Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.
Ülésnapok - 1927-112
122 Az országgyűlés képviselőházának 112. ülése 1928 január 18-án, szerdán. vásári járás egyik községéből át kell vinni a járás másik községébe, például Pétervásárról Recskre. Mest például 56 ilyen árverést foganatosítanak Pétervásáron. Hogy a költség sokkal nagyobb és nemcsak a polgárnak a kis vagyona vész el, hanem a kincstár sem jut semmihez, ezzel odalenn senki sem törődik. Én igenis felszólalok itt a képviselőházban és én ennek a szegény nyomorult és szerencsétlen pétervásári járásnak ügyét idehozom a képviselőház elé azzitl, hogy azok az urak, akik a péteryásári járásnak egységespárti képviselői, mondják meg itt a Házban: igaz-e az, hogy ott 400%-os pótadó van, igaz-e az, hogy ott a csendőrökkel foglalnak, igaz-e az, hogy ott átszállítással árvereznek és hogy ott akként történik meg az árverés, hogy az egyik nyomorult kisközségnek ingóságait a másik községbe viszik el és ott történik meg az árverési Hogy micsoda uzussá vált nálunk ez a szórnom szituáció, arra nézve itt egy blanketlát mutatok be. A régi világban az volt a szokás, hogyha valahol foglaltak, fel kellett irni, hogy mit foglaltak, nem lehetett en bloc foglalni, nem lehetett azt mondani, hogy összes ingóságait lefoglalom, mert hiszen a foglalásnak büntetőjogi konzekvenciája is csak az, hogy azt nem szabad értékesíteni, amit lefoglaltam, (Ufjy van! Uyy van! balfelöl.) inig azt, amit nem foglaltam le, szabad értékesíteni. Méltóztatnak tudni, hogy jelenleg hogy foglalnak Magyarországon 1 Bele van Írva a nyomtatványba nem tételszámszerint: különféle ingóságok 1400 pengő értékben és hozzá van mondva, hogy nemfizetés esetén a lefoglalt ingóságok a második árverési nap előtt elárverezés végett a hatósági raktárba be fognak szállíttatni. Elismerem« hogy a kincstar részére ez egyszerű módja az adókövetelés behajtásának, csakhogy én tndok egy egyszerűbb módját is, azt az egyszerűbb módját, amelyet Magyarországon a XVI. és XVII. században török basák gyakoroltak, akik elküldöttek a maguk defterdárjait a községekbe és megmondották a bírónak: ha pedig a rád kivetett adót vagy sarcot huszonnégy vagy negyvennyolc óra alatt nem fogod beszállítani, akkor a községnek minden lakosára huszonötöt fogunk veretni. Az én véleményem azonlmn az, hogy a pénzügyi kincstárnak nem lehetséges az adóbehajtásnak olyan formáját választani, amely az állani polgárait ilyen rettenetes helyzetbe hozza. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz közeledni. Ez nem általános költségvetési vita. Fábián líéla«. Minthogy a pénzügyminist er ur beszédében a magángazdaság és államgazdaság helyzetének szembeállításával foglalkozott, az én beszédem végkon ki uziójn az lesz. hogy a magángazdaság helyzetének változtatásaival igenis lehetséges a valorizációt akként megcsinálni, hogy az államkincstár ebből semmi kárt nem szenvedjen. Elnök: Én meglehetősen tágan kezeltem ezt a kérdést. Méltóztassék tehát — újból azt kenni — a napirenden lévő tárgyhoz közeledni. Fábián Béla: Méltóztassék megengedni, hogy csak arra hivjam fel a pénzűgyminister nr figyelmét, hogy a kényszerkölcsönök behajtása még ma is folyik, annale ellenére, hegy a kényszerkölesönöket annak idején állítólag azért vetették ki. hogy az átmeneti nehézségekel kiküszöböljék. Most pedig méltóztassék megengedni, hogy rátérjek olyan tárgyra, ahol a lnndikölesönök valorizációját egyedül látom lehe'»égésnek. A pénzűgyminister ur azt mondotta, hogy a h.idikölcsönök valorizációját az államháztartás egyensúlyának megingatása nélkül nem lehetséges végrehajtani. Hát igenis van egy hely, ahol meg lehet csinálni a hadikölcsönök valorizációját, anélikül, hogy az államkincstárnak pénzébe kerülne. Meg lehet csinálni álként, hogy mindenkinek a legnagyobb öröme lesz belőle és senkinek sem fog pénzébe kerülni. Azt hiszem, ez ai legegyszerűbb metódus. (Halljuk! Halljuk!) Ez az a metódus, "imolyet akkor proponáltak, amikor Ferenc József először jött Magyarországra és a városi tanács egy ülést tartott. Az ülésen a«t kérdezték, hogy miként lehetne nagy ünnepséget rendezni, amikor a császár megjön és miként lehetne ünnepséget csinálni, ahová az egész nép eljön, hogy mindenki örüljön neki és ne kerüljön pénzbe. Akikor az egyik ember azt mondotta: Fel kell akasztani Prolttmann rendőrfőnököt. (De. rültsép.) Hát t. Képviselőház, én is egy ilyen egészen egyszerű javaslatot fogok tenni, hogy miként lehet pénz nélkül valorizálni s az állaimlkincstárnak nem kerül pénzébe, a polgárság megkapja a pénzét és azonkívül, hogy a pénzét megkapja, még külön öröme lesz a polgárságnak aaérftl (Halljuk! Haljuk! a baloldalon.) mert az adminisztrációnak rettenetes kinövéseit és szipolyát leveszi a nyakáról. A pénzügyim'mister ur nyilatkozataiban mindig azt mondotta, hogy ő az átalányozásnak a hive a forgialmiadónál. Én azt mondom, hogyha átalányoz a pénzűgyminister ur, p uu or nincs szükség forgalmiadóellenőrre, ha pedig nincs szükség forga.lnT'adóellenőrre, akkor megtakarítjuk azt a 14 millió pengőt, amely 14 millió pengőbe jelenleg a forgalmiadó behajtása kerül. Évenkint 14 mill'ó pengővel pedig Magyarországon meglehet csinálni a valorizációt. Teháit a népnek kétszeres öröme lesz azért, merd a kormány valorizál és mert megsz/ibaditia a forgalmdadóellenőrtő]. (Helyeslés a bal. oldaon.) A kormány anélkül, hogy neki e"\y krajcárba kerülne, valorizál, a magyar állani pedig megmenti a- maga személyi presztízsét. Itt most csak egy kérdés van és ez a kérdés az, hogy tényleg 14 millió pengőbe kerül-e Magyarországon a forgalmiadó behajtása. A pénzűgyminister urat már nagyon sokszor kertem és sokszor kérték t. képviselőtársaim is, mert a pénzűgyminister ur statisztikus és kiváló statisztikus, (Sándor Pál: Nem ad statisztikai adatokat.) professzor volt, hogy legyen olyan szives, adjon már statisztikát. A békében sohasem ült statisztikus a pénzügyministeri szókben, jelenleg pedig az a szerencsétlen helyzetünk van, hogy nemcsak a pénzűgyminister ur statisztikus, de az államtitkárja is statisztikus. (Sándor Pál: Hol a statisztika! Nem kaptunk statisztikát!) Ha tehát egy szegény képviselőnek statisztikára van szüksége, — mert ha nem hoz statisztikát, akkor azt mondják, hogy amit mond, az nem igaz — akkor magának kell összeszednie a statisztikai adatokat. Hivatalos statisztika hiányában összeállítottam magamnak a községek költségvetései és a községek vezetőihez intézett levelei alapján egy statisztikát. Ettől meglesznek lepődve t. képviselőtársaim. Pesterzsébeten például a forgalmiadé behajtása a város forgalmiadó jövedelmének 44%-ába kerül. (Sándor Pál: Csak!! Horribilis!) De van egy község .Magyarországon, Rákospalota, ahol a forgalmiadé behajtása a város forgalmiadó részesedésének . r )ü%-a. Itt vannak a számadatok: 322.076 pengő forgalmiadó bevételből 61.076
