Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1928 január 24-én, kedden. 203 olyan sziklaszilárdan állana a pénzpiacon, mint Budapest székesfővárosé. A főváros ezt az áldozatot meghozta az ostendei egyezményben. De most, amikor a magyar állam nem valorizál, amikor az összes többi vidéki városok sem fognak valorizálni ennek a rendlekezésnek értelmében, Budapest székesfővárost kivonni ebből azzal, hogy ő mégis valorizáljon és az ő polgársága mégis nagy terhet fizessen, (Gál Jenő: Fizethessen!) engedelmet kérek, ezt én nem tudom elfogadni és ez ellen kénytelen vagyok állást foglalni. Igenis, ha már a magyar államnak ez az álláspontja, ennek a tiltó rendelkezésnek az összes városokra való egyöntetű alkalmazását kérem. Nem lehet Budapest székesfővárost kivonni az állami életből, mert az állami élet egy láncolat, amely láncolatba mint egy szoros láncszem belekapcsolódik minden városnak belső gazdálkodása. Minden város belső gazdálkodása szoros összefüggésben alkotja a magyar állami életet. Mármost, hogy a magyar államra nézve más generális szabály legyen, mint az ezt a kapcsolatot alkotó egyik láncszemre nézve, ez lehetetlenség. Nem jelenti ez azt, hogy amint a vasúti kötvényeknél a valorizációs tilalom mellett is tudtak, ha erre mód és alkalom kínálkozott, az egyezségi gondolatokat felvetni, hogy ezt a székesfőváros, ha vagyoni helyzete megengedi, szintén ne tehesse esetleg konszideráció tárgyává. (Bud János pénzügyminister: Ezt mondtam én is!) De kijelentem, hogy mindenki, aki a mai felszólalások kapcsán a városi kötvényekkel — legyen az bármiféle városi kötvény — tőzsdemanipulációt akarna kezdeményezni, nagyon csalatkozni fog és ova intek mindenkit, hogy a városi kötvényekben a mai tárgyalási anyagból kifolyólag bármiféle tozsdemanipuláeióra gondoljon. (Helyeslés.) Mert mi valamennyien önzetlen szempontból beszéltünk, ugyanezt feltételezem természetesen Gál képviselőtársamról is és azon a megálló állásponton állunk és ezt le is szögezzük, hogyha a magyar állam nem valorizálja a maga kötvényeit, mi sem valorizáljuk és ez a tiltó rendelkezés igenis, nemcsak a mi polgárainkra vonatkozik, hanem vonatkozik a külföldiekre is. Kötvényeink tekintetében a külföldiek reményeit is kénytelen vagyok leszállítani. Hiába, ez a tiltó rendelkezés itt van, ez a tiltó rendelkezés törvényerőre fog emelkedni és igy a külföldiek sem jogosultak tezaurálni kötvényeiket abban a reményblen, hogy a székesfőváros majd egy nagy valorizációt fog velük szemben alkalmazni. A közhit szempontjából való áldozatkészségnek határa van és én nem vagyok hajlandó koncedálni, hogy a valorizáció kérdésében a külföldieket továbbra is kedvezőbb elbánásban részesítsük, mint saját polgárainkat. (Sándor Pál: Na végre! Későn mondja! — Helyeslés bálfelöl.) Kénytelen vagyok leszögezni, hogy egyáltalában nem tartom helyesnek ezt a további áldozatot. A külföldiek tehát ne várjanak, (Gál Jenő: Ostende!) mert meg vagyok róla győződve, hogy Budapest székesfőváros valamennyi törvényhatósági bizottsági tagja egy lesz abban, hogy a külföldieket nem kivan ja kedvezőbb helyzetbe juttatni, mint belföldi polgárait. (Gál Jenő: Már juttattuk!) Itt vannak törvényhatósági bizottsági tagtársaim és én meg vagyok róla győződve, hogy ebben a kérdésben ők is eyryek lesznek velem. (Gál Jenő: Kétsésrtelen. Mindnyájan egyek vagyunk! — (Ugy van! Ugy van!) Ezt leszögezem és ha le tudom ezt szögezni, hiába fognak spekulálni a külföldiek ... (Pakots József: Nem tudja megtiltani!) a birtokukban lévő városi kötvények tekintetében, mert mi nem fogunk belemenni olyan megoldásba, hogy a külföldiek kedvezőbb megoldást kaphassanak ebből kifolyólag, mint belföldi polgáraink. (Helyeslés a jobboldalon. — Pakots József: De kérem, nem adnak erre a tilalomra semmit!) Ugyebár ezt tehetjük, mélyen tisztelt képviselő ur, mert hiszen az áldozatot a magyar állam is meghozta már. Meg vagyok róla győződve, hogy ez ellen az illetékes pénzügyminister urnák sem lesz semmiféle kifogása, mert az áldozatot meghoztuk az ostendei egyezménnyel. (Sándor Pál: Ott is megtehettük volna!) E felett nem lehet itt vitatkozni, sokkal bonyolultabb a kérdés, semhogy ezt itt el lehetne dönteni! (Sándor Pál: Szeretném ismerni a kulisszatitkokat. Saját akaratából nem csinálta! — Zaj a baloldalon!) Elnök: Ne méltóztassanak a szónokot közbeszólásaikkal zavarni. Wolff Károly: Igenis az ostendei egyezmény megtörtént az összes pártok konszenzusa alapján. Ez elmondhatom, Budapest székesfővárosa közönségének volt kifejezett akarata. Nem volt pártkérdés az ostendei egyezmény, mert az ostendei egyezmény az összes pártok konszenzusával jött létre. (Baracs Marcell: Mert kényszerhelyzetben voltunk! A korábbi tényezők elmulasztották a kellő időben az olcsóbb megoldást.) Olcsón nem lehetett volna megoldani soha sem. (Baracs Marcell: 20%-kal olcsóbban lehetett volna összevásárolni a kötvényeket.) Erre a közbeszólásra kivánok reagálni. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Wolff Károly: Először is az összevásárlásra már mások is gondoltak, sőt megbízatást is adtak. Ellenben kétségtelen, hogy az összevásárlás lehetőségéhez egy kell; forgótőke, amivel az összevásárlás létesíthető. (Sándor Pál: Akármelyik bank megcsinálja!) másodszor, mihelyt az összevásárlás kezdetét vette, olyan hausse keletkezett ebben a tekintetben, hogyha tervszerüleg az összevásárlás megoldására gondoltak volna, ez bizonyára nem jelentett volna kis áldozatot a székesfőváros részére. (Sándor Pál; Sokkal kisebbet, mint igy!) Most nem akarok rekriminálni, mert egy létező törvényjavaslat intézkedéséről van szó. Ez nem alkalmas idő, hogy én most ebben a kérdésben reklamáljak. A magam részéről tehát a legmerevebben ellenzem ezt a határozati javaslatot és kérem, hogy a székesfőváros ne vétessék ki ez alól és hogy a székesfőváros közönsége ne terheltessék meg ebből a szempontból sokkal súlyosabban, mint akármelyik más város közönsége. Nem tartanám méltányosnak, nem tartanám indokoltnak ezt a kivételes rendelkezést Budapest székesfővárosával szemben. Kérem tehát a minister urat, hogy ebben a tekintetben méltóztassék eredeti álláspontjához ragaszkodni. Elnök: Gál Jenő képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása címén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Gál Jenő: T. Képviselőház! Mélyen t. képviselőtársam teljesen félreértette az autonómia kérdésében elmondott szavaimat. Azt méltóztatott kiemelni, hogy az állam, szuverenitása kétségkívül kiterjed mindenre és ez a törvényhozás a törvényhatóságok számára is szuverén felsőbbséget és szuverén külön hatóságot jelent. Ez alkotmányjogilag nem áll egészen igy, mert méltóztassék megengedni, amikor én azt mondom, hogy a törvényhatóság kezdenie-