Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-119

208 Az országgyűlés képviselőházának 119. ülése 1928 január 30-án, hétfőn. Nem keresem és nincs is jogom keresni ennek a kérdésnek a bálterét, azonban felszólalásának egres kitételei, egyes mondatoknál hangjának lejtése azt

# ia sejtést engedi részemre — azt hiszem joggal, — hogy amikor 1. képviselőtársam nzl mondja, hogy neki erős, nndiilel len a hite a tekintetben, hogy a trianoni békeszerződés nem i'og annyi ideig tartani, miként azt a trianoni szerződés megiköti, (Jánossy Gábor: Nekünk is az a hitünk!) ebben a mondatban bemie vian az a sejtés, amit én érzek. Ugy érzem, hogy Szilágyi Lajos igen 1. képviselőtársa innak viszket a bőre is. (Felkiáltások a jobboldalon: Honn érti ezt? — Zaj.) Azt hiszem, igen t. képviselőtársam a dolgozó emberek milliónyi tömegének vérével akarja és szeretné ismét hűsíteni ezt a viszketési. (N(i(i)i zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon." Kérem a képviselő urat, méltóztassék az ilyen személyes polémiától tartózkodni és a tárgyhoz szólni! (Helyeslés jobbfelöl.) Esztergályos János: Nem tehetek róla, de ezl az érzést keltette bennem, anélkül, bogy a tárgytól akarnék eltérni. Ennek a gondolatmenetnek befejezéséül hangosan kiáltom oda ngy Szilágyi képviselő maiak, mint mindenkinek, aki ebben az országban él: Nem! Nem! Soha többé háborút! (Krisztián Imre: De azt hirdetlek mindig, hogy van osztályharc!) Visszatérve a kiindulási ponthoz, azt látom, hogy ez a beterjesztett uj szakasz súlyosabbá tette a hadikölesönjegyzők részére a helyzetei. Mert mit, kivannak és mit kérnek a hadiköle.sönjegyzők? Amikor ők minden vagyonukat a haza oltárára vitték, amikor odahordták minden pénzűket, meri ezl hazaírni kötelességüknek tartották, amikor ennek folytán tönkrementek, s élet halálharcot vivnak a nyomorúsággal, amikor ezreknek és ezreknek nines belevő falatja, amikor, a hadikölesönjegyzők nagy tömegei, akik minden vagyonukat odaadták, mert hittek az állani szavában. a kormányok igéi-elében, hogy az állam busásan vissza fogja fizetni azt az áldozatot, amit hozlak, akkor azt látják, hogy most itt állanak megértő intézkedés nélkül, meri megállapítom, hogy ez a javaslat nem elégítheti ki a hadiköle.sönjegyzőket. Ennek a vitának során — nem akarom megismételni, azt a jelzőt, amelyet erre közbeszólás formájában használtain — túlsó oldalról azzal a megszokott közbeszólással akarták és akarják gyengíteni az ellenzék érveit és álláspontját, htitgfy nem lehet, mert Trianon van, Trianon az oka minden szerencsétlenségnek, Trianon az oka minden lelketlenségnek, Trianon az oka minden szőrössziviuségnek, amely a dolgozókkal szemben megnyilvánul; általában mindennek Trianon az oka. Mélyen t. Képviselőház és mélyen t. pénzügyminister nr, kész vagyok elfogadni azt az álláspontot, hogy mindennek Trianon az oka, de akkor kérem, méltóztassék a pénzügyminister innak is és a t. túlsó oldalnak is elfogadni azt, hogy Trianon az oka annak a nyomorúságnak, amelyben a magyar adófizetők nagy tömegei nem tudják adójukat leróni. Méltóztassék ; trianoni nyomorúságnak betudni azt a helyzetet is, hogy amikor az adóvégrehajtó bekopogtál a kisiparosokhoz és a kiskereskedőkhöz ezek sirva könyörögnek az adóvégrehajtónak kegyelemért és hivatkoznak a nyomorúságra, a gazdasági leromlottságra és arra a szörnyű napi életre, amelyben vergődnek. Méltóztassék kegyelmet adni annak a kisiparosnak és kiskereskedőnek akkor, amikor a szörnyű gazdásági nyomorúságra hivatkozik és méltóztassék a kegyelem indokolásául itt is Trianont elfogadni. (Patacsi Dénes: Trianon oka a forradalom!) Méltóztassék tehát Trianont itt is elfogadni. Méltóztassék elfogadni a dolgozó ipari és földműves munkásságtól, minden fizikai és szellemi dolgozóembertől, amikor a családja otthon kenyérre vár, amikor minden darab fillérért a családinak kenyeret kellene venni, amikor a pénzügyminister ur érzéketlensége levonja ós levonatja hivatalból a dolgozók részéről a keresetiadót, amelyből talán a gyermek életét menthetné meg, ha tejet vehetne rajta. Ha tehát az egyik oldalon Trianon az okozója minden bajnak, akkor azt kérem a kormánytól és az egységes párttól, hogy méltóztassék elfogadni a Trianon okozta szenvedést és nyomorúságot a másik oldalon is. Ne méltóztassék az utolsó párnát elvinni a kisgazdáktól, a törpebirtokostól — nem sokorópátkai Szabó István képviselő urat értem.— ne méltóztassék elvinni az utolsó párnát az iparostól, ne méltóztassék elvinni az iparosnak utolsó szerszómát, meri ha egy cipészmesternek kél segéd számára van dolgozószerszáma, akkor a végrehajtó az ő ridegségével és felülről látott kegyetlenségével elviszi az egyik szerszámot. (Bud János pénzügyminister: Ez nem lehetséges!) Elviszik a gépet. (Bud János pénzügyminister: Ezt el lehet mondani, de nem lehetséges!) Elviszik a varrógépet a varrónőtől annak ellenére, hogy a törvény világosan kimondja, hogy nem szabad elvinni. (Bud János pénzügyminister: Ne tessék itt beszélni! Tessék jönni konkrét panaszokkal! — Sándor Pál: Én jöttem már három héttel ezelőtt! — Bud János pénzügyminister: Akkor azonnal intézkedünk!) Ne utólag tessék intézkedni, hanem tessék utasítani alantasait, hogy ne kövessenek el ilyen lelketlenséget. (Bud János pénzügyminister: Ismétlem, tessék konkrét panasszal jönni!) Elnök: Másodszor kérem a képviselő ural, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Esztergályos János: Ha tehát Trianon az oka annak, hogy nem birjuk a hadikölcsönkötvényeket valorizálni, akkor ezen az oldalon is méltóztassék Trianont elfogadni. Kár, hogy nincs itt az igen t. népjóléti minister ur. (Bud János pénzügyminister: Itt van a folyosón!) Nagyon szerettem volna megkérni az igen t. népjóléti minister urat. hogy az ő szép jelszavának tartalmát, a társadalmi szolidaritás szép és nemesen csillogó gondolatát iparkodjék átplántálni minister kollégájába. Hol van a társadalmi szolidaritás itt ennél a kérdésnél? (Bud János pénzügyminister: Ezt akarom én is! Jöjjenek önök segítségül ezt megoldani! — Csák Károly: Osztályharc a jelszavuk és társadalmi szolidaritást hangoztat!) T. képviselő ur, ne beszéljen olyanhoz, amihez nem ért. (Zaj.) Elnök: Kénytelen vagyok figyelmeztetni a szónokot, hogy csupán egy perc áll még rendelkezésére. Méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János: Trianon! Nincs pénz, szegény az ország, nem tudjuk valorizálni a hadikölcsönjegyzéseket! Nincs pénz? Miután csak egy percem van még, csupán egy esetet fogok elmondani. Ha nincs pénz, akkor legyen szabad tisztelettel kérdeznem a pénzügyminister úrtól, hogy amikor a hadikölesönkötvényjegyzőknek pénzét a szegénység indokolásával nem hirja vagy nem tudja valori-