Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-120
.1: országgyűlés képviselőházának 120. ülése 1928 január 31-én, kedden. 301 kai szempontból bizonyos megjegyzést szeretnék tenni arra a javaslatra, amelyet Csák Károly t. képviselőtársam előterjesztett. Ez a módcsitás tudniillik visszahat az uj 13. §-ra és ennek előfutárja. Nagyon sajnálom, hogy az állam pénzügyi helyzetére való hivatkozással megtagadott valorizáeiók a magánjogban is akarja éreztetni hatását. Mert végered menyben is a magánjogban a felek vagyoni állapota és bizonyos közgazdasági szempontok Lehetnek mérvadók, de a »suprema lex sains reipublieae« végeredményben csak a közjogi tallózásokra volna érvényesíthető. Én tehát itt egy logikai ellenmondás! látok Csák Károly t. képviselőlársam javaslatában, amit enyhített az előadó ur módosítása. Kétségkívül az előadó ur módosításához hozzá kell járulni, meri enyhíti a nagy ellentétet. Ennek a törvényjavaslatnak van egy szabálya, nevezetesen az, hogy a teljesített, vagyis megszűnt kötelem is adott körülmények között átértékelhető. Majd érre iá fogunk jönni. Hát nem logikai ellenmondás az, h«*«ry a törvényjavaslat a kötelmet kivégzi a teljesítés — a méltányosság szempontjából hozzászólást enged ehhez a jogviszonyhoz, amely pedig a teljesítés által szűnt meg és visszatér az átértékelés lehetőségére, a képviselő ur azonban a megegyezésnél nein engedi meg ezt a visszatérést. En koncedálom, hogy ez a rendelkezés olyan nagy jogsérelmet talán nem fog előidézni, de logikailag nem fogadható el, mert ellenkezik a törvényjavaslat »szellemével, mert ha a törvényjavaslat a teljesítés esetében enged átértékelést, akkor kétségkívül engednie kell akkor is, amikor a felek olyan megegyezést kötöttek, hogy valóban nem láthatták (dőre a pénznek ilyen mérvű Leromlását, tehát a premisszájuk változott meg. A teljesítésnél tehát koneedálnók az átértékelési, a megegyezésnél azonban nem. Kn csak megállapítom, hogy ez logikai ellenmondás. S imég egyre akarok utalni, mert hiszen most magánjogi, nem pedig közjogi dolgokról lesz szó, megszűnik a pénzügy minister ur ingerenciája és jön az igazságügyminister ur ingerenciájla. Bendikivül nehéz ez a javaslat, s fil y os, és mondhatom, régen volt a képviselőház előtt a magánjogi és közjogi, de elsősorban a magánjogi viszonyokra nézve ilyen nagy jelentőségű javaslat, lamelyne'k minden egyes mondatát, minden egyes szavát gondosan mérlegelni kell, mert egész (magánjogi és közgazdasági életünkre óriási kihatása lesz. En megérteim, hogy ez \t\ vita ilyen hosszura nyúlt el és a türelmetlenségei egyáltalában nem látom indokoltnak:, mert meg kell állapítanom, hogy az egész vita rendkívül objektiv, tárgyilagos volt. mondhatnám személyeskedéstől imént, magas nívójú vitia volt, de ilyennek is kellett lennie, mert itt elvégre az álíani•polgárok magánjogi viszonyairól van szó, óriási jelentőségű dologról: a bíróság gyakorlatának irányításáról, valóbiun tehát mindem szót alaposai] meg kell fontolni. Kérem, én a valorizációs elv alapján állok. 4ehát visszantasitianék minden olyan inszinuációt, mintha az én állásfoglalásomat a nagytőke szempontjának tekintetbe vétele befolyásolta volna. Kissé általánosan azt mondották, •ki tndja, hogy azok. akik a valorizáció elvi alapján állanak, vájjon nem a nagytőkeérdekeit akarják-e képviselni. Én, aki nem szere bek ilyen általánosságban beszélni, hanem .mindig tárgyilagos szoktam lenni, a magam .részéről ezt természetesen nem veszem magamra, tekintettel arra, hogy én a valorizációt KÉPVISELŐHÁZ] NAPLÓ. Vili. igenis nemzeti beosületügynek tekintem és a nemzet becsületügye szempontjából tárgyalom, mert lehetelen, hogy valami a magánéletiben becsületszó legyen és ugyanaz a nemzet életében ne legyen becsületszó; amint nem Ismerem el, hogy a politikai erkölcs más, mint B inagáuerkölcs, ugy azt sem isnierem el, hogy n politikában az adott szó más, mint a magánéletben adott szó; etiika, erkölcs csak egy van: ez a Krisztuis-i erkölcs, és én ezen az alapon (állok. Természetes, hölgy magam részéről én í'bből (az leilvi szempontból vagyok a valoriteáció mellett. De nem szeretném azt sem, ha la 12. vagyis az uj 13. "^-inál külső magánérdekeik jönnének ide a törvényhozás termébe, ha lerről méltóztatnának beszólni, és ha külső íinagá'nérde.kek mondjuk magyon kedvező birítokvételek körülbástyázását akarnák elvi szempontból tárgyalni. Itt sem általánosítok. Amint a pénzügyminister ur a nagytőkét kiízárja és a kisemberek érdekét a nemzet becsüII étének ügyeként fog.ta tekinteni, ugy én is ki lakamám zárni, hogy itt a paragrafusok kodi[fikációjáinál magánérdekek ' érvényesüljenek. ÍLehete tiens ég ugyanis, hogy eltérjünk attól a jogszabálytól, hoyy aki értékálló dolgot: kapott és az értékálló dolognak, ellenértéknek tényleges birtokában van, annak erkölcsi kötelessége megfelelő teljesítést adni. (Simon András: Ugy van!) Ez olyan jogtétel, amelytől nem térhetünk el; ez a méltányosság és az erkölcsi parancs szava. (Zaj jobb felől.) Fentartoin a jogot, hogy erre a kérdésre részletesen visszatérhessek a 13. §-nál, de ki kell jelentenem, hogy Csák Károly t. képviselőtársam indítványát logikai ellenmondás nak tartom. (Mándy Sámuel: A szakasz az ellenmondás!) A szakasz nem ellenmondás, ez a szakasz nagyon jól át volt gondolva, tessék erről meggyőződve lenni, — épenugy, ahogyan a 12. § is jól van átgondolva. Ezekben óhajtottam kifejteni álláspontomat a logikai ellenmondás szempontjából Csák Károly t. képviselőtársain módosításával szemben és csak az előadó ur módosítását látom olyannak, mint amely ezt a logikai ellentmondást némileg enyhíti. Elnök: Kiván-e még valaki szólani? (Kálnok)/-Bcdő Sáwlor szólásra jelentkezik.) — Kálnoky-Bedő Sándor képviselő ur kivan szólani. Kálnoky-Bedo Sándor: T. Képviselőház! Teljesen osztozom Wolff Károly t. barátom és képviselőtársam felfogásában. Látjuk azt, hogy mihelyt a politikum területét elhagytuk, a magánjogi vonatkozásokban ennek a törvényjavaslatnak a megalkotásánál, a törvényszakasz megkonstruálásánál ennek a képviselőháznak legjobbjai igyekeztek legjobb tudásukkal résztvenni a vitában. Ez áll ugy az ellenzéki, mint a kormánypárti oldalra egyaránt. Megtörtént, hogy napokon és heteken keresztül tárgyaltunk és kínlódtunk bizonyos pontok megfogalmazásán, hogy az anyagi igazságot mégis megközelítsük. Mert abban mindnyájan tisztában voltunk, hogy amint a háború személyi következményeit nem lehet egyenlősíteni, aránylagositani, s amint nem lehet egy családnak, amely a habomban minden férfitagjai elvesztette, ezeket a férfitagjait visszaadni, amikor pedig más családnak esetleg minden férfitagja életben maradt, épugy a háború gazdasági következményeit, sőt a háborút követő összeomlás következményeit sem lehet teljesen igazságosan aránylagositani, elosztani. Arra kellett tehát különösen a magán vonatkozású jogviszonylatoknál törekedni, hogy azokat az aránytalanságokat, amelyeket 43
