Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. kat ennél az adónál, hogy vagy elbírják ezt az adóterhet és ebben az esetben méltóak arra, hogy fenmarad^anak és akkor jövőjük van, vagy pedig nem birják el ezt az adóterhet sem, és akkor jobb, ha megszűnnek. A középen van az igazság, így például ami a iteherautóvállalatokat illeti, már az általános vitánál szóvá tettem egy olyan kormányhatósági rendelkezést, amely alapjukban, életfeltételeikben támadja meg a teherautóvállalatokat es azoknaü a prosperitását jóformán kizárja. Őszinte sajnálatomra a kereskedelemügyi minister ur íeiszóiaiásában erre a körülmenyre knérni nem méltóztatott. Én szóvátettem, nehézniényeltem, azt a teljes abszurd helyzetet, hogy a kereskedelemügyi minister ur az ország területét körzetekre osztotta be és átlag harminc kilométernyi sugárral biró körivekbtn határolta meg azokat a területeket, amelyeken a teherauióváualatok íuvaroznatnak. Most itt van egy nagyon érdekes konkrét péida. En mondok a minister urnák olyan községet, — péidáui Lajosmizse, — amelytől a legközelebb fekvő számottevő helység 32 kilométerre van, amibői az következik, hogy a Lajosmizsén lévő teheiautóvállalkozó a szomszéd községig, dacára, hogy ut van, soha sem fuvarozhat semmit, mert az 32 kilométerre fekszik, a minister ur szerint meghatározott köriv pedig A következménye az, hogy a teherauióvállalkozó, aki aoban a tudatban kérte az engedélyt, hogy ez nem lesz korlátozva, ezidoszerint nem csinálhat mást, mint trágyát fuvarozhat a teherautójával, mert semmiféle árufuvarozást nem vállalhat, miután ott van ez az ominózus két kilométer, amelyet átlépni nem tud, mert az iv köre 30 kilométer. Ez teljesen lehetetlen helyzet. Felhívom a második konkrét példára a minister ur figyelmét. __ Ha én költözködni akarok egészen közeli távolságra, Nagymarosra, akkor csak vasúton, vagy pedig csak lovasszekérrel költözhetem; teherautóval csak akkor költözhetnék, ha hozzájárulok ahhoz, hogy tárgyaimat útközben átrakják egy másik teherautóra, mert útközben lejár a 30 kilométeres iv. Nagymaros messzebb van 30 kilométernél, következésképen én nem költözhetem oda teherautón, és nincs olyan teherautó fuvarozó, aki elvállalhassa az én ingóságaimnak oda való átköltöztetését. A kereskedelemügyi állmtitkár ur, aki résztvett a pénzügyi bizottság ülésén, azt a közbeszólást tette, hogy: »Magav.-nak meg fogjuk engedni«. Az államtitkár urnák ez a közbeszóiása publikálta azt, hogy a kereskedelemügyi ministerium mit akar. Ebből tehát megtudtuk, hogy a kereskedelmügyi ministerum azt tervezi, hogy a magánautóvállalatokat, a teherautóvállalatokat bilincsbe köti, 30 kilométernél tovább nem engedi^ fuvarozni, ellenben majd lesz egy kedvezményes, privilegizált vállalat, (Gaal Gaston: Ismét uj igazgatósági tagokkal!) a vasutak részvényeseiből Összeállított Mag av., amely privilégiumot kap. Itt jön megint összeütközésbe a minister ur bensejében, — összeütközésbe kell, hogy jöjjön — a közlekedésügyek ministere ezekkel az álláspontokkal. Lehetetlen, hogy a közlekedésügyek ministere ne a közlekedésnek, az utak használatának szabadsága mellett legyen, hiszen ebből a kérdésből.ministertársaival szemben kellene kabinetkérdést csinálnia. Az autó fogalma már magával hozza a nagyobb távolságokat, a gyorsabb közlekedést, a hosszabb utvonalakat. Ezért majdnem nyúlfarknyi egy autó számára 30 kilométer. Lehetetlen tehát az ülése 1927 november 23-án, szerdán. 45 autóközlekedés számára 30 kilométeres maximális közlekedési határt megállapítani. Ilyen és ehhez hasonló körülmények azok, amiért ez az adó nagy. Nem simának a vállalkozók emiatt az adó miatt (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: Dehogy nem!) abban az esetben, ha nem volnának ilyen kellemetlenségeik is. De amikor meg vannak bénitva működésükben egy ilyen rendelkezéssel, akkor tényleg nem csoda, ha minden ujabb teherre felszisszennek. Egy másik indokolás, amelyik elhangzott a kormány részéről, az volt, hogy az utakon csatangolnak az iparengedély nélküli fuvarosok, hogy egész sereg fuvaros csatangol az utakon, akik árukat fuvarozhatnak, iparengedélyük azonban^ nincsen, következésképen kontárok, következésképen kibuinak minden adózás alól, viszont azonban épen mert kibújnak az adózás alól, olcsóbban fuvarozhatnak, tehát a jogos, a törvényes iparén kedélyesekkel szemben óriási előnyben vannak. Az egyik felszólaló azt mondotta, hogy ezen kontárok ellen akarja megvédeni a javaslat a legitim fuvarozókat azzal, hogy ilyen körzeti iveket csinálunk. Hát bocsánatot kérek, itt volna az erős kéz joga és hivatottsága belenyúlni, itt kellene a belügyminister urnák, a rendőrhatóságnak, a csendőröknek belenyúlni, hogy a kontárokat szigorúan ellenőrizzék. Nem tudom, ha az egyszerű parasztszekereken keresztül lehet vinni, hogy minden parasztszekér oldalára e gy tábla függesztessék ki és arra a táblára a parasztszekér tulajdonosának neve és lakóhelye fel legyen irva, akkor miért nem lehet olyan rendőri intézkedéseket tenni, hogy minden teherautó oldalán levő feljegyzésből a rendőr vagy a csendőr megtudja Ítélni, hogy törvényes iparengedéllyel ' biró árufnvarozó vagy pedig közönséges kontár-e az illető, akit nyomban le kell tartóztatni, továbbhaladásában meg kell akadályozni. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. Sziveskedjék tehát beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Száz és száz alkalom, ut és mód van arra, hogy a kontárok üldöztessenek es szigorúan megbüntessenek, de ilyen indokolással megbilincselni a teherautóforgalmat, ilyen lehetetlen intézkedéseket tenni, hogy 30 kilóméteren túl egy modern és nagy távolságra hivatott teherautóval ne lehessen mozogni, mondom az ilyen intézkedések ellenkeznek mindazokkal az érdekekkel, amelyeket elsősorban a kereskedelemügyi minister ur hivatott képviselni. Én tehát ezt az alkalmat felhasználom arra, hogy a kereskedelemügyi minister urat újólag felkérjem, hogy ezt a körzeti beosztást szüntesse meg. Befejezésül még csak azt akarom megáilapitani, hogy az indokolásban közli a kormány, hogy minő rendeletet^ kivan kiadni és ott látjuk, hogy különbséget tesz tömörgumival ellátott kocsik és nem tömörgumival ellátott kocsik között és a tömörgumi abroncsozással ellátott autókat súlyosabban adóztatja meg, mint az általa fuvottguminak elnevezett más abroncsozású kocsikat. Erre vonatkozólag legyen szabad megjegyeznem, hogy a székesfővárosnál, ahol mint a bizottság egyik tagjának alkalmam van az autóbusz-kérdéssel foglalkozni, épen kötelezővé tettük a tömörgumi használatát mindazoknál a kocsiknál, amelyek emeletesek, mert az emeletes kocsiknál feltétlenül ragaszkodnunk kellett ahhoz, hogy azok iömörgumival legyenek abroncsozva, me*t