Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-118

2">1 Az országgyűlés képviselőházának lit és a jövőben is mindent el fog követni, mert meg van győződve arról, hogy igenis az or­szág termelése szempontjából elsőrendű kérdés az, hogy minél olcsóbb hitel álljon rendelke­zésünkre. (Unu van! a bal- és jobboldalon.) Ami a jelen törvényjavaslatot illeti, én ezt a Nemzeti Bank szempontjából feltétlenül szükségesnek tartom, mégpedig azért, mert meg vagyok róla győződve, hogy ezzel a tör­vényjavaslattal épen a mi büszkeségünket, a Nemzeti Bankot erősítjük meg. (U.qjj van! a jobboldal/ni.) Énen azért kérem az igen t. Há­zal, méltóztassék a törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot, általánosságban, a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igent) A Ház a törvényjavaslatot elfo­gadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a javaslat ennének felolvasását. Urbanícs Kálmán jegyző (olvassa a tör­vényjavaslat címét és 1—2 §-ait, amelyek ész­revétel nélkül elfogadtatnak-) Elnök: Ezzel a törvényjavaslatot részletei­ben is letárgyaltuk, harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Most pedig az ülést 15 perere felfüg­gesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Napirend szerint következik az egyes ma­gánjogi iKÍnztai'tozások átértékeléséről szóló törvényjavaslat (írom. 281, 346) részletes tár­gyalásának folytatása. Soron van az előadó ur által beterjesztett 8. § felett megindult vita folytatása. Szólásra következik Dencz Ákos képviselő ur. aki be­szédének elmondására a tegnapi ülésen ha­lasztást kapott. A szó a képviselő urat illeti. Dencz Ákos: T. Képviselőház! A napiren­den levő valorizációs törvényjavaslat eddigi vitájában csaknem mindannyian, akik itt fel­szólaltunk és ebben a vitában résztvettünk, úgyszólván pártkülönbség nélkül kívántuk és sürgettük a hadikölcsönök ügyének rendezését. f / 'a)/ van!) Megengedem, hogy talán mi ezen az olda­lon nem tettük ezt azzal az erélyes hanggal és indulattal, amint azt az ellenzéki oldalról több­ször hallottuk, de mindenesetre tettük ezt azzal a jó szándékkal, azzal a komoly igyekezet lel és törekvései, melynek végcélja szerintünk is nem lehet más - és azt hiszem, ebben közöt­tünk különbség nem lehet — mint az, hogy a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok kártalanítása és becsületes kielégítése bekövetkezzék. (Strausz István: Mikor?) Azt hiszem, rövidesen be fog következni. (Zaj.) Megállapíthatjuk, t. Ház, hogy ez a remé­nyünk kezd a megvalósulás felé közeledni, igaz, hogy nem abban az ütemben, amint az kívánatos lenne, de Sándor Pál igen t. képvi­selőtársam is annak a felfogásának és annak az óhajának adott többször kifejezést, hogy legalább csak egy kis remény adassék a köt­vénytulajdonosoknak és hogy ne zárkózzék el a kormány ridegen a megoldás elől azzal a ki­'. Ülése 192B január 27-én, pénteken. jelentéssel (Esztergályos János: Hová lett a remény?) — az megvan és meg is fog való­sulni, t. képviselőtársaim — hogy az állam­adósságokat, jelesül pedig a hadikölosön tar­tozást valorizálni nem lehet. Ez az uj 8. § igenis módot fog adni a kor­mánynak és a törvényhozásnak ahhoz, hogy ezt a kérdést, amikor annak ideje elérkezik, újból napirendre hozza és megoldja. (Eszter­gályos János: Ez a kormány? Harminc év mnlvaf) Ez a kormány, sokkal hamarabb. Nem gyermekeink, nem unokáink, hanem, azt hi­szem, magunk is meg fogjuk, sőt hiszem, meg is akarjuk ezt az időpontot érni. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Dencz Ákos: Különben ez a javaslat sem ad kevesebbet, mint például a német valori­zációs törvény, amelyben a későbbi kötvény­birtokosoknak minden száz márka névértékű hadikölcsönkötvény helyett 2-5%-os névértékű kamatozatlan állami kötvényeket, az ősjegy­zőknek pedig hasonló értékű kötvények helyett . 12;5%-os kamatozatlan és sorsolás aláeső köt­vényeket juttattak, azonban ugyancsak azzal a feltétellel, hogy a jóvátételi kérdések rende­zése nlán fog mindez napirendre kerülni. Ez az uj szakasz tehát igenis tartalmazza azt az értékes Ígéretet, hogy ezt a kérdést való­ban rendezni is fogja. De minél égetőbb és mi­nél sürgősebb ez a kérdés, annál inkább ügyel­nünk kell arra, hogy ezt a felette kényes és nagyfontosságú ügyet miképen intézzük mi is el, hogyan kezdjünk ennek megoldásához. Nem akarok itt az államháztartás egyen­súlyának többször és nagyon is méltán hangoz • tátott komoly kérdésével újból és ismételten előhozakodni, bár nekünk, ennek a sokszor aposztrófált többségi pártnak épen annál a ko­moly felelősségnél fogva, amely elsősorban reánk is háramlik, nagyon is meg lenne min­den okunk, hogy erre tekintettel legyünk, de viszont még sem kezelhetjük a fedezet kérdé­sét olyan beállítással, amint azt épen Gál Jenő igen t. képviselőtársam a tegnapi nap folya­mán mindenesetre a nála megszokott értékes felszólalásában általánosságban tette. Teremt­sünk fedezetet, valorizációs alapot — úgymond a képviselő ur — azoknak járulékaiból, akik nem jegyeztek, illetőleg nem jegyeztek olyan mértékben, amint azt anyagi helyzetük meg­engedte volna. Utalt a német- és lengyelországi példákra is. Utalt a mi 48-as szabadságharcunk idejebeli ritka áldozatkészségre. Kétségtelen. hogy a történelemnek ezek a szép eseményei mindenkor ragyogó példái lesznek a nemzet áldozatkészségének, a mai helyzet azonban, a mai idők egészen mások. Azok a szép gondolatok, amelyeknek (iái Jenő igen t. képviselőtársam a tegnapi nap folyamán hangot adott, a gyakorlatban, azt hiszem, alig-alig volnának kivihetők. Magam is elitélein a féktelen tobzódást, azt a pazarlást, amilyennek ép a letűnt esztendő utolsó éjsza­kájával kapcsolatban voltunk tanúi, azt hi­szem azonban, hogy ettől és talán egy­két szórványos esettől eltekintve nemcsak a Fővárosban, de a vidéken is. mégsem lelhet a fedezet szempontjából olyan mér­tékben általánosítani, illetőleg a kérdést olyképen megoldani, amint azt itt általános­ságban már több izben felvetettek. Minket a háború, a forradalmak, az utólagos megszállá­sok tönkretették, valósággal kiraboltak. A meg­élhetési gondok, súlyos adóterhek egyformán sújtják és terhelik a társadalomnak minden 1 rétegét. Ebben a súlyos gazdasági helyzetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom