Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-115

198 Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1928 január 24-én, kedden. sék még- abban az időben, amikor ez a pénzérték el nem veszett. Hogy erre reflektálok, ezt csak azért teszem, hogy ezt a hangulatkeltő példát a köztudatból és a közvéleményből kiradírozzam. Egyébként a helyzet az, — amint mondottam — hogy az óvadék tulajdonjoga az óvadékot letevőt illeti meg, ebből kifolyólag tehát ha ő óvadékának sorsát félti, vagy óvadékának sorsát menteni akarja, ebből a jogszabályból kifolyólag, neki kellett volna intézkedést tennie, de mert az élet ettől a jogszabálytól eltérőleg" fejlődött, hajandó vagyok elfogadni azt a módosítást, amely a bizonyítási terhet áthárítja az óvadékot elfogadóra és igy elfogadva az előadó ur módosító indítványát, kérem a, t. Képviselőházat is, hogy a pontot ezzel a módositással kiegészítve, méltóztassék elfogadni. Elnök: Következik a határozathozatal. A 7. ponttal szemben csupán egy indítvány terjesztetett elő: Györki Imre képviselőtársunk kivánja a pont törlését. A másik három indítvány pótlásra vonatkozik, tehát nem áll szemben az eredeti szöveggel. A pótlásokra nézve külön fogom feltenni a kérdést. Elsősorban kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 7. pontot elfogadni, szemben Györki Imre képviselőtársunk törlési indítványával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház a bizottsági szöveget elfogadta, s a törlési indítványt elvetette. A három törlési inditvány közül legközelebb áll az előadó uré, ki a meglévő szövegbe két szót kivan beszuratni. Kérdem, méltóztatnak-e az előadó urnák azt az indítványát, mely7iél fogva az adósra hárul a bizonyitási teher, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház ezt a pótlási elfogadta. Következik már most a szövegezésben legközelebb álló Gál Jenő-féle pótlás, amely a szolgálali szerződésre vonatkozólag kivételt kivan statuálni. Kérdem, méltóztatnak-e ezt a pótlási elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállanil (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház ezt a pótlást elvetette. Következik végül Sándor Pál képviselőtársunk pótlási indítványa, amely a házassági biztosítékokra vonatkozik. Kérdem, méltóztatnak-e ezt a pótlást elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik Sándor Pál képviselőtárusnk pótlását elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a pótlást elvetette. Következik az 5. § tárgyalása. Szabó Zoltán jegyz: (olvassa az 5. §-t. — Sándor Pál! Sándor Pál: T. Képviselőház! Az 5. § 1. pontjánál kifogásolni óhajtom azt, hogy ott előfordul ez a szó: »stb.« Azt mondja a «zöveg: »vételárhátralék, bér, haszonból- stb.« Ez a »stb.« teljesen a ministertől, vagy pedig a minister törvénytmagyarázó rendelőtől függ. De kérdeznem kell azt is, hogy miért épen OSak a vételárhátralék, bér és haszonbér van felemlítve. Hát más értékek nincsenek paritásban ezekkel az értékekkel? Minő egyoldalú felfogás kell ahhoz, hogy e szakasz tisztán csak agrárérdekeket karoljon fel és minden mást élimina íjon. Bocsánatot kérek, ez csak nem járja! Itt nem teszek indítványt, csak magyarázatot kérek a minister nrtól, hogy mit jelent ez a »stb.« Ha azt jelenti, amit én most mondtam, hogy mást is belevesz ebbe a szakaszba, akkor szívesen elfogadom, de akkor méltóztassék ezt megnyugtatásunkra elmondani. A második pontnál azonban indítványom a következő (olvassa): »Indítványozom, hogy a törvényjavaslat 5. §-ának 2. pontjából hagyassanak ki a következő szavak: sem a hitelező, sem az adós nem foglalkozott ipaiszerüleg készpénzkölcsönök nyújtásával vagy gyümölcsöztetés céljára készpénz elfogadásával és...« Ismét kérdem a minister urat: miért méltóztatik különbséget tenni, olyan kölcsönök között, amelyek spontán nyújtatnak és olyan kölcsönök között, amelyek — mondjuk — iparszerül eg adatnak kölcsön? Mi különbség van a kél kategória között? Én itt semmi különbséget sem tudok felfedezni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Én azt mondanám, hogy abban a pillanatban, ha kimutatható, hogy valaki azon a pénzen keresett és ezt a keresetet a mai napig konzerválhatta, akkor fizessen; vagy pedig ha az illető olyan vagyoni viszonyok között van, hogy fizethet anélkül, hegy saját anyagi romlását idézné elő, akkor is fizessen. Nem látok semmi nehézséget abban a tekintetben, hogy ezi statuáljuk. Ez a két esel lehet csak az, amelyet a bíróság mérlegelhet. Miért van a pénzügyminister urnák olyan kevés bizalma a magyar birósággal szemben, hogy nem _ fogja igazságosan mérlegelni, hogy az illető javára fogja-e mérlegelni anélkül, hogy vagyoni helyzete felborulna? Miért van kevés bizalma, hogy ezt a két pontot igy kicirkalmazva akarja odaállítani? Csak egy eset állhat fenn akár iparszerü, akár más kölcsönre vonatkozólag. Ha az illető sokat keresett, azt konzerválhatta és képes saját anyagi romlása nélkül fizetni, akkor fizessen. P]z ellen a minister urnák sem lehet ellenvetése. Miért méltóztatik ezt egyoldalúan odaállít a ni. és miért méltóztatik előnyöket akarni, csupán népszerűségi hajlamból a mezőgazdasággal szemben? Én azt mondom, hogy mindent meg kell tenni a mezőgazdaságért, de csak azért, hogy népszerűséghez jussunk, felállítani ilyen két pontot, a többi tekintetében pedig a teljes nullifikálás álláspontjára helyezkedni, nem lehet. Hogy tud a minister ur, aki mégis nagy pénzkirályokkal tárgyal, felelni arra a kérdésre, hogy ezt igy egyoldalúan állítja be. Ez sem nem okos, sem nem célszerű. Méltóztassék ezt a bíróságra bizni, de különösen ne méltóztassék megkülönböztetni azt, hogy valaki iparszerüleg adott-e kölcsönt, vagy pedig egyszerűen önként. Ne méltóztassék különbségei tenni, (Kálnoky-Bedő Sándor: Nagy a különbség!) mert az egyik^ lehet épen olyan tisztességes, mint a másik és Bemmiféle különböztefésnek helye nincs e kettő között. Méltóztassék megmondani, hogy miért kell a prius annak a tőkének, amely ónként adott kölcsönt? Miért akarja megfosztani a becsülettől azt az intézetet, amely üzletéből kifolyólag iparszerüle ;• adott kölcsönt? Milyen oka van erre a törvénynek és milyen előny származik ebből az államra? Szerintem ebből csak hátrány származik. Ebiből is látom, hogy ez a törvény elejétől végig nagyon pongyolán volt megcsinálva és előkészítve és majdnem ugy fest, mintha rögtönzés lett volna, pedig egy ilyen törvénynek igen alapos előkészítés kellett volna. Láttuk ezt a pénzügyi bizottságban is, konstatáltuk és azt hiszem, hogyha a minister ur ízlése szerint menne, szivesebben ülne az én helyemen, és megkritizálná a javaslatot és meg vagyok arról is győződve, hogy mint professzor job-