Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-122
Az országgyűlés Jcépviselöházanalc 122. ülése 1928 február 6-án, hétfőn. 355 igényjogosultak száma igy lecsökkenjen. (Propper Sándor: Kihalási rendszer!) Nem jó a javaslatnak ez a része a tisztviselőknek sem, mert ezeket már esztendők óta azzal hitegetik, hogy a végleges fizetésrendezés csak akkor történhetik meg, tua az intézetek tisztában lesznek a maguk valorizációs terheivel; ez a megoldás azonban csak ujabb ürügyeket fog termelni, a több teherre való hivatkozással megint elutasítják a fizetésemelést, vagy létszámredukciót fognak végrehajtani, ami ebben a szörnyű munkanélküliségben egy ujabb és elviselhetetlen csapást fog jelenteni a magántiszt viselők rétegének. Ezenkívül a nemvalorizálás megingatja az életbiztosítási ágba vetett, amugyis nagyon gyenge lábon álló bizalmat, s ezzel is csöíkkentik a munkalehetőséget, csökkentik a tisztviselők alkalmazásának szükségességét, tisztviselőket tesznek feleslegessé. De nem jó a törvényjavaslatnak ez a része az államnak sem, mert felesleges módon megduzzaszt egy állami hivatalt és magánalnpok kezelésére kényszeríti, holott szerintünk magánalapök kezelése az államnak egyáltalában nem hivatása, főleg akkor nem, ha ez a hivatal, amely ezeket a magánnlapokat kezelni fogja, a hozzáértésnek olyan fokát n i ti tatja, mint az állami felügyeleti hivatal. A törvényjavaslat nem rendelkezik ebben a kérdésben arról sem, hogy mi fog történni a felszámolt és csődbejutott intézetek ügyfeleivel. Ezek vagy elvesztették jogosultságukat, vagy pedig az őket céltudatosan beolvasztó nagy intézetek kicserélték a kötvényeiket uj terminusra. A végleg megszűnt intézetek ügyfelei saját hibájukon kivül kerültek abba a helyzetbe, hogy éveken keresztül nem fizethették a díjrészleteket, és a legtöbb ilyen megszűnt intézetnek még könyvei hollétéről sincs tudomása, nehogy a felelősségre vonatható igazgatóságnak kellemetlenségei legyenek. Nem tudom, hogy ismeri-e, és amennyiben ismeri, a törvényjavaslat indokolásában miért nem mutatta ki a felügyeleti hivatal az 1918, illetve 1922 óta megszűnt, beolvadt vagy megbukott intézeteik igényjogosult ügyfeleit. A törvényjavaslat összeáll it ásából hiányzanak a statisztikák, a számitások, az összeállitások. Ilyen körülmények között szerintem könnyelműség a törvényhozót az clé a nehéz kérdés elé állítani, hogy valorizáljon-e, hogyan és milyen időre valorizáljon. Nem lehet egyedül a pénzügyminister ur mindentudására építeni és az ő mindentudását elfogadni akkor, amikor dönteni akarunk ebben a fontos kérdésben. A törvényjavaslat nem rendelkezik továbbá a később alakult intézetek ügyében sem, illetőleg 21. §-ában egyszerűen besoroz a díjbevétel egy részének beszolgáltatására kötelezett intézetek közé olyanokat, amelyeknek egyrészt semmi közük nincs az életbiztosításhoz, másrészt pedig a valorizálásra kényszerült idolén még semmiféle formában nem léteztek. A törvényjavaslatról tehát meg kell állapítani, hogy a szükséges adatok összeállítása és a törvényhozás rendelkezésére bocsátása nélkül, továbbá a fent említett egyéb körülmények figyelembevétele nélkül készült, igazságtalan és gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ezért azt kívánjuk, hogy a d) pont alatt felvett 18—24., illetőleg uj 20—26. $-ok töröltessenek, és azok helyett a következő uj 20. § iktassék be (olvassa); »Az élet- és járadékbiztositási, vagy másnemű személyi biztosítási szerződésen alapuló, magyar törvényes értékben teljesítendő pénztartozások összegét a névértéknél magasabb összegben lehet megállapítani, átértékelni. Az átértékelés mértékét külön törvény szabályozza«. Ezzel tehát elvben kimondjuk az életbiztosítások valorizációját, a törvényhozás leköti magát az életbiztosítások valorizációja mellett, a valorizáció mértékét azonban, azt, hogy hogyan és miképen csináljuk ezt meg, egy uj, alaposan előkészíteti törvényjavaslatban, statisztikákkal és számadatokkal alátámasztott indokolással tessék újból a Képviselőház elé hozni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! (Györki Imre: Ez tévedés, Sándor Pál képviselő ur van soron!) Elnök: Ugy látom, hogy igy van felirva. (Györki Imre: Ki van javitva!) Minthogy azonban azt látom, hogy a képviselő uraknak kölcsönösen az a kivánságuk, hogy felcseréljék a sorrendet, (Györki Imre: Igen!) Sándor Pál képviselő urnák adom meg a szót. (Helyeslés-) Sándor Pál: T. Képviselőház! Végtelenül .sajnálom, hogy a pénzügymin ister ur nincs jelen. Azt hiszem, hogy ezeket a paragrafusokat lehetetlen tárgyalni, ha a pénzügyminister ur nincs jelen, mert igy ő nem adhat nekem választ. Minthogy amúgy sem vagyunk tanácskozásképesek, először is kérem a tanácskozásképesség megállapítását. Ezenkívül kérem, legyenek kegyesek beszédidőmet félórával meghosszabbítani, mert azt hiszem, olyan felvilágosításokat adhatok, amelyeket más nem igen adhat meg. Elnök: Minthogy a tanácskozásképesség megállapítását is kérte a képviselő ur, először ezt rendelem el. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jelenlevőket megszámlálni. (Pesihy Pál Xgazságügyminister szólásra jelentkezik) Az ignzságügyniinister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügy minister: T. Ház! Talán a kérdés és a helyzet megoldása érdekében legyen szabad a magam részéről is — teljesen méltányolva Sándor Pál igen t. képviselőtársamnak indokolását — azt a kérést előterjeszteni, hogy méltóztassék a pénzügyminister ur megérkeztéig az ülést felfüggeszteni. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozásképesség megállapítását már elrendeltem; annak eredménye után fogok egyébként a felfüggesztés kérdésében határozni. Szabó Zoltán jegyző (megolvasván a jelenlevőket): Huszonegyen vaunak jelen. Elnök: Megállapítom, hogy a Ház nem tanácskozóképes. Az ülést negyedórára felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Sándor Pál /képviselőtársunk azt a kérelmet terjesztette a Házhoz, hogy méltóztassanak az ő beszédidejét félórával meghosszabbítani. Kérdem, méJltóz'atuak-e ehhez hozzájárulnia (Igén!) Ügy látom, hogy a Ház az engedélyt megadta. Sándor Pál képviselő urat illeti a szó. Sándor Pál: T. Képviselőház! E javaslatnak, amelyet most tárgyalunk, legcsunyáhb és legvisszataszitóbb vonása egészhenvéve a kapitalizmus túlságos nagy támogatása. Én magam kapitalista érdekeket védek és mégis viszszataszitóniak látom ezt és azt tapasztalom,
