Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-121

Az országgyűlés képviselőházának 121. ülése 1928 február 1-én, szerdán. 321 csinálni, akkor azt mondanám: minden tartozás — akár pénztartozás, akár másféle tartozás — azon érték szerint állapítandó meg, mint amennyit esedékessége idejében, esetleg kelet­kezése idejében ért. Minthogy azonban ezt nem tehetjük, — és nekünk ezt itt az ország £zine előtt kell kinyilatkoztatnunk — ennek ódiumai viselnünk kell, nem pedig — mint az igen t. ellen­zék, csak népszerűségi előnyeit élveznünk.(ügy van! 11 mi van! jobbfelől.) Mi ezt férfiasan ki­jelentjük, és akarjuk is ezt, bármennyire nép­szerűtlen is, mert mielőttünk az a dolog nép­szerű, hogy azt a konszolidációt, amelyet irtó­zatos erőfeszítés utján értünk el gazdasági éle­tünkben, nem szabad veszélyeztetnünk. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ennek a szakasznak tárgyalása során felvetődött az a kérdés, hogy ott, ahol csakugyan kiáltó az aránytalanság és ahol látjuk, hogy a másik oldalon olyan vagyon áll rendelkezésre, amely arra a teljesítésre, amelyre kötelezve van, annak a méltánytalan­ságnak kicgyenlitésére alkalmas alapot nyújt, nem lehetne-e ez alól az általános merev sza­bály alól mégis bizonyos kivételt tenni. Öszin­lén megmondom, bogy egészen a legutóbbi pil­lanatig az volt az álláspontom, (Halljuk! Hall­juk! jobbfelöl.) hogy ha itt bármilyen kis kapui megnyitunk, ez a kapu nem tud olyan szűk és kicsi lenni, hogy azon keresztül — mint Wolff Károly igen t. képviselőtársam beszéde közben voltain bátor közbeszólni — nemcsak a méltá­nyosság és az igazságosság, hanem egyúttal a huncutság is keresztül ne bújhatna. Már pedig én igen félnék attól, hogy bi­zonyos jogi köpönyeg alatt akkor, amikor bi­zonyos kiszakított részeken, bizonyos nagyon szeparált területeken tudunlk méltányosságot és igazsáfeot gyakorolni, egyúttal a méltánytalan­ságnak, az igazságtalanságnak, a próbálgatód­/ásnak és a lelkiismeretlenséglnek másfelől ne nyissumk olyan kaput, amelyen keresztül nem­csak az igazságszolgáltatás biztonságát és nyu­godtságát veszélyeztetjük, hanem magát a jogi élet biztonságát is. Ezért voltam azon az állás­ponton, és jogi meggyőződésem ma is az, hogy egészen mindegy, hogy van vagy nincs jogfen­tartás, minthogy bizonyos tekintetben a Curia álláspontfoglalása is az, hogy a jogfentartás nem változat a jogfentartó helyzetén, mert egyéb materiális okok vannak, amelyek vál­toztatnak rajta. Tehát egyformán kezeljük a kérdést. Minthogy azonban sokaknak az volt a felfogása — és ezt nem tartom egészen indo­kolhatatlannak — hogy ahol jogfentartás tör­tént, ott bizonyos helyzetet mégis respektál­junk, én készségesen elfogadom azt és nem lá­tok veszedelmet abban, hogy amikor jogfen­tartás történt, különösen — mint ahogy Kál­mán Jenő t. barátom kifejtette — ha ez iras­ban történt... (Zaj.) Az alapot én nem tartom épen annyira lényegesnek. Mondom, hogy ab­ban az esetben igenis, veszedelem nélkül lehes­sen a kérdéssel foglalkozni. Jogfentartással rendszerint a ravaszai)!) és előrelátóbb embe­rek éltek. (Egy hang: Nem a tömegek!) Igaza van t. képviselőtársamnak, hogy a tömegek általában nem éltek jogfen tartással, ha teliét a jogfentartást különlegesen kell honorálni, akkor tulajdonképen a ravaszabb és ügyesebb embereket honoráljuk. A jogfentartás nélküli esetekre nézve felmerült az a kérdés, hogy ott is kellene bizonyos kirivó, kiáltó eseteket és lehetőségeket a szabályozás körébe bevonni. Megint azzal az őszinteséggel, mint amilyen­nel ... Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy beszédje befejezésére egy perc áll még rendelkezésére! Kálnoky-Bedő Sándor: Öt perces meghosz­szabbitást kérnék. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a képviselő urnák az öt perc meghosszabbítást megadni 1 ? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Kálnoky-Bedő Sándor: Felmerül az, hogy jogfentartás esetében is nem lehetne-e ezen a merevségen segíteni? Ismétlem, hogy az én jo­gászi meggyőződésem az, hogy lwirmeinnyire is szűkre szabjuk a kaput, azon keresztülmegy a huncutság, a próbálkozás s a zsarolások so­rozata. Miután nem tudok igazságot gyako­rolni ezen a területen, én ezt a kaput végle­gesen bezártam volna. A különböző érdekek kiegyenlítését meg­próbáltuk s ebben a kérdésben hosszadalmas tárgyalások voltak. Az ország legelső bírái voltak ebbe a tanácskozásba bevonva és iga­zán őszintén próbáltuk a legjobb tudással ezt a kérdést megoldáshoz juttatni. A végén mégis csak belátom azt, hogy abban a megszorítás­ija!), amelyet Csák Károly igen t. barátom volt szíves boterjeszteni, igen szűkre van szabva a kapu; a feltételek itt akként vannak megszabva, hogy az egyik oldalon teljes itönkremenetel esetéről és aránytalanság eseté­ről van szó s a másik oldalon ott van a va­gyon, amely a teljesítésre alkalmas; ilyen esetben ennek a kivételnek az elfogadását nem tartom veszedelmesnek és jogászi meggyőző­désem ellenére azt a módositást, amelyet Csák Károly igen t. barátom volt szíves benyújtani, .készséggel fogadoni el (Hclycslós.) és ugyan­csak ajánlom a képviselőháznak is elfoga­dásra. östör József igen t. képviselőtársam okfej­téseire is kénytelen Vagyok válaszolni, nem­psak azért, mert az ő éles logikája szinte meg­követeli, hogy foglalkozzanak vele, de azért | ; s, mert alkalmas bizonyos megtévesztésre is. Ü tudniillik azt mondja, hogy ezzel, amit mi icsinálunk, a meglévő jogállapottal szemben vonulunk visszafelé, tehát nem jogfejleszi es­sél, hanem jogvisszafejlesztéssel állunk szem­ilyen. Felteszi a kérdést, hogy mi is a. mai jog­állapot, a mai jogszabály. Szerény jogi meg­győződésem szerint semmiféle jogszabály [nincs, tehát sem előmenetelről, sem visszafej­lődésről nem beszélhetünk, csupán az előttünk álló életviszonynak a megkodifikálásáró] van (SZÓ. Az a körülmény, hogy a Curia, az ország •legfelsőbb bírósága, amely a szokásjog kifej­lesztésére elsősorban hivatott, maga felismerte ia gondolatot, hogy hizonyos kérdésekben átér­tékelésnek helye van, ez még nem jelent jog­szabályt. Mert ha megnézzük a Curia joggya­korlatát, ennek az állásfoglalása elvi szem­pontból is igen, igen ingadozó. Tisztán kijejc cesedelt álláspont tehát, amelyet jogszabály­nak kellene tekinteni, nincsen: ha pedig nincs, akkor igen t. képviselőtársam, nem visszafelé fejlődünk, sem előre nem fejlődünk, hanem az élet által megkövetelt követelményeknek meg­felelően kodifikálunk. Wolff Károly igen f. képviselőtársam hi­vatkozott a német valorizációs törvényre és rámutatott arra, hogy a németek igenis meg­csinálták annyira az átértékelést, abogy Ostor képviselőtársam is indítványozta, hogy az még a kifizetett jelzálogjogokra is kiterjed, (östör Jó­zsef: Én mondtam?) T. képviselőtársam csak emiitette. Wolff Károly t. képviselőtársam azonban egy dologról megfeledkezett, arról, hogy a németek most ennek isszák a levét és ennek a nyomorultjai. Az egész nemei közvé

Next

/
Oldalképek
Tartalom