Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Hd h otszaggyűlés képviselőházának 121, ülése Î928 február 1én, szerdán. (Derültség jobbfelöl. — Peyer Károly: Még mindig jobb, mintha gépeket rendelnék külföldről !) A másik része olyan tényeket sorakoztat fel, amelyekről önmaga is megállapitja a t. képviselő ur. hogy azok nem tények. (Derültség jobbfelöl.) Ami mármost ezeket az apró gonoszkodásokat illeti, ismételten sértés nélkül legyen mondva, nem tételezem fel, hogy a t. képviselő ur ezekkel az apró gonoszkodásokkal tényleg gyanúsítani kivánt volna bárminő irányban. Mégis foglalkoznom kell velük, mert hiszen elmondattak a nemzet fóruma előttMindenekelőtt tehát meg kell álíapitanom, hogy lehetséges az, hogy a Csilléry-féle igazgatósági tagsági törlés tegoap, vagy nem tudom, melyik napon történt. (Peyer Karoly : Egészen bizonyos !) Tény azonban az, hogy a lemondás december 6-án történt. (Derültség jobbfelöl. Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : De a cégbíróság irányadó !) Bocsánatot kérek, nem az az irányadó. (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Én, elhiszem a t. képviselő urnák, hogy a kereskedelmi jog szempontjából ez az irányadó, ellenben az összeférhetlenség erkölcsi kódexe szempontjából az az irányadó, (Simon András : És ez a lényeg ! — Ugy van ! jobbfelöl.) hogy a t. képviselőtársunk mikor tartotta magára nézve fennállónak, illetve életbelépettnek az összeférhetetlenséget és mikor akarta azt azzal az eszközzel megszüntetni, amely egyedül állott akkor rendelkezésére. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon és a közéven.) így tehát azt hiszem, a t. Ház meg van arról győződve, hogy Csilléry András igen t. képviselőtársunk felé ez az egy apró gonoszkodás nem állhat meg joggal. (Ugy van ! jobbfelöl. — Rothenstein Mór : De csak ez az egy !) A másik az, hogy a megrendelés megtörtént volna és storniroztatott volna és pedig, amint a t. képviselő ur nem csekély önérzettel méltóztatott megállapitani, arra a hirre, hogy ő interpellációt kivan előterjeszteni Hát kérem, a megrendelés nem történt meg. Ezt megállapítom, mint faktor. Semmiféle megrendelés nem történt. Ellenben, majd én megmondom, hogy mi történt. Az történt t. Ház, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl) hogy amikor az arról az oldalról is sokszor elhangzott panaszok, sürgetések alapján és hatása alatt elhatároztam azt, hogy a társadalombiztosító intézet újjászervezése alkalmával egy nagy központi rendelőt kivánok a munkásság szolgálatára locsátani, tehát mintegy a munkásság sztomatológiai klinikáját megteremteni és ugyanakkor ugyanabban az épületben elhelyezni azokat a kutató és gyógyitó osztályokat is, amelyek a fénygyógyitással kapcsolatosak, akkor természetesen, bizonyos sürgősség esete állott elő és ennek következtében a nem tudom minő összegre rugó sztomatológiai berendezések megszerzése céljából azzal a javaslattal léptek elém, hogy a teljesen nyiltkörü pályázat mellőzésével csak egynéhány cég szólittassék fel. Én azonban a sürgősségi momentumnál is fontosabbnak tartottam, hogy a megrendelés szabályszerűen történjék és ennek következteben csak ahhoz járultam hozzá, hogy négy nagy budapesti műszerüzem — ezek között van a MONE is, — szólittassék fel arra, hogy tájékoztató árajánlatot tegyen, anélkül azonban, hogy ez bárminő kötelezettséggel, obiigóval járna, mert hiszen szükségünk volt arra, hogy költségelőirányzati szempontból tájékozódjunk, hogy körülbelül mibe kerül a berendezés. Mindjárt megjegyzem, hogy legelőször, a legelsősorban beérkezett MONE-féle ajánlat lényegesen olcsóbb volt, mint a másik három cégnek később beérkezett ajánlata. Ezt azért hangsúlyozom, nehogy azt méltóztassék valakinek gondolni, hogy talán a MONE tudomást szerzett a többi árajánlatról. Ez lehetetlenség volt, mert először az övé érkezett be. (Rothenstein Mór : Sokszor a legolcsóbb a legdrágább!) Ezt nagyon jól tudom, mert pl. a nyomdász szakmában is ha a második korrekturát mellőzi az ember, a szöveg csak ugy hemzseg a hibától, tehát az olcsó nagyon drága, mert az olvasó visszaküldi a lapot. (Derültség a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem jó hasonlat!) A helyzet már most a mai napon az, hogy semmiféle megrendelés, semmiféle sztornirozás nem történt, semmiféle idegen cég megrendelést albérletbe nem vehetett át, semmiféle bécsi vagy nem tudom milyen cégtől megrendelés nem történt. Én ma reggel kérdeztem meg ebben az ügyben ismételten a Munkásbiztositó elnökségét és onnét telefonon azt jelentették nekem, hogy náluk már készen van a felterjesztés ebben az ügyben, az néhány nap múlva be fog hozzám érkezni, én tehát majd akkor fogok ebben az ügyben dönteni. Ugy látom azonban a tájékoztató pályázatok alapján — ezt előre megmondom, mivel én a magam részéről mindenesetre a nyilvános pályázat mellett fogok állást foglalni, tehát az összes ebben az ágban dolgozó és számbavehető cégek résztvehetnek a pályázaton — hogy a legreálisabb és a legmegfelelőbb ajánlatot tényleg a MONE műszerüzem nyújtotta be és valószínűleg az fogja megint a legolcsóbbat benyújtani. Bár semmiképen sem kivánok az eredménynek prejudikálni, azt azonban bátor vagyok kijelenteni, hogy jóllehet mi ketten a kereskedelemügyi minis er ur kollegámmal a legéberebb figyelemmel vagyunk arra, hogy semmiféle Magyarországon előállitható ipari cikk, — amennyiben olyan tényezőktől rendeltetnék meg, amelyekre hatáskörünk kiterjed, — (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kivéve a Talbot ! — Peyer Károly : De ez behoz aztán mindent I), külföldről a magyar tőke és munkaerő megkárosításával be ne hozassék, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy információim szerint épen a sztomatológiai berendezési tárgyak túlnyomó részben olyanok, amelyeket a magyar ipar jelenleg megfelelő mennyiségben nem tud előállítani, vagy egyáltalában nem tud előállítani. Természetes, hogy ezeket majd külföldről kell behoznunk ; Bécsből vagy Londonból, azt már igazán nem tudom. Ügy hogy a magam részéről interpellációra adandó válaszomat a következőkben vagyok bátor összefoglalni. Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni — és örömmel jelentem ki, — hogy Csilléry igen t. képviselőtársunk, mint ennek a sztomatológiai osztálynak kinevezett orvosa, a legkorrektebben járt el és eljárása egy pillanatig sem vonható sem gyanusitás, sem gonoszkodás alá. A másik az, hogy döntés, megrendelés nem történt. Amennyiben hozzám fel fog érkezni a Munkásbiztositó felterjesztése, én minden esetre a nyilvános pályázat mellett fogok dönteni. (Krisztián Imre: Hát akkor mi lesz Peyer érdemével?) A harmadik, amit bátor vagyok megemliteni, igen t. képviselőtársam bevezető mondataira vonatkozik. Ez tulajdonképen nem is tárgya már az interpellációra adott válaszomnak. Nevezetesen meg méltóztatott engem ijeszteni azzal, hogy a költségvetésnél méltóztatik majd bőven kiterjeszkedni azokra az anomáliákra, (Peyer Károly: De mennyire!) amelyek az újjászervezett intézet működésével kapcsolatosak. Azt mondotta a képviselő ur, hogy attól fél, hogy az újjászervezett testület nem fogja olyan jól elvégezni munkáját, mint a régi. Hát én mindenekelőtt köszönettel nyugtázom ezekben a szavakban az 1927 december 31-ike előtt működött tisztviselők felé irá-