tudomásul vesszük ezeket a sérelmeket. Meg kell állapitanom, hop-v az Erdélyben, a tőlünk elszakadt országrészekben élő magyar testvéreink nagyon is meg voltak elégedve — amint ezt a »Magyar Kisebbség« című lapból látom — azokkal a ministeri nyilatkozatokkal, amelyeket annak idején interpellációmra a beliigyminister ur tett, illetőleg azon ministeri nyilatkozattal, amit ezen túlmenőleg a népjóléli minister úrtól hallottunk, aki kijelentette, hogy a maga részéről azonban mégis megvizsgáltatja az ügyet. Ehelyett azonban az tőrtént, hogy a külügyminister ur végleg megállapította, hogy mi ezeknek a magyar gyermekeknek sorsához nem szólhatunk hozzá, még azokéhoz sem, akik csonka Bihar vármegyében születtek és onnan kerültek a nagyváradi gyermekmenhelyre. Mélyen t. Képviselőház! Mint mondottam, én a külügyminister ur válaszát nem veszem tudomásul. Helyesebben tette volna a külügyminister ur, ha megvizsgáltatta volna a kérdést és a vizsgálat eredménve alapján adott volna választ, vagy ha egyáltalában nem válaszolt volna, mert ha most azt az álláspontot, ami a külügyminister ur válaszában foglaltatik, tudomásul veszi a Ház, akkor a jövőt illetőleg olyan precedenst teremt, amelyre a nemzeti kisebbségi kérdésekben ellenfeleink 108. ülése 1928 január 11-én, szerdán. mindenkor hivatkozni fognak. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Elnök: Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminister urnák, Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur interpellációjára adott Írásbeli válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs többség! Ellenvróbát kérünk! Tessék megszámláltatni a szavazatokat!) Kérem, méltóztassanak újból felállani azok, akik a választ tudomásul veszik, a jegyző urat pedig kérem a szavazatok megszámlálására. (Megtörténik.) Perlaki György jegyző: Tizenöt! Elnök: Tehát többség! A Ház a választ tudomásul veszi. (Zaj balfelől.) Most pedig áttérünk az interpellációkra. Az első Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur Írásbeli interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Perlaki György jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi kormányhoz. Az 1926. évi képviselőválasztások során Debrecenben illetékes helyről kegyes igéret tétetett, hogy Debrecen város lakosainak régi sérelme: a hátrányos lakbérszabályba való soroztatás orvosoltatni fog. Ezen igéret kinyilatkoztatása óta több mint egy esztendő telt el. A város közalkalmazottjai is várják e magas Ígéretnek beváltását, Sőt a város közönsége is ebben a tárgyban felirattal élt a kormányhoz. — Kérdés. — Hajlandó-e a kormány az emiitett feliratban Debrecen városnak magasabb lakbérosztályba való besoroztatása iránt előterjesztett kérését immár teljesíteni 1 ? Budapest, 1928. évi január hó 10-én. Hegymegi-Kiss Pál, s. k., országgyűlési képviselő.« Elnök: Az összkormányhoz intézett ezen interpellációra óhajt-e az igazságügyminister ur válaszolni? Pesthy Pál igazságügyminister: Nem! Elnök: Az interpelláció tehát kiadatik a ministerelnök urnák. Következnék Darányi Kálmán képviselő ur interpellációja az osztrák parlamentben az úgynevezett burgenlandi tartománygyülésen Nyugat-Magyarországgal kapcsolatban elhangzott kijelentések tárgyában. Mivel azonban ugy vagyok értesülve, hogy a képviselő ur interpellációját vissza akarja vonni, az interpelláció szövegének felolvasását mellőzöm. A képviselő urat illeti a szó ! Darányi Kálmán: T. Ház! Interpellációm bejegyzése óta két olyan esemény történt, amelyek bizonyos tekintetben tárgytalanná tették interpellációmat. Az egyik esemény a magyar külügyi bizottságban elhangzott két ministeri nyilatkozat volt, — a külügyminister uré és a ministerelnök uré, ugyanabban a kérdésben, amelyben interpellálni akartam, — a másik esemény pedig az osztrák nemzetgyűlésben Seipl kancellár ur által tett nyilatkozat, amely előbbi nyilatkozatánál precízebb és korrektebb. Mindezen nyilatkozatok elhangzása után interpellációmat tárgytalannak tekintem, s ezennel visszavonom. Kérem méltóztassanak ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Miután a képviselő ur interpellációját visszavonta, azt tárgytalannak tekintetik. Következik Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur szóbeli interpellációja. (Hegymegi-Kiss Pál: Kérem interpellációm elhalasztását!)
