Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-108
44 Az országgyűlés képviselőházának tésre, de meg kell jegyeznem, hogy a kérdés elintézését nem is mondhatom egészen előkészitettnek. Nem is tudnám elfogadni azt, hogy ezt a törvény ilyen stádiumában — a közjogi vonatkozású rész — elfogadható, mert nincs előkészitve. Miért nincs előkészítve 1 ? Mert a hadikölcsönkérdésben, hogy intézkedhessünk, elsősorban látnunk kell. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) Hogy mi lássunk, elsősorban statisztikai adtokra van szükségünk. (Szilágyi Lajos: összeírás sincs!) Sürgettem a pénzügyi bizottságban ismételten a pontos statisztikai adatok beterjesztését és sajnos, e pillanatban is nélkülözöm. Ha veszem csak a minister nr rövid kis közleményét, veszem Kállay volt minister kijelentéseit, és veszem más felelős tényezők kijelentéseit, mind eltérők. Egy se Ludja, mennyi a hadikölcsön. Mi tárgyalni akarunk karitativ valorizációt, tizezer korona névértékű jegyzést, amikor azt sem tudjuk, mit jelent ez gyakorlatilag. Hány tízezer koronás jegyző van? Hol van a statisztika? Bocsánatot kérek, statisztikai adatok nélkül nem lehet ilyen nagyjelentőségű kérdést elintézni. Ki vállalja magára azt a felelősséget, hogy kijelenti: rendben van, anélkül, hogy tudná, mit jelent a hadikölcsön valorizációja. Mit jelent ez a kérdés gyakorlatilag? Kénytelen vagyok megállapítani, hogy az egész magyar közvélemény e tekintetben nem lát tisztán és az egész magyar közvélemény — a közgazdasági közvéleményt értem — találgat(Ugy van! Ügy van! a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Semmit sem tud!) Mert ez a kis kimutatás a korona értékű háború előtti államadósság 1.108,000.000, a külföldi 1.655,000.000, a háborús államadósság 7.072,000.000, külföldön 600,000.000 stb., ez nem statisztika. (Szilágyi Lajos: Lehet több. lehet kevesebb!) Bocsánatot kérek, ez az ezer korona névértékű jegyzésre csak nem lehet statisztika. (Bud János pénzügyminister: Azt is megmondottam!) De nem kaptuk meg mélyen tisztelt minister ur, nem kaptuk meg. Miért kell találgatni a magyar közvéleménynek, hogy mennyi a hadikölcsönjegyzés címletek szerint? (Bud János pénzügyminister közbeszól.) Bocsánatot kérek, nem kaptuk meg, minister ur! Szerintem ezt a javaslat indokolásához kellett volna hozzácsatolni. Nem akarok most a javaslat egyes részleteivel külön foglalkozni,mert fentartom magamnak azt a megillető jogot, hogy a javaslat részletes tárgyalásakor egyes konkrétumoknál hozzászóljak, de csak jelzem, hogy a magánjogi tartozásoknál... (Friedrich István: Azt hiszem, a minister ur a javaslatot visszavonja, fogadni mernék, hogy visszavonja! — Szilágyi Lajos: Ne tegye pártkérdéssé a saját pártjában, ez a fontos!—-Friedrich István: Egyhangúlag megszavazzuk a visszavonást!) A magánjogi tartozások valorizációjánál látom, hogy a bizottsági tárgyalás folyamán az igazságügyminister ur gyakorlott jogi felfogása maga is érezte, hogy a méltányosságnak rést kell törnünk, mert az elv szigorú törvénybeiktatása át fog gázolni minden méltányossági érdeken és igy az egyik §-ban, a 13-ban belátta, hogy a teljesített fizetések utólagosan valorizálhatok, ha létfentarásáról van szó, ha az eset körülményei ezt a bíróság előtt valószínűvé sőt szükségessé teszik. M'csoda nagy ellenakció indult meg ezzel a rendelkezéssel szemben! íme az állam példája átragad már a magán íogi valorizációra is. pedi? mi a magántulajdon elvi alapián állunk és nem nevezhetem jogi teljesítésnek azt, ami ma az adott helyzettel vuló .108.ülése 1928 január 11-én, szerdán. csúfos visszaélést jelenti csak. Ez nem teljesítés, olyan kötelmi jogász nincs, aki ezt teljesitésnek fogadja el, hogy kihasználva az eset körülményeiből folyó szorultságot, teljesítésnek minősítsenek egy olyan értéket, amely nem is jelenti annak az adott értéknek századrészét sem. És nincs óriási nagy ellenzés, amely ezt a rendelkezést is meg akarja támadni.' Vagy utaljak-e az életbiztosításra vonatkozó rendelkezésre, ahol karitatív alapot akarnak statuálni az életbiztosítás kielégítésénél? Ha én életbiztosítási jogügyletet kötöttem, akkor jogi szempontból teljesen irreleváns a hitelezőnek egyéb vagyoni helyzete. Én jogügyletet akarok rendezni és nem akarok karitatív megoldásokat akceptálni. Ha valaki életbiztosítási ügyletet kötött, akkor jogot szerzett. Ha az állam valorizálja az életbiztosítási jogügyletet, akkor nekem jogom van ezt követelni és nincs joga senkinek kutatni az én magánéletemet, vagyonos va^yok-e. szorult helyzetű vaeryok-e, mert csak akkor kapom a teljesítést. Milyen kátyúba téved ez a valorizáció! Ugv tudom egyébként a tisztelt minister ur ehhez nem ragaszkodik és ezt a kielégítési alapot hajlandó a ma<ra egészében a biztosítottak rendelkezésére bocsátani. Apellálok azonban azokra, akik karitatív megoldást sürgetnek s akik itt is argumentumot szolgáltatnak arra. hogy ez a valorizációs törvényjavaslat a sz'goru jogi keretekről lecsúszott olyan t^rre. amely ingoványokba vezetget, de nem jogi általános meggyőződést keltő megoldásokhoz. T. Képviselőház! Épen ilyen a jelzálogi kérdés, de erre nem akarok rátérni, mert ez olyan részletkérdés, amellyel majd a részleteknél kívánok foglalkozni, kü'önösen arra vonatkozólag, ba vételárhátralék maradt fenn egy vásárlásnál. Lehetetlenség, hoe-y egy törvény arra ad^on módot, bofy minden személyes adós 24 óra alatt megszabaduljon az ő adóssáfától egvszerüen ugy hogy továbbad'a az ingatlant. Ezzel tudniillik men-fosztia önmagát a kielégítési alaptól. átad ; a látszólagosan másnak és nevet a hitelező szemébe, aki egész ingatlanát eladta, a vételár nedig be volt táblázva mert ő a személyes adós és neki kielégítési alapja nincs. A jelzálogos, a mai tujaídonos azt mondja, én nem vagyok személyes adós. a jelzálog pedig nem valorizálható. Semmi közöm az adóssághoz. Hova jutunk? Az amit mondok, annyit jelent, hogy ingoványba jut a jogérzék. Ez nem megnyugvást, de elkeseredést kelt. Miután pedig én guvernamentál's alapon csupán olyan me^oldás^ szeretek látni a maeryar királyi kormány kezéből, amely közmegnyugvást kelt. amely az igazságérzetet megóvja, a jogot, az igazságosságot a méltányosságot tekintetbe veszi, saját lelkiismereti meggyőződésem jegyében nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot az altalános tárgyalás alapjául elfogadhassam és nagyon kérem a m. kir. kormányt, hogy előterjesztésemet azzal a jóhiszeműséggel méltóztassék venni, amelyet az üsry érdekében ennek a kérdésnek tárgyalásánál minden szenvedélytől mentesen akartam érvényre juttatni k'záróla«- az ország és nemzetem érdekében, (filónk éljenzés és taps a baloldalon és a középen-) Elnök: Minthoe-y az interpellációk elterjesztésére kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki: