Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

211 .1: országgyűlés képviselőházának 117. ütése lírjs január 26-án, csütörtökön. áll szemben egymással, hogy az egyik nein, szo­kott bizalmai nyilvánítani a másikkal szem­ben. Hogy a bizalom meglegyen, élihez, vagy az szükségi s, hogy Farkas István képviselő ur belépjen a kormánypártba, vagy az. hogy én lépjek be a szociáldemokrata pártba. (Ellen­mondások.) ügy látom, mind a kettőt lehetet­lenségnek tartják. Ilyen körülmények között azt hiszem, csak a, parlamentai izmus helyzeté­nek megfelelően állapítottam meg. hogy mi sohasem leszünk valami nagy bizalommal egymás Iránt, mert hiszen még világnézeti felfogások is választanak el minket egy­mástól. Malasits t. IképviseK'társam is hangoztál la — ami elhangzott a másik oldalról — hogy én szépen beszéltein a földmivclésről és általában a többi foglalkozási ágakról. Képviselőtársa­mat nagyon beesülöm, hiszen éveken át dol­goztam vele együtt — ezt ő is meg fogja ál­lapítani — és ő nagy megértéssel volt mi irán­tunk és megforditva. Egészen nyugodtan kije­lenthetem, hogyha van valaki a Házban, aki sokat lett a munkásság éi (lekében, magamról ezt megállapíthatom, meiI a háború alatt a inunkáséh'lniezés vezetése jóiészt az én ke­zemben összpontosult, és kell, ho^v. annyira tárgyilagosak tegyenek, hogv elismerjél/, hogy mindig törekedtem a méltányos igényeket az egész vonalon kielégíteni. Nekem m m kell magyarázni, ki a mun­kás. Farkas t. képviselőtársam azt mondotta. In gv én lebecsülöm ezt a réteget. Sőt ellen­kezőleg, én többre becsülöm a munkás kérges tenyerét, ha megfelel a maya kötelességének, mint bál hova tartozó másvalakit, ha az nem teljesíti a máza kötelességét. (Uffjj ran! jobb­feléi.) Én előttem egy szempont van: min­denki teljesítse kötelességét hazájával és nem­zetével szemben. A munkás é|> olyan értékes elem, mint bárki más és dolgozzunk együtte­sen ennek a szerencsétlen és tönkretett ország­nak felépítésén. (Éljenzés és laps jobbfelöl. — Esztergályos János: így kellene lenni!) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom. Következik a határozathozatal. A (i. § 6. bekezdésével szemben határozati javaslatéi terjesztett be Baracs Mai cell képviselő ur, Sándor Pál képviselő ur és Esztergályos Já­nos képviselő ur. Mind a három javaslat ellen­tétben áll a bizottsági szövegezéssel, azzal te­hát szembe fogom őket állítani. A minister ur kivan nyilatkozni. Iíud János pénzügy minister: Igen t. Ház! Csak annyit akarok mondani, hogy kérem en­nek a szakasznak változatlan elfogadását. Ezekhez az indítványokhoz, amelyek pótlási igényelnének, nem tudok hozzájárulni, kijelen­tem azonban Ismételten, — a megint azt men doni hogy a másik javaslatondtan , léhát a karitativ valorizációs javaslaton belül a kormánnyal együtt s — azt hiszem, a törvény­hatóságokkal is egyetértve,- azon leszek*hogy a 10%-ig menő valorizáció körülbelül meg legyen valósitható, (ffelj/eslés jobbfelöl.) Csak ennyit akartam mondani. (Sándor Pál szó­lásra jelentkezik. ) Elnök: Milyen címen kivan szólni a kép­viselő arl (Sándor Pál: Vissza akarom vonni javaslatomat.) A házszabályok 207. $-a alap­ján a képviselő urnák ehhez joga van. Sándor Pál: T. Ház! A pénzügyminister \\y felszólalása alapján, miután megígérte, hogy a 10%-os valorizáció körülbelül meglesz záros határidőn belül s minthogy ebben az egy esetben bizalommal vagyok hozz.í, indítványo­mat visszavonom. (Meskó Zoltán: Kezdetnek nagyon szép! — Esztergályos János: Én nem vonom vissza!) Elnök: Ennek következtében, minthogy a képviselő ur a házszabályok 207. §-a alapján jogosult volt indítványát visszavonni és mint­hogy azt senki magáévá nem tette, a határo­zathozatal az eredeti szöveggel szemben csak Baracs Marcell és Esztergályos dános képvi­selőtársaink'határozati javaslataira fog vonat­kozni. Kérdeni tehát a t. Házat, méltóztatik-e a bizottság szövegezését elfogadni, szemben Ba­racs Marcell és Esztergályos János képviselő­társaink javaslatával, igen vagy nem? (Ifjen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a bizottsági szöveget fogadják el, szíveskedje­nek felállani. (Megtörténik) Többség. A Ház a bizottsági szöveget fogadta el és az azzal ellentétes javaslatokat elvetette. (Esztergályos János: Ezt már megszoktuk!) Következik a 7. § tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szöveget fel­olvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 7. §-t). Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Strausz István! Strausz István: T. Ház! A 7. §-hoz Indít­vány] terjesztek elő, amely a következőképen szól (olvassa): »Határozza el a t. Ház, hogy a 7. § 1. pentját a következő szövegezésben ik­tatja törvénybe: »Pénztartozásokra, amelyek­nek alapját oly szolgáltatások képezték, ame­lyekkel az államnak, törvényhatóságnak vagy községnek leltári vagyonértéke megfelelően gyarapodott«. Ezzel szemben áll az eredeti SZÖveg, amely a következőképen szól: »Ingatlan kisajátításá­ból vagy vételéből eredő pénztartozásokra«. Első tekintetre könnyű megállapítani,hogy a törvényjavaslat 7. §-ának 1. pontjában fog­lalt szöveg nem számol a gazdasági élet érték­kiegyenlitósi elveivel s nem számol a méltá­nyossági szempontokkal. Sőt ez a szöveg, ha jól átgondoljuk, azt az alapos gyanút kelti, hogy a t. kormány az állammal szemben álló •magánhitelezőkéi egyenesen ki akarja uzso­rázni. A pénzügyminister ur és az egész Ház meggyőződött arról, hogy amikor állami érde­kek védelméről van szó, annak ellenére, hogy az ellenzék padjaiban ülök, mindig a kormány­hoz szoktam csatlakozni. De ezt nem tehetem minden áron. Ha ez a szöveg végrehajtatnék, akkor ez nemcsak a méltányossági szempon­tokat töri keresztül, amelyek ebben a jnvaslat­1>-III általánosságban le vannak fektetve, hanem egyenesen beleütköznék az állam etikai fel­fogásába. Az ingatlanszerzésről szólván, megállapít­hatom, hogy az állam nemcsak kisajátítás. Vagy vétel utján jut az ingatlanaihoz, de számtalan más mód is van erre. Tudjuk, hogy az állam nem egyszer ajándékba kap ingatla­nokat, tudjuk, hogy nem egyszer örökösödés utján jut ingatlanokhoz, de legfőképen építkezés utján jut ezekhez. Az .'-pH kezeseknél jelentkez­nek olyan tartozások, amelyeknek kiegyenli­'íése nem is a vállalkozók eljárásának késedel­messége miatt nem történt meg. hanem a sok szór nagyképűsködő bürokrácia huza-vonás eljárása folytán. Ezt az eljárást akarja a t. kormány jogcímül felhasználni az állani in­gatlanainak gyarapítására és egyes vállalko­zók anyagi erejének kizsákmányolására. (Az elnöki széket Czettler Jenő fog'alja el.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom