Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
Az országgyűlés Mpviselőházának 108.ülése 1928 január 11-én, szerdán. 45 Ai megüresedett alelnöki tisztség választás utján való betöltése, valamint a ma tárgyalt törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni 1 ? (Helyeslés.) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt az interpellációkra áttérnénk, a tegnapi ülésen tett bejelentésnek megfelelően fel foírom olvastatni a kü'ü<ryniinister urnák Írásban adott válaszát Hegymegi-Kiss Pál képviselő urnák a múlt évi november hó 23-án előterjesztett interpellációjára. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a választ felolvasni. Perlaki György jegyző (olvassa): »Tisztelt Képviselőház! Hegymegi-Kiss Pál országgyűlési képviselő ur múlt hó 23-án a következő interpellációt intézte a m. kir. belügyi és népjólétiés munkaügyi ministereken kivül hozzám is: »1. Gondoskodott-e a kormány azokról a magyar árvákról, akik az elvett területeken a gyermekmenházakban vo'tak; például Nagyváradon a gyermekmenhelv gyermekeit, 1923-ban regátí falvakba szállították, hogy magyarságuktól megfosszák őket? Mit csinált ez ügv; ben Bjbar vármegve árvaszéke és a községi elöljáróságok, mert "niszen a gyermekek között csonka magyarországi illetőségűek is voltak"? 2. Mi lesz azoknak az árváknak vagyonával, kik az árvaszék kezelési rendszere folytán tönkrementek mert vagyonuk a pénz elértéktelenedése alatt megvédve nem lett?« T. Képviselőház! Az elszakított területeken maradt és gondozásra szoruló gyermekek hazahozatalának kérdésével a kormány, dsö sorban — amint ezt az interpellációra adott válaszában már kijelentette — am. kir. népjóléti minister ur, kinek ügykörébe a gvermekek ffondo/ósának üflrye általában tartozik, állandóan foglalkozik. Én a magam részéről a m. kir. népjóléti és belügyminíster urak válaszaik kiegészítésére az interpelláció 1. pontjához amelyeknek külügyi vonatkozása van, csak azt óhajtom hozzáfűzni, hogy amely es Qtekben va!amely gyermek hazahozatala iránt konkrét kérelem terjesztetett elő, az ügy az utódállamokkal teljesen simán tárgyaltatott le es a gyermek hazakerült. Hazahozatalról csak oly esetben lehet szó. na a gyermek törvényes képviselője (szülei vagy gyamja) helyezte el a menházba. Ha ugyanis elhagyott gyermekről van szó. annak gondozásának terhe, de felette a rendelkezés ?:rületen a ne a ve a i Z teak amra mGßy át ' ****** Arra természetesen hogy az elszakított területeken gondozás alatt álló gyermekek hova helyeztetnek el, mgerencia nem gyakorolható. Walko.« Elnök: Hegymegi-Kiss Pál interpelláló képviselő ur oha.it szolas.iogaval élni? Hegymegi-Kiss Pál: Igen, óhajtok. Elnök: A képviselő urat illeti a szó. Hegymegi-Kiss Pál: Iffen t. Képviselőház! Méltóztassék megengedni nekem, hogy a külügyminister urnák a magyar aryak ügyében tett interpellációmra, írásban adott válaszát illetőleg, némely megjegyzést tehessek. Először is sajnálattal kell megállapítanom azt, hogy ez a válasz, amit a külügyminister ur adott, szánalmasan szomorú. A külügymimster ur ezt a választ a tényállásnak teljes ismerete nélkül, a tényállásnak helyes megvizsgálása nélkül adta meg. Hozzátartozik ez azokhoz a baklövésekhez, amely baklövéseket a külügyi kormányzat már egyizben elkövetett akkor, amikor a brüsszeli egyezményt... (Zaj.) — igy azonban nem tudok tárgyalni. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Hegymegi-Kiss Pál: ...gróf Csáky meghatalmazott annak idején a magyar optánsok ügyében elfogadta. Én azért tettem szóvá ... (Zaj.) — Engedelmet kérek, most én beszélek — ...a magyar árváknak ügyét, mejt megjelent a »Magyar Kisebbség« című lapban egy közlemény, amely szerint Nagyváradon az állami gyermekmenhelyen levő magyar gyermekeket, akiknek egyrésze csonka biharvármegyei iletőségü is, a románok elrománosítás céljából a regátba és más románlakta vidékekre vittek és ezekből a magyar gyermekekből janicsárokat, a magyar haza ellenségeit, neveltek. Múlt interpellációm során, amikor ezt szóvátettem, nekem a belügyminister ur, aki az árvák ügyeinek legfőbb őre, kielégítő választ nem adott. Azt mondotta, hogy ez a népjóléti minister hatáskörébe tartozik, mert menhelyben tartott gyermekekről van szó, holott itt olyan árvák is vannak, akik ma is Biharvármegye árvaszékének hatósága alá tartoznak. A népjóléti minister viszont azt a választ adta, hogy ez a kérdés tisztára jogi kérdés, tehát amennyiben ezeket ott találták a nagyváradi menhelyben, hiába magyarok, azt teheti velük a román kormány, amit akar. (Strausz István: Ezt mondta volna a minister? — Jánossy Gábor: Nem ilyen formában mondta!) A jogi helyzetet igy állapította meg. Ugyanezt az áláspontot osztja most a külügyminister ur is, amikor megállapítja azt, hogy ezekben a kérdésekben részéről ingerencia egyáltalában nem gyakorolható, de megállapítja azt is, hogy a román kormány részéről, ha ilyen kérdés, menhely beutalt gyermekek hazahozatala szóvá tétetett, a legnagyobb előzékenység volt tapasztalható. T. Képviselőház! Elvégre ezek a gyermekek, akiket a nagyváradi gyermekmenhelyen találtak, mégis magyar gyermekek és itt magyar gyermekek sorsáról és magyarságáról van szó. Egyfelől a nemzeti érzés követeli tőlünk, hogy ezeket az elhagyott gyermekeket ne hagyjuk el, istápoljuk őket, féltő szeretettel gondozzuk sorsukat, de ugyanezt követeli tőtünk másfelől az emberi érzés is, mert hiszen e gyermekek egyrészének román állampolgársága maga is vitás. Az én megállapításom és meggyőződésem szerint azok voltaképen magyar állampolgárok és magyarországi illetőségűek. A magyar kormánynak meg is van ahhoz a módja, hogy ezekben a kérdésekben a kellő lépéseket megtegye akár hivatalosan, a maga szervezete utján, ha pedig ezt alkalmasnak nem találja, megvan a módja akár a sajtóban, akár máskép, akár a Népszövetség elé vinni ezt a kérdést, hogy ezeknek a magyar gyermekeknek sorsáról, magyarságáról megfelelő gondoskodás történhessék. (Strausz István: A békeszerződés alapján kisebbség!) Ehelyett azonban én a külügyminister úrtól kaptam egy választ. Ha a külügyminister ur helyzetében vagyok, akkor vagy azt a választ adom, hogy megvizsgálom a kérdést, és ha megállapítom azt, hogy tényleg igaz az, amiket a ) Magyar Kisebbség« megállapított, abban az esetben az asztalra ütök és megyek Európa Ítélőszéke elé, vagy pedig nem adok választ «rre az interpellációra, de a helyzetet sérel-
