Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-115

Az országgyűlés képviselőházának 115. ülése 1928 január 24-én, kedden. 189 vita alkalmával rámutattunk arra, hogy hány millió korona kölcsönkötvény van hazai kézben és hány millió korona kölcsönkötvény van külföldi járadéktulajdonosok kezén. Legyen bátorsága a kormányzatnak arra, hogy ebben a kérdésben is tiszta helyzetet teremt és vagy eldönti azt a kérdést, hogy valorizál-e, vagy pedig ridegen a valorizálás megtagadásának álláspontjára helyezkedik. De amikor itt az államtitkár ur arra az álláspontra helyezkedik, hogy magánjogi valorizálásokba belementek, mert önként, spontán ajánlották fel ezek a vasúttársaságok a valorizálást, akkor teljesen lehetetlen, hogy ezeket a valorizálásokat ne vegyük tudomásul, ós amikor törvényt alkotunk, struccpolitikát folytassunk, a homokba dugjuk fejünket, meghozunk és törvénybe iktassunk olyan rendelkezéseket, amelyek tiltják a valorizálást, a gyakorlati életben ezek a valorizálások mind megtörténhetnek. A másik kérdés, amelyre mármost ráutalok, és amelyre mármost felhívom a pénzügyminister ur figyelmét, hogy ugyanolyan megértést, amilyent tanúsít ezekkel a külföldi kölesönkötvény-tulajdonosokkal és azokkal a nagy bankérdekeltségekkel szemben, amelyeknek kezében tulajilonképen ezek a vasúttársaságok vannak, és ugyanazt a megértést, amelyet tanúsított a valorizációra vonatkozólag a vasúttársaságok részéről jövő spontán megnyilatkozással szemben, méltóztassék tanúsítani a törvényjavaslatnak ama rendelkezésénél is, amikor a biztosítások valorizációjáról van szó. Tessék ott is ugyanerre az igazságos álláspontra helyezkedni. Egyforma mértéket kérünk ott is, és ha a minister ur azt mondja, hogy hajlandó ott is belemenni abba, ha egyes biztosító társaságok vannak, amelyek a valorizálást a maguk hatáskörében a saját biztositottaik részére sokkal magasabb kulcs szerint kimondják, mint amilyeneket e törvény alapján a biztosító társaságokra nézve a minister ur kötelezően elő akar írni, ós kötelező erejű rendelkezéseket fogadnak el, akkor tessék ennek a lehetőségét megadni és ennek törvénybeiktatását elősegíteni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt a felemás rendszert, amelyet itt a kormányzat meg akar honosítani a 4. § negyedik bekezdésében, szemben a biztosító társaságokra vonatkozó rendelkezésekkel, teljesen céltalannak és a magyar törvényhozáshoz teljesen méltánytalannak és méltatlannak tartom s ezért egy alternatív módosítást terjesztek be, hogy ezzel lehetővé tegyem a pénzügyminister urnák, hogy akármelyik javaslat oui elfogadásával megfeleljünk a jog, a szabály és az igazságosság követelményeinek. Egyik módosításom azt javasolja, hogy a 4. § negyedik bekezdése teljes egészében töröltessék; második módosításom pedig kimondaná, hogy a 4. § harmadik sorában a »kötvényben« szó után a következő szöveg iktatassék be (olvassa): »vasúti részvényben vagy határozott kamatozású, közforgalom tárgyául szolgáló más értékpapírban kifejezett, továbbá nyereménykötvényen alapuló tartozás legalább 4 és legfeljebb 15% erejéig azonban átértékelhető.« Ezzel a rendelkezéssel csak a ma érvényben levő jogállapotot kívánom törvénybe iktattatni és meg akarom szüntetni azt az állapotot, hogy — amint mondót tani — erkölcstelenséget és valótlanságot iktassunk törvénybe ezzel a rendelkezéssel. Elnök: Szólásra következik? Urbanies Kálmán jegyző: Senki sincs feljegyezve! Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Ház. Ami a vasúti kötvények kérdését illeti, Dezseőffy Aurél igen t. képviselőtársam, azt hiszem, teljes felvilágosítást adott, úgyhogy én a magam részéről, nem kívánok ismételten érdemlegesen foglalkozni ezzel a kérdéssel. Hozzá akarok tenni azonban valamit múltkori megállapitásaimhoz: először is ismételten kifejezésre juttatom azt, hogy azért, mert ez a törvény azt a negatívumot tartalmazza, hogy nem lehet valorizálni, nem zárja ki azt, hogy ha egyes érdekcsoportok, vagy mások valorizálni kivannak, a valorizáció megtörténhessék. (Sándor Pál: Majd bolondok lesznek!) Engedelmet kérek, igen t. képviselőtársam, nem egészen igy áll a dolog, mert ha az utolsó szakaszok egyikét elolvassa igen t. képviselőtársam, látni fogja, hogy ott hét pontban fel vannak sorolva a kivételek, ahol bizonyos valorizáció lehetséges lesz. (Sándor Pál: Melyik az a hát pont?) Az utolsó szakasz ez, a 34. $, ahol hét pontban vannak felsorolva a kivételek. Miért történt itt az a valorizálás, amelyről Dezseőffy Aurél igen t. képviselőtársam beszélt? Azért, mert itt egyes maeránesoportok, két réteg állt egymással szemben. Az egyik oldalon álltak a részvényesek, a másik oldalon a kötvénytulajdonosok. Mindenki ismeri az ilyen vasutak természetét, hogy alapjában véve egészen olyanok, hogy — mint Sándor Pál igen tisztelt képviselőtársam igen jól méltóztatott mondani — ezek a vasutak a kötvényeken épülnek fel, a részvények pedis tulajdonképen csak háttérül szolgálnak. (Sándor Pál: Értéktelen valami volt!) Viszont ezzel ellentétben az aranymérlegekkel kapcsolatban ott felértékelés történt, amelyet a rendelet mey is engedett: azt hiszem ez ellen kifogást nem lehet emelni, hogy saját érdekükből kifolyólag ezek a csoportok épen a további hitelképesség satöbbi biztosítása szempontjából szükségesnek tartották, hogy a kötvényeseket is valami relációba hozzák a részvényesekkel. Ez volt az igazi indoka a valorizálásnak. Ez mindenütt megtörtént, ahol belátás volt. Ha pedig voltak egyes vasutak, ahol ehhez nem volt belátás, ahol ezt nem akarták önmaguktól megcsinálni — s nekem nincs "okom kételkedni, mert nem vettem részt ezekben a tárgyalásokban, méltóztassék ezt tudomásul venni, ezt már kijelentettem és ma is kijelentem — azokkal szemben odaállni és követelni a százszázalékos valorizációt: ez nem felel mes sem az ország gazdasági helyzetének, sem az illető vasutak állapotának. Ezek tehát azok a tények, amelyek indokolják ennek a szakasznak felvételét, Itt nincs valótlanság s nincsenek, nem tudom, olyan gondolatok, amilyeneket Györki igen t. képviselőtársam mondott, aki különben igen érdemes tagja pártjának: végeredményben azok a kijelentések, amelyeket használt, nem ide valók. Hiszen mi a tényállást iktatjuk törvénybe: kimondjuk, hogy nincs valorizáció, de ha azok, akik még kívül állanak, akarnak valorizálni, a. törvény ezt nem zárja ki. S mert nem zárja ki, önmaguknak kell majd megbeesülniök a maguk érdekét. (Sándor Pál: Ki van kötve a törvény ellenére, hogy muszáj valorizálni!) Ezeket akartam erre a pontra vonatkozólag megjegyezni. Mármost, igen t. Ház, szóbakerültek itt egyes más szempontok. A biztosítási kérdéssel most nem foglalkozom, hanem majd az illető szakaszoknál foglalkozom vele, kár volna