Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-117

Az országgyűlés képviselőházának 117. lelkiismeretét idéztük ennek a kérdésnek az elbirálásánál. Ugyanakkor azt kérdezi Jánossy Gábor t. képviselő ur, hogyan kerül junktimba a valorizáció kérdésével az. általános titkos választójog". Ha ő politikát kever is ebbe a. kérdésbe, én megállapítom, hogy az általános választójog kérdése, nem politikai, hanem emberi jogkérdés és ha a parlament titkos szavazás utján általános választással ült volna össze, akkor nem akadt volna olyan vakmerő pénzügyminister, aki ilyen javaslattal a Tláz elé mert volna jönni. (Ugy win! a szélsöbaloijdalon ) Ne méltóztassék a többségi párt meggyőződésére olyan fennen hivatkozni. A többségi párt meggyőződése máról holnapra változni szokott a szerint, hogy a kormány élén álló férfiak milyen meggyőződést diktálnak. A legközelebbi kis palotaforradalom is ezt igazolta. Az első napon még óriási nagy megmozdulás mutatkozott a többségi pártban és ime jött Neptun és a háborgó tengert egyszerre lecsillapította. A többségi párt azóta sem tudja megtalálni meggyőződését, (Mozgás a közénen.) nem tudja összehangolni a maga liberális gondolkozását azzal a reakciós gondolkozássá], amely a párt többségében él és elevenen dolgozik. Hiszen a parlamentáris elv szempontjából képtelenség, hogy a nagy nyilvánosság előtt olyan komédia játszódjék le, amilyen most lejátszódott Kállay Tibornak igen férfias és gerinces megnyilatkozása, körül. Azóta, amióta Kállay Tibor újévi nyilatkozatát megtette, (Felkiáltások jobbfclől: Ennek semmi köze a törvény javaslathoz! — Györki Imre: A pohárköszöntő ide tartozott ?!) megindult egy eltussolási eljárás és amíg egyrészt Kállay Tibor, azért, mert férfiasan állania kell a maga meggyőződését, kénytelen fentartani álláspontját, addig másrés/.t a kormány félhivatalosaiban és más megnyilatkozásaiban azt látjuk, hogy a pártban a legteljesebb egység van. Micsoda b'laszfémia és őszinteségnélküli politika az^ amely egy ország józan közvéleményét igy akarja félrevezetni? Ezek után ne méltóztassék tisztelt képviselőtársamnak a többségi párt meggyőződéséről beszélni! Elnök: A képviselő urat ezért az inszinuációért kénytelen vagyok rendreutasítani! Minden pártnak tisztelni kell a meggyőződését! (Esztergályos János: Ha van! — Farkasfalvi Farkas Géza: Majd megkérdezzük a szakszervezeti tanácstól, mi a meggyőződésük! — Far. kas István: Maguknak Hetiden István mondja meg, mi a meggyőződésük! — Zaj jobbfelöl. — Esztergályos János: Szovjet-tanács! — Várnai Dániel: Hiába tiltakoznak, mégis csak pártrabszolgák maguk!) Várnai képviselő urat rendreutasítom. Pakots József: Ugyanakkor, amikor a mai ülés elején a Ház igen tisztelt elnöke igen mély magasszárnyalásu allokációt intézett az országhoz és a nemzethez, Magyarország bíboros hercegprímásának mai eskütétele alkalmából; amikor ez a gyönyörű és emelkedett elnöki megnyilatkozás a pártok és a társadalom kebelen bedül a legteljesebb egyetértés és béke szellemét sugároza ki, akkor Jánossy Gábor tisztid) képviselőtársam ugyanezen az ülésnapon, ugyanennek az ülésnek keletében jónak tartotta a budapesti társadalom rettenetes nyomorával szemben (Ügy ran! a szélsölxdoldalon.) olyan igaztalan' képet vetiteni a közvélemény elé, amely igaztalan képei összesűrített egy szilveszter-éji mulatozásban és ebben a mulatozásban látta Budapestnek egész erkölcsi képét kialakulva. (Jánossy Gábor: Óriási téveülésá 1928 január 26-án, csütörtökön. 237 dés! Teljes félremagyarázása szavaimnak! — Malasits Géza: A falusi lakodalomról nem beszélt!) Méltóztassék megnézni a budapesti nyomortanyákat, (Jánossy Gábor: Ezt mondtam én is) a munkanélküli emberek tömegét, (Jánossy Gábor: Azt mondtam!) az éhezést, a bizonytalanságot, a nyomort, a hideg tűzhelyek mellett (Jánossy Gábor: Ugyanazt mondtam!) a gondterhes családapákat, a meddő keblű családanyákat; ezt nézzék meg akik Buda pest nyomoráról képel akarnak alkotni (Jánossy Gábor: Ezt mondtam! — Felkiáltások jobbfelöl: Ezt mondta!) és akkor igazán demagógia az, amikor ifiyen képet akarnak festeni a magyar közvélemény elé Budapest életéről. (Zaj a jobboldala}).) Ha azt mondja, hogy itt húszmilliárdot dőzsölnek el Szilveszter éjszakáján, (Jánossy Gábor: Az újságokból olvastam!) akkor azt kell kérdeznem, hogy milyen milliárdokat dőzsöl el a hibás pénzügyi kormányzat, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és azt kérdezem, miért kell Lillafüreden olyan rettenetes nagy épületet emelni, amely sok-sok milliárdot emészt fel és amelyről megállapittatott, hogy a maga eélját sem tudja elérni, mert azok mellett a klimatikus viszonyok mellett ott soha látogatott fürdőhely és nyaralótelep nem létesülheti! Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közeledni. Pakots József: Én csak választ adok azokra a vádakra, amelyeket igen t. képviselőtársam jónak tartott itt hangoztatni. Amikor egy nyomorgó ország, egy teljesen elvérzett nemzet áll itt a maga jogos kívánságaival és kéréseivel, akkor ne méltóztassék ezeket a rettenetes vádakat e nemzet ellen felsorakoztatni, mert akkor itt vagyunk mi, akik rámutatunk a kormányzat szörnyű hibáira, arra, hogy amikor az ország nyomorban van, akkor nagyúri vadászatokat rendez a kormány ós ugyanakkor vadászat folyik a l'orgnlmiadórendszer révén az adózó közönség ellen. Ne hánytorgassuk tehát ilyen formában a dolgokat, hanem beszéljünk arról, hogy a pénzügyminister urnák még van nyugodt éjszakája akkor, amikor ilyen javaslatot mer képviselni a Ház előtt, amikor árvák pénzéről és vagyonáról van szó, amelyek felett rendelkezni önnek, pénzügyminister ur, -nincs joga, s akiket koldussá é« szegénnyé tenni embertelenség; hogy megtörténhetik az, hogy valaki egész életén át arra gyűjtötte vagyonát, hogy a saját és gyermekei életét gondtalanná tegye és a pénzügyminister ur most elveszi ezektől a gyermekektől a szülők által szerzett vagyont! Nem kell csodálkozni azon, hogy akadnak szélsőséges vélemények, amelyek összehasonlítják a mai kormányzatot Kun Béla kormányával. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon: Ez nem járja! Ez már csúf beszéd! — Neubauer Ferenc: Licitál!) Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért kénytelen vagyok rendreutasítani! (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon, képviselő urak! Pakots József: Ezt a felháborodást őszintén szólva nem értem, (Felkiáltások a jobboldalon cs a közénen: Xcni érti!) nem értem, azért, mert nem régen megjeleni egy munka »Miért kell valorizálni?« címen, Kellner Zoltán tollából, amely munkának az előszavát dr. Straus/. István igen t. képviselőtársam irta meg, s amelyhez dr. Stand Lajos nyugalmazott curiai tanácselnök irt jogi véleményt. Ebben a munkában összehasonlítás van a mai kormányzati rendszer szelleme és Kun Béla kor-