Képviselőházi napló, 1927. VIII. kötet • 1928. január 10. - 1927. február 09.

Ülésnapok - 1927-111

Az országgyűlés képviselőházánál- ti egész nyugodtan merem azt mondani, hogy minek ez a sok ministerium? Nincsen erre szükség. Az állam igazgatási ágainak összevonása és a hivatalok tömöritése, több munka, kevesebb beszéd, ez a lukrativ befektetés. Mindig eszembe jut ilyenkor, hogy berendezkedésünknek ez a fényűző módja hogyan nyilvánult meg már a békeesztendőkben is. Akkor itt járt Amerikából az acéltröszt elnöke, akinek hitellevele a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra szólt. Elment tehát, beváltotta hitellevelét és mint nagy közgazdasági tényező, érdeklődött, hogy mekkora a Kereskedelmi Bank forgalma. Megmondták neki. Azután azt kérdezte, hogy mennyi tisztviselő van itt. Azt is megmondták. Erre azután azt mondotta: Urak, akkor ti vagy uzsoráskodtok, vagy loptok, mert tisztességes üzletet, tisztességes alacsony polgári kamat mellett ekkora apparátussal, ilyen fényűzéssel vinni, ahol előszobája van egy ügyvezető igazgatónak és két előszobája és három csarnoka van egy felette álló csoportigazgatónak, ahol ekkora szőnyeges és a keleti fényűzéssel berendezett termekben csinálnak üzleteket, nem lehet. Mert az az iparos és kereskedő, aki tihozzátok fordul, ezt a fényt nem tudja megfizetni, nem tudja megfizetni ezeket a nagyszerűen kiépitett belső szindikátusi vállalkozásokat —így nyilatkozott akkor ez az ur, akit acélkirály néven neveztek és aki elmondotta: Én negyvenszer ekkora forgalmat csinálok és fele annyi hivatalnokom sincs, mint itt. Nekem nincs is különszobám, nekem csak egy külön Íróasztalom van. Kiülök oda boltomban, amely tizszer akkora helyiségre is, mint a tietek, és azután eljön hozzám az általam személyesen ismert X kereskedő, gyáros, iparos és vállalkozó, akikről az információk ott vannak a bürómban és én csak a nevét mondom s már előhozzák az adatokat és azt mondják, hogy ennek áruátvételre kellene ma ötezer dollár; megnézem, hogy áll a kontója, öt perc alatt megnézetem, hogy meg van-e az az áru és akkor már nem tartok végrehajtó-bizottsági üléseket, amelyeken prezents márkákat osztogatnak, nem tartok közgyűléseket, ahol agyba-főbe dicsérik egymást az emberek, nem tartok igazgatósági üléseket, ahol udvarolnak az emberek egymásnak, hanem kiadom a csekket és azt mondom: adjátok oda neki és pár perc múlva az én emberem már be is hozza neki a pénzt. Hát minálunk hogy van? Vállalataink, iparvállalataink, nagyvállalkozásaink keleti, fényűző palotákban székelnek. Egy ilyen bankvezér megközelíthetetlensége nehezebb, mint az államfőé, mert ha az államfőnél kihallgatásra jelentkezem és el akarom mondani bajomat, akkor a kihallgatási napon elébe járulhatok és alázattal előterjeszthetem, amit akarok. A bankvezérhez azonban előbb öt instancián át kell beajánlani engem, hogy odajuthassak és az üzletkötés előbb az albankvezérek retortáján megy keresztül és egy ilyen albankvezér fellépése, diktatórikus működése, fenhéjázó magaviselete tönkretevője az üzleteknek. Az egyszerűségre való törekvés a takarékosság. Az állami és magánszervezetek, a háztartások is mind a puritán demokratikus egyszerűség köpenyében jelenjenek meg. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt a köntöst öltse itt magára mindenki, ne láttassék többnek, mint ami, akkor nem lesz cifra nyomorúság, akkor nem lesz hivatalnoki nyomorúság, akkor nem lesz nyugdíjnyomoruság. akkor nem lesznek azok a válaszfalak, amelyek most egy uj hűbéri világot teremtenek. Mert vazallusi álla[1. ülése 1928 január 17-én, kedden. 107 pótban van az, aki eladja lelkét a banknak, ez köztudat a kereskedő világban. Nem az történik hogy a bank a hóna alá nyúl és felemeli a kereskedőt, hanem az, hogy a hasznot leszedi, s a vergődő típus, a gazdasági vazallusok típusa az, amely itt céltalanul jár-kel és a bankvezér kegyét esengve képes csak fentartani a maga üzletét és vállalkozását. Miért mondja el az ember ezeket? A kigúnyolandó és megvetendő tőzsér- és üzérkt dő szellemet miért kivánjáik a lukrativ, igazi kereskedelmi szellem heiyébel Aaért, mert nines érzék az iráni, hogyan kell felemelni és hogyan kell támogatni közúton és magánúton a rétegeket. Nem oda kellene adni a 400 és nem tudom hány milliárdot, ahol az elvész, hanem ugy kellene tenni ma is, mint hajdanában, néhai nagy, jó Baross Gábor tett, aki beeil ál ta az iparosokat és azt mondta egyiknek is. másiknak is: nézd, adok neked gépel, próbálj exportra dolgozni, nézd megsegítlek téged hitellehetőséggel, próbálj terjeszkedni. Ismerni kell az embereket szinről-szinre és egy minister ne ugy kormányozzon a maga resszortjában, bürokratikus, hermetikus elzárkozottságában, hogy referenseket fogad, hanem érintkezzék az emberekkel, látogasson üzleteket, nézzen rneg ipartelepeket; a kultuszminister járjon iskolába, hogy közvetlenül lássa, mi történik, necsak közegeinek szemléletéből tudjon róla, mert a bürokratikus állapot az, amely megöli a közvetlenséget, és azt a lehetőséget, hogy itt független elemek és olyan gazdaságilag független erősségek támadjanak, amelyeknek nyomán nem szorulunk arra, hogy külföldi bankárok előszobáiba járogassanak a kormány emberei és közvetítsenek Sir William (íoodnuk jóvoltából olyan kölcsönöket, ahol a provízió több, mint amilyen kamatterhet elviselni tudunk. Emellett az egyszerű és közvetlen felfogás mellett a valorizáció kérdése könnyű kérdés. A hadikölcsön mellett a többi kötvény is, a kötvény mellett a törvényhatósági kötvényeket is, a törvényhatósági kötvények mellett a községi kötvényeket is valorizálni kell; mindez egy kalap alá tartozik, egy gazdasági felfogás és gazdasági igazságot hirdető tények alapján építendő fel. A merev elzárkózottság, a negáció álláspontja helyett-a támogató készség jelenjék meg a kormány padjain. Nézzenek fel a bíróságra és onnan merítsenek reményt arra, hogy ebben az országban még lehet gazdasági megnyugvás. A kereskedelmi mérleg passzivitását sohasem fogják elháritani, ennek növekvő terheit soha sem tudják megsemmisíteni, ha a belföldi hitelkérdést meg nem oldják, és ha a belföldi hitelezők felsegilését programmba nem veszik. Külföldi kölcsönök kikoldulásával, fényűző életmóddal és megjelenéssel sohasem lehet bizalmat teremteni. A magyar értékek renesszanszát kell megteremteni, a magyar valorizációt kell f megteremteni, a magyar gazdasági feltámadást kell előkészíteni, össze kell fogni egy nagy koncentrációban. A párttusák helyét foglalja el a de'mokratikus fellendülés kiegyenlítő érzete. Támogassuk mindazokat, akik akarják, akik ösztökélik a gazdasági rendnek és a jogbiztonságnak attribútumait. Méltóztassék megnézni, mit jelent ki igazságnak a biró és azt jelentse 'ki igazságnak a törvény. Megelégedést az elégedetlen sorokba, feltámasztást az elesetteknek, támogatást az árváknak, a rokkantaknak, a nyugdíjasoknak, a magán- és közalkalmazottaknak egyaránt 1 Ezt a megelégedettebb társadalom követeli; ennek igénye az, hogy