Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

360 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. bőbeszédűen ki fogja fejteni íme, ilyenek Sán­dor Pál adatai. Nem, t. minister ur, ebben az esetben nem igy lesz. Méltóztassék feleletet adni azokra a kérdésekre, amelyeket feltettem, nem nekem, hanem a Háznak és az egész országnak, meri eizeiii az alapon igenis jogosan mondhatom ezt. De most jövök egy liaialinas érvemhez, 1. minister ur. Azt mondottam laz előbb, hogy a t. minister ur külföldi érdekeltek érdekélten, tehát külföldi kapitalisták érdekében nyomo­rítja még a szegények millióit. Ez bizonyitani tartozom. Mondok egypár példát. A Foncière nagy biztosítóintézet részvényei az olasz Adria tulajdonában vaninaik. A biztositótársulatok részvényeinek 9 /io-ed része ugyanis nincs Ma­gyarországon. A Hungária Biztositó Társulat­naik a^ részvényei uigyaincsaik az olasz Adria tulajdonában vannak. A Pátria részvényei a Kölnische Rück Versicherungsgesellschaft bir­tolkában vannak. Itt van, ami az urakat is ér­dekelni fogja, a Turul Mobil; Mobil annyit je­li Mit, mint Magyar Országos Biztosítási Inté­zet Részvénytársaság, ez a Nyukosz alapítása, anicily az osztrák Phönix Biztositó intézet tu­lajdonában van. Ne vegyék rossz néven, de ezelket fel akartam említeni azért, hogy lássák, bogy a magyar értékek átmennek idegen ke­zekbe. Biztosan nem segíthettek^ magukon más­kép és nem is szemrehányásképen mondom ezt. (Petrovácz Gyula: És az »Első Keresztény«?!) Nem tudom. De menjünk tovább. A Magyar Hollandi részvényei a Kölnische Rück ve r­sicherungsgesellschaft birtokában vannak, a Magyar Élet- és Járadék-Biztositóintézet rész­vényei a Heimburger—Mutschenbacher-csoport birtokában vannak. Bocsánatot kérek, ezeknek az érdekében akarjuk mi biztositottainkat meg­rabolni attól, ami nekik jár, ezeknek az érdeké­ben akarjuk báláiba kergetni ezeket a szegény embereket, , azért, mert a minister urnák nem jut eszébe, hogy azt mondja, hogy azoknak, akik 5000 koronára biztosították magukat, ki fogunk fizettetni 25 vagy 50% -ot? Az államnak nem jut. eszébe, hogy az államnak az egyedei szegények? De még egyetlen érv és azt biszeni, ezzel le is zárhatom a dolgot. Békében 36 biztositó volt Magyarországon. Ezek közül kivonultak az an­golok és amerikaiak. Ma 90 biztositótársulat van Magyarországon. Hogy íöi ténhetett meg, hogy ezt megengedték? A csehek, a románok, a jugoszlávok nem engedték meg a mi biztositó­vállalatainknak a nacionalizalasat, nem tűrnek a területükön magyar biztosítótársaságot, sőt még azokat a magyar hivatalnokokat is kiker­gették az országból és nem tűrték meg, akik ott. voltak. Kérdem tehát, hogy mi megenged­jük, hogy ennyi biztositótársulat legyen a mi nyakunkon.' Tudomásom szerint az 1875. évi kereskedelmi törvény még életben van. Miből tették le ezek a tisztelt urak a díjtartalékaikat? Hiszen nincs is alapjuk, hol van, miből van? Nem tagadom annak a felfogásnak a helyessé­gét sem, amelyet a biztosítóintézetek hangoz­tatnak. Ök azt mondják; az állam nem (izet, az államnak az üzemei sem fizetnek, a betétekei megsemmisítették, a zálogleveleket, a kincs­tári jegyeket, a községi kölcsönöket, a vasúti kötvényeket megsemmisítették, a r községek adósságait törölték. Azt mondják tehát a bizto­sítók, miért legyenek egyedül ők a Schwarzer Péterek, miért ne: profiter de l'occassion? Miért ne vegyék ki magukat és miért fizessék egyedül ők a cechet? Teljesen igazuk van és különösen azoknak van igazuk, akik az 1875. évi kereske­delmi törvény értelmében jegyeztek hadiköl­csönt és kincstári jegyeket és kasszájukban megtartották. De ilyen nagyon kevés van. Én tehát azt mondom, nekünk van egy biztositó­táisulatunk, amelynél érdekünk az, hogy meg­maradjon, a Magyar Általános Biztositótársu­lat. A többi nem magyar érdek, t. minister ur, a többi idegen érdek, a többi részvény nincs a mi tárcánkban, nincs magyarok kezében, ha­nem idegenek kezében van és én nem vagyok hajlandó a felelősséget magamra venni, hogy idegen érdekekért szegény jó magyar embere­ket megnyomorítsak. Ha a t. minister ur azt fogja mondani, hogy ugy, mint a németek, 25%-ra valorizáljuk ezeket a kötvényeket, akkor mi történhetik? Elpusztul egypár biztositótár­sulat — jön más helyette — de megmentjük a népességnek jó nagy percentjét. A biztosító­társulatok — előbb mutattam rá, hogy Nagy­Magyarországon volt 36 és 90-re szaporodtak csonka Magyarországon — elvesztenék vagyo­nukat, de megmentjük a magyarok millióit, minister ur. A legrosszabb eset tehát az, hogy pár vál­lalat tönkremegy, de megmentjük a szegénye­ket. Mi fontosabb, hogy ezeket az árvákat, özvegyeket s szegény embereket istápoljuk, akik egész életükben takarékoskodtak és ara­nyaikat befizették a biztositóknak, vagy pedig ezeket istápoljuk és ezekkel a paragrafusokkal megmentsük ezeket az intézeteket, amelyek legnagyobb részben kivitték az aranyakat, amelyeket kaptak? Az én részemről könnyű a felelet. Nem vagyok hajlandó ezeket mentesí­teni és a vita folyamán indítványozni fogom, hogy legalább ugy, mint Németországban 25%-ra a valorizációt kimondjuk és ne ezen az alapon valorizáljunk. Minthogy azonban ezt in pleno nem határozhatjuk el, a következő határozati javaslatot vagyok bátor benyúj­tani (olvassa): »A régi 18—24. §-ok adassanak vissza a pénzügyi bizottságnak revizió céljából.« Van nekünk időnk arra, t. minister ur, hogy" a biztosítók tekintetében három hónap, vagy hat hónap múlva is határozzunk. (Ugy ran! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem olyan sürgős. Annál kevésbé sürgős, t. minister ur, mert hiszen hét évig nem kapnak semmit a biztosítottak, csak hét év után fognak kapni. Nincs tehát semmi okunk arra, hogy ezekkel a paragrafusokkal siessünk és fellázítsuk a népet az ilyen intézkedésekkel, a szegények, özvegyek, árvák megnyomorító sava 1. (Ugy van! Ugy van! — Taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Mielőtt a napi­rend tárgyalását folytatnék, bemutatom a t. Képviselőháznak a Szabó Imre képviselő ur el­halálozása folytán behívott Bárdos Ferenc képviselő ur időközben benyújtott megbízó­levelét. A megbízólevelet megvizsgálás és je­lentéstétel végett a Ház kiadja az igazolási állandó bizottságnak. Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az igen t. pénzügyminister ur hallhatta most Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak okos. bölcs beszé­dét, amely nem a biztosítottak érdekeit volt hivatva csupán megvédeni, hanem beszédének érvei oly súlyosak, hogy azok előtt feltétlenül meg keílett volna hajolnia a minister urnák, ha nem akar tisztán és kizárólag csak a bizto­sítóintézeteknek kedvezni. Azoknak az érvek­nek jelentékeny részét, amelyedet most Sándor Pál igen t. képviselőtársam felsorakoztatott, már felsorakoztattuk s hangoztattuk akkor,

Next

/
Oldalképek
Tartalom