Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

242 Âz országgyűlés képviselőházának 117. illése 1938 január %6-án, csütörtökön. •mi napok óta tárgyalunk egy valorizációs javaalatot, melynél a számok tekintetében valahogy a kombinációkra vagyunk utalva. A helyzet az — ami általában végigvonul a javaslaton, — íhogy számok nélkül egyszerűen el kell hinnünk azt, amit a minister rar kijelent, hogy ;iz állani nem tud fizet ni, és ezt csak igen gyengén támasztj;i alá számokkal, Ugyanez mutatkozik ennél a szakasznál is. Ma a minister ur felállt volna és azt mondotta volna: kérem t. Ház, Magyarországon ennyi az árva, ezeknek a vagyona ennyit tesz ki, ebből ennyi a badikölcsön, az állani tehát ezekkel szemben ennyivel meg ennyivel tartozik, akkor legalább lett volna valami alap, amelyből kiindulhatunk, és amelyből megállapíthatjuk azt, hogy vájjon tud-e az állam valorizálni, vagy sem. így azonban kénytelenek vagyunk elhinni, amit a minister ur mond, hogy olyan sok ez a pénz, hogy sokat jegyeztek az árvakasszák hndikölcsönre, hogy az állani ezeket valorizálni egyszerűen nem tudja. Én figyelmeztetem a minister urat arra, hogy az a bizalom, amely ma kétségtelenül megvan az egységespártban a minister ur iránt részben meggyőződésből, de túlnyomó részben a párt fegyelem hatása alatt, (Ellcnmondások .jobbfelöl.) lassan-lassan inogni kezd a közvélemény nyomása alatt. A közvélemény ugyanis nem fogja soká elhinni, hogy nincsen pénz, amikor épen az ellenkezőjét látja más dolgoknál. Mondom, nem igen fogja elhinni, és a közvélemény fogja az egységespárti képviselőket kényszeríteni arra, hogy kérjék a minister urat, hogv a jövőben pontos statisztikai adatokkal mutassa ki azt. hogy az állam miért nem Ind fizetni és számadatokkal támassza alá azokat, amiket itt a Házban elmond. • De magára az egész rendszerre jellemző az, hogy a minister or feláll és igen szép, mondhatnám, megható szavakat talál a földbirtokos osztály számára, hogy a háború alatl a rekvirálások és maximálások milyen nagy kárt okoztak a földbirtokos osztálynak, és hogy ne bántsuk a földbirtokos osztályt, mert hiszen az a nemzet, a haza oltárára obnlusait már leadta a liáboru alatl. Nagyon kedves és nagyon sajnálkozó szavakat talált a pénzügyminister ur a bankok, a takarékpénztárak és a biztositótársulatok számára, sőt mi több, kimondotta, hogy ezeknek igenig kötelességük latens tartalékokat gyűjteni. (Esztergályos János: Az Adria biztosító annyira tönkrement. hogy megveszi a Newyoi k-palotát ! — B. Pod« inaniczky Endre: Esztergályos beszél? — Zaj.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem méltóztassék csendben maradni. Malasits Géza: Nagyon megható szavakat talált a pénzügyminister nra háztulajdonosok számára is. mondván, hogy a bábom illán papírkorona ban nagyon sok esetben egy jó vacsora árából kifizették ugyan tartozásaikat, de hiszen a házbérek maximálva voltak már 1917-től és részben maximálva vannak ma is, és ez után épen elég terhet rótt a háztulajdonasokra, úgyhogy e/eket különösebben megterhelni nem lehet. ív/, a körtánc eszembe juttatja azt a régi mesét a posztó drágaságáról, amikor a gyár a kereskedőre, a kereskedő a kiskereskedőre, a kiskereskedő a termelőre, a termelő pedig végeredményben a birkákra hárította, hogy miért oly drága a posztó. Itt Ifl annak, hogy nem tudunk fizetni, végeredményben ki az okai Azok a huncut vörös szocialisták, mert forradalmai csináltak, végeredményben tehát mi szegény birkák vagyunk az okai, hogy ma az állani nem tud fizetni. Gál Jenő igen tisztelt képviselőtársam egy nagyon szép kis beszédben rámutatott arra, hogy igenis vannak még társadalmi rétegek, vannak még társadalmi egyedek, akiknek igenis módjukban állana hozzájárulni ahhoz, hogy az állam legszentebb kötelességét az árvákkal szemben leróhassa. Mert Igen tisztelt minister ur, azok az arak, akik a takarékpénztárakból kölcsönvettek pénzt és abból házakat építettek vagy házakat vásároltak, vagy földbirtokot vásároltak, ma is itt vannak, a birto kon belül ülnek, azok a pénzek azonban, amelyekkel visszafizették a kölesönt. elértéktelenedtek. A szegény munkásember, a'ki 600 koronát tett a takarékpénztárba 1910-ben, 600 papirkoronát kap most vissza, de aki 600 koronát kölcsönvett a takarékpénzt ártól és házat épített magának, annak ina nem 600 korona értékű háza van, hanem sok esetben 00(10 pengő értékű háza. tJgyanigy van az, aki az árvaszékeket vagy a káptalani pumkasszákat vette igénybeEzek az urak itt vannak, a minister uv közegei pedig olyan pompásan tudnak belátni az adófizetők zsebeibe, hogy ilyen pompás adminisztrációt ezen a téren keveset találni Európában. Csak el kell menni a heti vásárokra és szét nézni a cipészek, a csizmadiák, a szabók közül, milyen nagyszerűen tudnak ott az adóellenőrök settenkedni, hogy megtudják, ki mennyi cipőt vagy csizmát tudott eladni. Olyan pompás szimattal vannak megáldva, hogy csoda volna, ha ezek nem tudnák kideríteni, hogy kik vettek ilyen pénzt kölcsön és kik vettek abból házat, birtokot, kik fektették azt reális dologba. INli akadálya van annak, hogy a nemzet legszentebb kötelességét teljesítse azokkal szemben, akik árvák és akik akarva, nem akarva az államra bizták kis vagyonkájukat? Mi akadályozza a minister urat abban, hogy ezeket az arakat fülönkapja és ezeknek az inaknak — ha máskép nem megy, szelíd erőszakkal — magyarázza meg azt, hogy ezzel szemben nekik is kötelességük van? (Esztergályos János: Le kell venni a kesztyűt! Nem kesztyűs kézzel kell cselekedni!) A mai kormányzati rendszer rendkívüli előszeretettel kacérkodik a fasizmussal, sőt a hivatalból leggalambepéjübb minister, a népjóléti minister ur is a fasizmus áldásaival akar boldogítani bennünket munkásokat és szocialistákat. Kérem, ez a fasizmus nagyon egyoldalú ennél a kormánynál. Nevezetesen csak abban nyilvánul meg, hogy a munkásosztály minden törekvését igyekeznek elnyomni. Ami azonban a fasizmusban jó, ami a fasizmusban követendő, ami azonban bizonyos társadalmi rétegekre terheket róna, azt az urak egyszerűen nem vállalják és egyszerűen felfedezik hazafias keblükben a szabadság, az egyenlőség, és a testvériség szent és nagy ideáljait. Amikor fizetni kell, amikor el kellene kapni azokat a birtokos urakat, akik egy jó vacsora, egy jó ebéd árából kifizették tartozásaikat, akkor egyszerűen kiderül, hogy: kérem nem lehet, mert nem lehet, meri szabad államban élünk. Én azt hiszem, hogy egy kis körültekintéssel egy kis erőteljes utánnézéssel nagyon szépen meg lehetne valósítani azt, amit ma Gál Jenő t. képviselőtársam vetett fel. (Gál Jenő: Katasztert róluk!) Azok a híres (inánezsenik, akikkel a minister ur rendelkezik, nagyszerű kalásziért tudnának ezekről az urakról készíteni. Azok a fináncok, akik ki tudják deríteni azt, hogy annak a szegény csizniadianieslernek