Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-115
.1: országgyűlés képviselőházának 115. idése 1928 január 24-én, kedden. 193 van érdekelve s összehasonlítaná a drezdai és egyéb német intézetekkel, láthatná, hogy ezek itt anyagi tekintetben is milyen fölényben vannak^ mennyi nagy intézmény fentartói, — arról nem beszélek, hogy néha az intézmények rovására fentartói, — mert elhiszem, hogy sokat kiuzsoráznak és sokat elvisznek a becsületes ipar és gyáripar követelményeiből nagyszerű pénzügyi tranzakciókra és tantiéinekre, ez azonban nem változtat azon, hogy ezek a.z intézetek nálunk szilárd bázison állva, a magyar közhitel szempontjából, igenis, jelentékeny tényezőik. De nem vagyok hajlandó akceptálni, hogy a biztosítottak rovására a biztosítóintézetek ilyen kedvezményekben részesüljenek. Egyedenként vizsgáltassa meg a mélyen t. pénzügyminister ur itt az állapotokat, s nagy meglepetés, örvendetes meglepetés fogja érni. Óriási nemzeti vagyont fog találni ós talán bizonyos adóalapokra is rá fog bukkanni, amelyeknél sokkal könnyebben szert tehet az állam azokra a jövedelmekre, amelyeket 'csak a közelmúltban más vállalatoknál keresett. Legyen szabad 'emlékeztetnem a mélyen t. pénzügyminister urat, hogy múltkori felszólalásainkban itt erről az oldalról mennyit hangoztattuk, hogy ia legtöbb vállalatban az állani — fájdalom — titkostárs és részes. A biztositótársaságolknál, miért nem próbálkozik? Miért nem nézi meg a minister ur ezt a tájat 1 ? És ha azt találja, hogy vagy vagyonukból, vagy tartalékukból bizonyos százalékot fizethetnek a biztositóintézetek, engedje a szabadversenyt megnyilvánulni. Meglátja majd. hogy licitál egyik ia másikra, meglátja majd, hogy a biztosítóintézetek mint sietnek saját erejükből, külföldről táplált nagyszerű erejükből eleget tenni annak, hogy a biztosítási kötvényeket beváltsák. Elnök: Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy felszólalásának a házszabályokban előirt ideje letelt. Gál Jenő: Ehhez a ponthoz a következő határozati javaslatot nyújtom be (olvassa): »A biztosítási szerződéseken alapuló pénztartozások felértékelendők, ha a hitelező bizonyitja, hogy a biztositó társaság díjtartalékai a tartozás fedezésére alapot nyújtanak«. Nagyon egyszerű a kérdés. Nagyon kérem a pénzügyminister urat, hogy individualizáljon és fogadja el ezt a javaslatot. Nem tesz vele kárt semmiben. Még azt is belevettem ebbe a javaslatba, hogy a hitelezőt, a követelőt terhelje a bizonyítás a biróság előtt abban a tekintetben, hogy az alap a felértékelésre a biztosító társaság díjtartalékaiban megvan. Amint a következő pontnál az óvadékokra nézve már akceptált ilyesmit a törvényjavaslat, ugy legalább itt, hadd érvényesüljön a valorizáció, ha az illető fél bizonyitja, hogy követelésének összege megvan, hogy fizethet a biztositó intézet. Ez elől ne méltóztassék elzárkózni. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Elnök: Szólásra következik | Szabó Zoltán jegyző: Senki sincsen feliratkozva. ,, , , Elnök: Feliratkozva senki nem leven, kérdem, kiván-e még valaki szólni"? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezáioin. A pénzügyminister ur kíván nyilatkozni! Bud János pénzügyminister: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Többször hallottam mar itt ebben a Házban elhangzani, hogy alapjában véve milyen jó helyzetben vannak a mi biztositó intézeteink. Elhiszem, hogy sok esetben a látszat ez, (Sándor Pál: Nem látszat, minister ur!) meat ha látja az ember, hogy egyiknekmásiknak palotája van, ebből azt a következtetést vonja le, hogy az illető biztositó intézet tCkeerős vállalat. Az igen t. képviselőtársam kifogásolta azt, amit az előbb pénzintézeteink ről mondottam. Egy percig sem áliitom azt, hogy ezek nem erősen megalapozott vállalatok^ csak arra mutattam rá, hogy azokat az (TŐbeli viszonyaikat vesztették el, melyek között annakidején éltek. Ami a biztositó intézeteket illeti, az igen t. képviselőtársam nagyon jól tudja, — hiszen rendkívül erős jogász — hogy voltak kötelező rendelkezések arra nézve, hogy ezek az intézetek díjtartalékaikat hogy és mint helyezzék el. (Sándor Pál: Igen, de a külföldiek!) Ráférek arra is. Tudja mindenki, hogy ennek következtében ezeket a díjtartalékokat állampapírokban és közforgalmú papírokban helyezték el. Természetszerű tehát, hogy az azokban bekövetkezett értékváltozások kihatnak magukra a biztosítóintézetekre is. Sándor Pál t. képviselőtársam a külföldiekről méltóztatott szólni. (Sándor Pál: Ez a legnagyobb bűne a kormánynak!) Ami ezt illeti, itt befejezett ténnyel állunk szemben. Ezek visszakapták a maguk biztositásitásait, úgyhogy ezt a terhet ismételten csak a mi intézeteinknek kellene elviselniök. Ilyen körülmények között, ha igen t. képviselőtársam azt állitja, hogy most látja, hogy egyik-másik biztosítóintézet telkeket, házakat, stb. vesz. természetes, hogy ma, amikor annyi közforgalmú papir nem igen van, amennyi a tőkebefektetésre szükséges volna, ezeknek a biztosítóintézeteknek ilyen befektetésre is joguk van. Higyje el azonban az igen t. képviselőtársam, hogy sajnos, a mi biztositóintézeteink — kénytelen vagyok ezt őszintén megmondani — igen gyengék. Elvesztették tulajdonképen díjtartalékaikat, és alapjában véve azt lehet mondani, hogy újonnan kezdenek ismét kifejlődni és kialakulni. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem áll, igen t. képviselőtársam az, hogy mi ezt nem ellenőrizzük. Hiszen méltóztatik tudni, hogy van egy felügyeleti hatóság, jórészt — azt lehet mondani — német mintára megszervezve. Méltóztassék meggyőződni arról, hogy ez a felügyeleti hatóság individualiter, egyénenként nézi ái folyton ezeknek az intézeteknek helyzetét, mérlegét, stb. és kötelezi őket egységes irányban való eljárásra. Abban van valami, amit igen t. képviselőtársam mond, hogy helyes volna, ha rövidebb időközönként tájékoztatnék a közönség arról, hogy mi a helyzet. Ez most egy irányzat a világon, amely nia még sok helyen elméleti megvitatás alatt áll. Vannak gyakorlati megoldások is, nevezetesen, hogy a részvénytársaság formájában szervezett vállalatok ne évente, hanem rövidebb időközökben adjanak ki mérleget. Megnyugtathatom igen t. képviselőtársamat, hogy csak nemrégiben — talán tiz napja sincs — tárgyaltam a Tébe. vezetőségével abban az irányban, hogy én is helyeselném, ha nálunk is rövidebb időközökben tétetnének közzé a mérlegek. (Helyeslés balfelől.) Méltóztattak a lapokban olvasni, hogy etekintetben ezek a szervezetek igenis, a maguk jól felfogott érdekében, szintén erre törekszenek, és igy semmi akadálya nem lesz annak, hogy a biztosítóintézetek is ezt az eljárást kövessék. Én csak arra akarok rámutatni, hogy látom a biztositóintézetek helyzetét és láttam azokat a nehézségeket is, amelyekkel a legerősebb biztosítóintézeteink is kell, hogy megküzdjenek. Ne tessék elhinni, hogy a íegtöbbnek jelen, ékenyen több vagyona volna, mint 27*
