Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-122

358 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. zekbe jutott. De kérdezem a mélyen tisztelt minister urat, tessék megmondani, hol van itt a statisztika, hol látjuk mi törvényhozók itt a statisztikát? Csudálatos, hogy annak idején a pénzügyi bizottságban — sajnos nem lehet — tem ott — ezeket a dolgokat nem feszegették erösebben. (Wolff Károly: De igen, a statisz­tikát magam is felhoztam!) Én a következő kérdéseket adom fel és ezekre adjon a minister ur feleletet. Mennyi a biztositók vagyona? Mennyi az 1914. évi díj­tartalék, mennyi az 1924. évi és az 1922. évi lartalék? Ezek mind olyan dátumok, amelyek szükségesek ennek a kérdésnek elbírálásához. Kérdezem továbbá: mennyi a blztositótarsa­latok titkos tartaléka, mert hiszen niesen effy társulat sem, amelynek nagy titkos tartaléka nem volna? (Zaj.) Bocsánatot kérek, én, aki bilance-okat tudok olvasni és csináltam is bi­lance-okat és becsületes ember voltam, tudom, mi az a titkos tartalék. (Derültség.) Kérdeni továbbá, mennyit vesztettek a biztosilók a, bá­bom révén, mennyit vittek papillaris papí­rokban a külföldre? Bocsánatot kérek egész balom ilyen biztosítóintézet vitt ki kürtödre ilyen pupilláris papirokat, amelyek akkor még reális értékek voltak. Tisztelt minister ur, az előbb elfelejtettem megmondani, hogy nem én vagyok az egye­düli, akinek a statisztikai hivatalról megvan a maga véleménye. Itt van egy olyan ember­nek a véleménye, akit bizonyára tisztelnek éa becsülnek, Popovics Sándornak a véleménye. Popovies Sándor a legutóbbi évkönyvben, amelyet Kemény György és Vágó József ad­tak ki, az előszóban a következőket mondja (olvassa): »Egy idegen megfigyelőnek azt kell gondolnia a különböző törvényhozási és admi­nisztratív intézkedésekről, hogy a háború előtti Magyarország teljesen felépítet len puszta föld volt, úgyhogy most már halaszthatat­lanul kell hozzáfogni az irtáshoz, az építéshez, ép abban az időben, amikor a gazdasági gyó­gyulásnak leginkább volna szüksége az óvatos kíméletre«. T. minister ur! Ezt nem az ellenzéki Sán­dor Pál mondja*, Popovics Sándor mondja ezt. Bocsánatot kérek, t. minister ur, ha a t. minis­ter ur Popovics Sándornak sein hisz, akkor ki­nek hisz? Ha az ország Popovicsnak meni hisz, akikor kinek lehet hinni ebben az országban? Popovics a legderekabb, a legbecsületesebb ember és élesenlátó férfi, a Magyar Jegybank elnöke. Tessék csak elképzelni, hogy mi Né­metországban a jegybank főnöke. Nálunk nem volna az a befolyása? Mi talán ne higyjük el neki, amit mond? És akkor a minister ur azt mondja, hogy volt egy háromemeletes épület Budau és most építettünk egy ujat. Aranyi pénzünk van nekünk? De folytatom a kérdéseimet. Azt kérdezem a minister úrtól, hogy mennyit értékesítettek a biztosítótársaságok hadikölcsönből kibocsá­táskor és mennyit vettek vissza, amikor érték­telen volt? (Baracs Marcell: Ugy van! Ez a ké­nyes pont!) Én erről -i tárgyról — Ismétlem — később fogok beszélni, itt csak felemlítem. Mennyit vettek ők a biztosítótársaságok, mennyit jegyeztek és mennyin adtak túl? Erre később vissza fogóik térni. Most ezenkívül tessék nekem egyet meg­mondani minister ur: hány biztosított van eb­ben az országban, hány embert érint ez a ka­lamitás, ez a veszély? Tessék nekem ezt meg­mondani. Bocsánatot kérek, jogom van tudni, ha a minister ur egy ilyen törvényjavaslatot terjeszt elő. Ezt tudnunk kell mindnyájunk­nak, mert lelkiismeret szerint és »becsület sze­rint kell ezt a dolgot intézni és a szegény em­bernek érdekét a Háznak elsősorban kell istá­polni, nem a kapitalizmus érdekét kell istá­polnunk. És megint irmétleni tizedszer: furcsa, hogy nekem, a kapitalistának kell itt felálla­nom és ebben az értelemben beszélnem. Ismét megmondom, hogy csak azért beszélek, hogy a kapitalizmus túlhajtását és az állam prepoten­ciáját ezekben a kérdésekben visszaszorítsam. Ismétlem, hogy csak e kettőnek: iaz államnak és a kapitalizmusnak érdekében mondom el mindezt. (Uay van! Ugy van! balfelől.) De ha, t. minister ur. semmi sem tűnt volna fel, mi magyarázza azt, hogy.a törvény­javaslat folytán a Magyar' Általános Biztosító Társulat részvényei rohamosan emelkednek? (Felkiáltások balfelől: Aha!) Egyszerre 300 pengővel emelkednek ezek a papírok. Olyan rossz lehet akkor erre a biztositótársulatra ez a törvény? (Fábián Béla: A szegény biztosítot­tak nem kapnak egy va-sat sem!) Én megjóslom a. t. nunist er urnák, hogy ennek a törvényjavaslatnak elfogadása, után még egy ujabb hc-^sz fog keletkezni az egész vonalon, mert ez a törvényjavaslat alkalmas arra, hogy azt a ballasztot, amely a biztosító­társulatokat nyomja, egyszerre eltüntesse, íme, t. minister ur, egy másik bizonyíték. Itt van az állami felügyelő hatóság. Ennek kellett mindig kontrollálnia, hogy megvan-e a biztositótársulatok kasszájában a biztosíték. (Baracs Marcell: A díjtartalék!) Ez nem csi­nált soha semmit, csak kimutatásokat kért és igy lörténhetett meg, hogy én meggyőződhet­tem arról, — és hajlandó vagyok ezt ezen a fórumon kívül is bizonyitani é« állítani — hogy a biztosítási társulatok hadikölcsönt vettek és pénztári jegyeket is vettek, de csak avval a fel­tét éllel, hogy a bank rögtön átveszi tőlük egy fél percent, háromnegyed percent leszámításá­val. (Fábián Béla: Ha ez igaz, akkor itt nincs semmiféle hasonló törvénynek helye, akkor szemfényvesztés történik. — Zaj.) Tovább me­gyek. Jogom van arra, hogy megjegyezzem, hogy a Gresham, egy külföldi, angol társulat, amelynek palotája a Lánchiddal szemben áll, tette meg azt, hogy jegyezte a hadikölcsönöket, de azonnal továbbadta azokat. Csak evvel a fel­tétellel jegyzett Még tovább megyek. A Gresham még azt is megtette, t. minister ur, hogy állami hozzá­járulással 100.000 fontot vett fel, hogy kifizet­hesse itt azokat a díjakat, amelyek esedékessé váltak. Hol voltak a Gresham díjtartalékai! A háborúban még nem volt erre szükség. Mi­lyen joggal adott ő az állani hozzájárulásával 100.000 fontot, amelyet azután később értéktelen bankóban fizetett meg. (Ugy van! a baloldalon. - Peyer Károly: Ezzel javították fel a koronát Zürichben abban az időben!) Amikor igy gon­dolkozunk, nézzük meg, mi van az elrabolt or­szágokban? t , Csehszlovákia átvette a magyar biztosítótár­sa latoktól a díjtartalékukat ugy, ahogy volt. E díjtartalék alapján a cseh állam minden egyes biztosítottnak fizetett 100%-ot cseh koro­nában. Mondja meg nekem a t. minister ur, van-e erről tudomása, igaz-e ez, vagv nem? Románia, amelyet lenézünk és joggal nézünk le, a mi koronánkért egy fél leit fizet. Jugoszláviá­ban még nincs megoldva a kérdés. Német­országban a biztositók 25%-ot fizetnek és ami­kor az egyik kisebb biztosító azt mondta, hogy erre nem képes, megvizsgálták és kitűnt, hogy körülbelül 17% volt az, ami ott még a vizsgálat alapján mutatkozott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom