Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-119
272 Az országgyűlés képviselőházának 119 javaslat negációja volt a valorizációnak, nyilt bevallása volt annak, hogy nem valorizálunk. Ez kendőzése a nem-valorizációs elhatározásnak, (Szilágyi Lajos: Majd meglátjuk!) ez semmi más, mint eltakarása, szebb ruhába öltöztetése, csinositása ennek a gondolatnak. Ezt a frivolitást nem szabad megengedni; ezt a frivolitást nem engedheti meg magának egy olyan ország, amelynek társadalmi összetétele olyan, mint a mi országunké, ahol úgyis mindig vigyázni kell arra, hogy sem kulturhare meg ne háborgasson bennünket, sem kicsinyeskedés és irigység ne legyen. Mert majd meg méltóztatnak látni, hogy mikor ennek nyomán néhány kedvezményezett hadikölcsönös majd valami vállveregetésben és aprópénzben részesül, hogyan fognak felsajogni a sebek és hogyan fognak egymásra üvölteni az emberek: »Annak igen, nekem nem?!« Józan belátás és előrelátás képes arra, hogy ilyen módon, ilyen eszközökkel, ilyen törvényszerkesztéssel vezessék félre a nagy köztudatot? De mondjuk, hogy ez sem elég, bizonyitsuk be statisztikai indokolással, hogy ez még mind nem elég, mert bizonyosan számitok rá, hogy majd megint jön a minister ur (Halász Móric: Egészen bizonyosan jön!) és azt fogja mondani: »Kérem, mi nagyszerű beruházásokat csináltunk.« Jó ! Szeretném már látni ezeket a beruházásokat, amelyek virtuális erőt képviselnek. A kormánynak azonban az az álláspontja, hogy külföldön palotákat vásárol és idehaza fürdőtelepeket épit; a jövő zenéje és kényelmi szempont ez is, de ebből nincs egy darab kenyér sem. A had ikölcsön valorizáció pedig a kenyér jogának elismerése és a becsületbeli adósság törlesztése. De mintha érezné a zárszámadás is, hogy valamit mondania kell arról, hova lett hát ez a pénz. Nem győzöm eléggé emlegetni, — és itt ezt az igazságügyminister ur államtitkárjának isméi lein, aki jelen van, — hogy ugyebár, az igazságügyi budget javára befolyó bélyegilletékbirság és egyéb pénzek is belejutnak abba a nagy közös retortába, amely a pénzügyministeriumban van és azután onnan eloszlanak. Merem állítani, hogyha ez iti nem történnék, hanem a klasszifikációnak ahhoz a módjához Folyamodnánk, amelyet a német és francia budgetjog nagyszerűen alkalmaz, — ahol azt mondják, hogy: igazságügyi bevétel ennyi, ez mind az igazságügy fejlesztésére fordittatik, hirák fizetésére és igazságügyi intézmények fejlesztésére, — akkor itt fennakadás nem lenne. Itt ebből is elvesznek. Az igazságügy sem olyan fontos, azt is elveszi a pénzügymin ister ur és beledobja a közös nagy hordóba és nem számolja el külön. Azt állitom, hogy ez a rendszer, a félrevezetésnek és helytelen könyvvezetésnek ez a rendszere jellemzi a budgetjognak egész tételét, ós ha a valorizációs törvényjavaslatnál nem tárgyalok is költségvetést, de a költségvetésnek egyik lényeges részét már most tárgyalom, akkor, amikor azt mondom, hogy nem lehet ilyen bevételi többletekkel dolgozni és ezekre a célokra egy fillért sem áldozni. Indokolásul pedig mit mond? — Nem hiszem, hogy t. képviselőtársaim közül ott a másik oldalon volnának tizen, akik ezt a mondatot látták. Vagy elolvasták volna, vagy gondolkoztak volna rajta, mert másképen nem volna lehetséges, hogy vakon megszavazzanak ilyen »Nesze semmi, fogd meg jól«-t. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy még egy perc áll rendelkezésére beszédjének befejezésére. >. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. Gál Jenő: Azt mondja a zárszámadás (olvassa): »Azért nincs erről elszámolás, mert- ez a hitelműveleti kezelésnek és belső elszámolásnak a dolga.« (Pakots József: Hal lat 1 an!) Bocsánatot kérek, nem lehet ilyen mondatba süriteni a dolgot, hogy: »hitelműveleti kezelés és belső elszámolás.« Bocsánatot kérek, ha egy nyilvános számadásra kötelezett vállalat igy merne elszámolni, akkor nem tudom, hova kergetnék azt a kormányzó igazgatóságot ós az arra felügyelő bizottságot. Es a legnagyobb nyilvánosságra kötelezett intézmény, maga az állam igy számol el ezekről a pénzekről: »hitelműveleti kezelés és belső elszámolás!« Ez ugyanaz, mint az in sich üzlet, amelyet minden tisztes kereskedelmi fogalom perhorreszkál, amikor magukban számolnak el, ahelyett, hogy itt_ nekünk számolnának el. Lelkiismeretük rajta, ha ehhez az eszközhöz folyamodnak. Azért, hogy ez meg ne történhessék, a következő két módositást vagyok bátor a 8. §-hoz elfogadásra ajánlani. Az egyik az, hogy »addig is, amig a hadikölcsönre vonatkozó felértékelési törvényjavaslatot a kormány előterjeszti, az ősjegyzok kamat megtéritásben rászesülnöki«. Egy késedelmes adós, aki becsületesen fogja fel a maga tartozását, legalább kamatot fizet. Fizessenek fél százalékot, fizessenek egy százalékot, de fizessenek, uraim, azoknak, akiknek ez kenyérre kell; adjanak kamatot önök, késedelmes adósok, ugy, amint nekem, vagy mindnyájunknak akkor, ha tartozunk és nem tudunk fizetni, kamatot kell utána fizetnünk. Ez csak nem nagy megerőltetés; tiz autóval kevesebb, tiz palotával kevesebb, tiz lukrativ befektetéssel kevesebb, talán tiz bankettel kevesebb és akkor itt van az a csekély összeg, amellyel segíthetünk. Másik módosításom a következő: »azok, akik földjüket, házukat eladták és a vételáron hadikölcsönt vásároltak, az ősjegyzőkkel egyenlő bánásmódban részesüljenek«. — Ez tulajdonképen csak stiláris módositás és világosságra való törekvés, semmi más. T. Képviselőház és t. pénzügyminister ur, a hadikölcsönök dolgában mostanában nem igen lesz alkalmunk a költségvetésig erről a témáról beszélni. Az utolsó negyedórában figyelmeztetem a t. Házat és kérem a mélyen t. pénzügyminister urat: dobja ki ebből a javaslatból ezt a pongyola szövegezésű szakaszt, amely csak az elkeseredést fokozza. Inkább ne csináljanak semmit, de ilyen Ígéretet ne adjanak a választók tömegeinek, mert higyjék meg, a bizalomnak még azok a foszlányai is elszakadnak, amelyekkel még egyes rétegekben a t. többség rendelkezik. Elnök: A pénzügyminister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Tisztelettel beterjesztem az ipari záloglevelekről szóló törvényjavaslatot indokolásával együtt. Tisztelettel kérem, hogy azt kinyomatni, szétosztatni és az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a pénzügyi és igazságügyi bizottságokhoz utasítani méltóztassék. Elnök: A beterjesztett törvényjavaslatot a házszabályok értelmében a Ház kinyomatja, szétosztatja s az osztályok mellőzésével előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadja a pénzügyi és az igazságügyi bizottságnak. A házszabályok 205. §-ának b) bontja alánján kért és kapott felszólalásra engedélyt Szilágyi Lajos képviselő ur. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Félre értett szavaim helyreigazitása címén kértem