Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1928 január 24-én, kedden. 203 olyan sziklaszilárdan állana a pénzpiacon, mint Budapest székesfővárosé. A főváros ezt az áldozatot meghozta az ostendei egyezmény­ben. De most, amikor a magyar állam nem va­lorizál, amikor az összes többi vidéki városok sem fognak valorizálni ennek a rendlekezés­nek értelmében, Budapest székesfővárost ki­vonni ebből azzal, hogy ő mégis valorizáljon és az ő polgársága mégis nagy terhet fizessen, (Gál Jenő: Fizethessen!) engedelmet kérek, ezt én nem tudom elfogadni és ez ellen kénytelen vagyok állást foglalni. Igenis, ha már a ma­gyar államnak ez az álláspontja, ennek a tiltó rendelkezésnek az összes városokra való egy­öntetű alkalmazását kérem. Nem lehet Buda­pest székesfővárost kivonni az állami életből, mert az állami élet egy láncolat, amely lánco­latba mint egy szoros láncszem belekapcsoló­dik minden városnak belső gazdálkodása. Min­den város belső gazdálkodása szoros össze­függésben alkotja a magyar állami életet. Már­most, hogy a magyar államra nézve más gene­rális szabály legyen, mint az ezt a kapcsolatot alkotó egyik láncszemre nézve, ez lehetetlen­ség. Nem jelenti ez azt, hogy amint a vasúti kötvényeknél a valorizációs tilalom mellett is tudtak, ha erre mód és alkalom kínálkozott, az egyezségi gondolatokat felvetni, hogy ezt a szé­kesfőváros, ha vagyoni helyzete megengedi, szintén ne tehesse esetleg konszideráció tár­gyává. (Bud János pénzügyminister: Ezt mondtam én is!) De kijelentem, hogy min­denki, aki a mai felszólalások kapcsán a vá­rosi kötvényekkel — legyen az bármiféle vá­rosi kötvény — tőzsdemanipulációt akarna kezdeményezni, nagyon csalatkozni fog és ova intek mindenkit, hogy a városi kötvények­ben a mai tárgyalási anyagból kifolyólag bár­miféle tozsdemanipuláeióra gondoljon. (He­lyeslés.) Mert mi valamennyien önzetlen szempont­ból beszéltünk, ugyanezt feltételezem termé­szetesen Gál képviselőtársamról is és azon a megálló állásponton állunk és ezt le is szögez­zük, hogyha a magyar állam nem valorizálja a maga kötvényeit, mi sem valorizáljuk és ez a tiltó rendelkezés igenis, nemcsak a mi polgá­rainkra vonatkozik, hanem vonatkozik a kül­földiekre is. Kötvényeink tekintetében a kül­földiek reményeit is kénytelen vagyok leszál­lítani. Hiába, ez a tiltó rendelkezés itt van, ez a tiltó rendelkezés törvényerőre fog emelkedni és igy a külföldiek sem jogosultak tezaurálni kötvényeiket abban a reményblen, hogy a szé­kesfőváros majd egy nagy valorizációt fog velük szemben alkalmazni. A közhit szempont­jából való áldozatkészségnek határa van és én nem vagyok hajlandó koncedálni, hogy a valo­rizáció kérdésében a külföldieket továbbra is kedvezőbb elbánásban részesítsük, mint saját polgárainkat. (Sándor Pál: Na végre! Későn mondja! — Helyeslés bálfelöl.) Kénytelen va­gyok leszögezni, hogy egyáltalában nem tar­tom helyesnek ezt a további áldozatot. A kül­földiek tehát ne várjanak, (Gál Jenő: Ostende!) mert meg vagyok róla győződve, hogy Buda­pest székesfőváros valamennyi törvényható­sági bizottsági tagja egy lesz abban, hogy a külföldieket nem kivan ja kedvezőbb helyzetbe juttatni, mint belföldi polgárait. (Gál Jenő: Már juttattuk!) Itt vannak törvényhatósági bizottsági tagtársaim és én meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben ők is eyryek lesznek velem. (Gál Jenő: Kétsésrtelen. Mind­nyájan egyek vagyunk! — (Ugy van! Ugy van!) Ezt leszögezem és ha le tudom ezt szö­gezni, hiába fognak spekulálni a külföldiek ... (Pakots József: Nem tudja megtiltani!) a bir­tokukban lévő városi kötvények tekintetében, mert mi nem fogunk belemenni olyan megol­dásba, hogy a külföldiek kedvezőbb megoldást kaphassanak ebből kifolyólag, mint belföldi polgáraink. (Helyeslés a jobboldalon. — Pa­kots József: De kérem, nem adnak erre a tila­lomra semmit!) Ugyebár ezt tehetjük, mélyen tisztelt képviselő ur, mert hiszen az áldozatot a magyar állam is meghozta már. Meg vagyok róla győződve, hogy ez ellen az illetékes pénz­ügyminister urnák sem lesz semmiféle kifo­gása, mert az áldozatot meghoztuk az ostendei egyezménnyel. (Sándor Pál: Ott is megtehet­tük volna!) E felett nem lehet itt vitatkozni, sokkal bonyolultabb a kérdés, semhogy ezt itt el lehetne dönteni! (Sándor Pál: Szeretném is­merni a kulisszatitkokat. Saját akaratából nem csinálta! — Zaj a baloldalon!) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot köz­beszólásaikkal zavarni. Wolff Károly: Igenis az ostendei egyez­mény megtörtént az összes pártok konszenzusa alapján. Ez elmondhatom, Budapest székes­fővárosa közönségének volt kifejezett akarata. Nem volt pártkérdés az ostendei egyezmény, mert az ostendei egyezmény az összes pártok konszenzusával jött létre. (Baracs Marcell: Mert kényszerhelyzetben voltunk! A korábbi tényezők elmulasztották a kellő időben az ol­csóbb megoldást.) Olcsón nem lehetett volna megoldani soha sem. (Baracs Marcell: 20%-kal olcsóbban lehetett volna összevásárolni a köt­vényeket.) Erre a közbeszólásra kivánok reagálni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wolff Károly: Először is az összevásár­lásra már mások is gondoltak, sőt megbízatást is adtak. Ellenben kétségtelen, hogy az össze­vásárlás lehetőségéhez egy kell; forgótőke, amivel az összevásárlás létesíthető. (Sándor Pál: Akármelyik bank megcsinálja!) másod­szor, mihelyt az összevásárlás kezdetét vette, olyan hausse keletkezett ebben a tekintetben, hogyha tervszerüleg az összevásárlás megoldá­sára gondoltak volna, ez bizonyára nem jelen­tett volna kis áldozatot a székesfőváros ré­szére. (Sándor Pál; Sokkal kisebbet, mint igy!) Most nem akarok rekriminálni, mert egy létező törvényjavaslat intézkedéséről van szó. Ez nem alkalmas idő, hogy én most ebben a kérdésben reklamáljak. A magam részéről te­hát a legmerevebben ellenzem ezt a határozati javaslatot és kérem, hogy a székesfőváros ne vétessék ki ez alól és hogy a székesfőváros kö­zönsége ne terheltessék meg ebből a szempont­ból sokkal súlyosabban, mint akármelyik más város közönsége. Nem tartanám méltányosnak, nem tartanám indokoltnak ezt a kivételes ren­delkezést Budapest székesfővárosával szemben. Kérem tehát a minister urat, hogy ebben a tekintetben méltóztassék eredeti álláspontjá­hoz ragaszkodni. Elnök: Gál Jenő képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Gál Jenő: T. Képviselőház! Mélyen t. kép­viselőtársam teljesen félreértette az autonómia kérdésében elmondott szavaimat. Azt méltóz­tatott kiemelni, hogy az állam, szuverenitása kétségkívül kiterjed mindenre és ez a törvény­hozás a törvényhatóságok számára is szuve­rén felsőbbséget és szuverén külön hatóságot jelent. Ez alkotmányjogilag nem áll egészen igy, mert méltóztassék megengedni, amikor én azt mondom, hogy a törvényhatóság kezdenie-

Next

/
Oldalképek
Tartalom