Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-93

Az országgyűlés képviselőházának 93. ülése 1927 november 23-án, szerdán. 29 nálási akció abban a stádiumban van, hogy i minden rendbontó fegyelmi eljárás alá vonatik és az mtézeiböl azonnal kiutasiitatik. Ha ez nem ienne eieg, ha a rendbontások tovább íoiytatodnanak, kénytelen leszek nagy sajnálatomra az illető loiskoiát bezárni, aminek azonban — amint mondtam — ígtn súlyos következményei vomának. {.Peyer Károly: Tessék a bajtársi egyesületeket teielőssé tenni a verekedésért, azonnal megszűnik a verekedés! — Zaj. — Haltjuk! Jtiaüjuu! — Hegymegi-jsüss Pál: Egy félóra aiatt végleg meg lehet akaűalyozni. fegyelmi eljárás, elcsapás, brutalitás nélkül!) Ennek kapcsán még három tényezőhöz kivánnék kérő, illetőleg hgyelmeztető szavakat intézni: a jobb- és baloldali sajtóhoz és egyes közéieti férfiakhoz. Az a tüzeshangu vezércikk vagy beszéd hamar el van mondva és elhangzik s az illető, aki ezt megszokta a politikai vagy sajtóéletben, azután nyugodtan megissza a maga kapucinerjét. Ezek a szavak azonban — akár mondott, akár irott szavak — az ifjúságnál televényes termékeny talajra találnak és őket igen könnyű izgalomba hozni. (Pakots József: Ne tessék őket biztatni!) Azután a bizonyos kétértelmű cikkeknél nem lehet megÍGgni az illetőket mint felbujtókat, de az ifjúság bajba kerül. Mikor ezt egészen világosan konstatálom jobbfelé, akkor kénytelen vagyok a baloldali sajtót is kérni, (Felkiáltások a szélstbaloldalon: Ilyen is van, melyik azt) hogy az egyes előforduló dolgok kiszínezésével még jobban ne növelje az izgalmakat, mert a rendelkezésre álló adatok szerint azok az úgynevezett excessusok (Pakots József: Bűncselekmények!) korántsem játszódíak le azzal a vehemenciával, ahogyan egyes lapok kiszinezték. Mikor tehát a jobboldali sajtót hangjának letompitására kell a legeiélyesebben kérnem és figyelmeztetnem, ugyanakkor kémem kell a baloldali sajtót és a baloldali politikusokat is, hogy a maguk részéről ne járuljanak hozzá ennek a kétségtelenül izzó hangulatnak további felszitásához. De figyelmeztetnem kell azokat is, akik különféle ifjúsági egyesületek keretébe tartoznak (Felkiáltások a széhőbalcldalon: Aha! — Peyer Károly: Gróf Teleki Pál!) anélkül, hogy az egyetem fegyelmi hatósága alatt , állanának. (Hegymegi-Kiss Pál: Most helyben vagyunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Annak idején, mikor az alapszabályok létrejöttek, miért engedték meg ezt? Azért, mert azt remélték, hogy az idősebbek, akik a diáksorból már kinőttek, de az ifjúsággal a kapcsolatot fentartották, bizonyos mérséklő hatással lesznek az ifjúságra. (Zaj aszélsöbaloldalon.) Ezeknek azonban nem szaoad szem előtt téveszteniük azt, hogy mivel ők többé nem állanak az egyetem fegyelmi hatósága és a kuituszmmister fegyelmi hatósága alatt, (Pakots József: Ott a rendőrség, az ügyészség!) ők az általuk vezényelt akciók kockázatát nem viselik. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert ha az az eygetem bezáratik, vagy ha egyes ifjak kizáratnak és a szemeszterük veszendőbe megy, nekik, akik kész emberek, ebből semmi káruk sem származik. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De kára van ebből az ifjúságnak, amelyet esetleg olyan mozgalmakba vezényelnek bele, amely azután fegyelmi büntetéseket, vagy pedig az egyetem bezárását vonja maga után. (Ugy van! jobbfelöl.) Az illető urak tehát érezzék azt, hogy nekik nem szabad tüzelni, mert magyar ember csak olyan cselekményre hiv fel vagy tüzel, amelyért elsősorban ő maga viseli a felelősséget. (Igaz! Ugy. van! jcbbfelől és a szélsöbaloU dalon.) Az ifjak viselik a felelősséget akkor, amikor ezeket az urakat ebből kifolyólag semminemű natrány nem érheti. En tehát az ifjúságnak az egyetem keretein kivüialió vezetőitől azt varom d, amit elvártak azok a léiíiak is, akik annak idején ezeket az alapszabályokat jovuüagyiak, amelyek aiapján ők tagjai maradnattak tovaobra is a diákszervezetnek, hogy tuumiilik ők koiántseni tüzelőieg, lianem tisztán meisékiöieg lógnak hatni. (íiely estes a jobboldalon.) Ezeket tartottam szükségesnek HegymegiKiss jrai igen t. kepviseiotáisam felszoiaiasara reflektálva elmondani. Azt hiszem, ebben igen komoiy figyelmeztetések foglaltattak urbánus alakban, — mert en nem hiszem, hogy az eiéiyl nek kiserő jelensége kéli Hogy legyen a durvaság — urbánus es udvarias alakban, de annál nagyobb nyomatékkal. (Elénk helyeslés és taps a joüboidaton. — t abián Jaéla: Majd meglátjuk, mi iesz az eiedmeny. — Peyer Károly: Jöemmi!) EÜIÖK: IMapxrend szerint következik a közúti gépjárómüvek közúti célokra vaió megadóztatásáról szóló törvényjavaslat (Írom. 2/i), 2i)9) folytatólagos tárgyalása. Szólásra koveikezik Szabó Imre képviselő ur, ki tegnap beszédének elmondására haiasziást kapott. {Nincs jetení) A képviselő ur nem lévén jelen, töxöitetik. Következik? Esztergályos János jegyző: Peyer Károly! Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő javaslatot legnagyobb sajnálatomra nem tudom elfogadni, mégpedig azért, mert abban oly rendelkezések foglaltatnak, melyeket én főkép fővárosi szempontból nem tarthatok helyesnek. Maguknak az autóknak megadóztatása ellen elvben nem emelhetünk kifogást, mert hiszen az egyéb közlekedési eszközök is adózás alá tartoznak. Véleményem szerint az adózásnak mindenesetre olyannak kell^lennie, hogy ne drágítsa meg ezt a közlekedési eszközt. Elismerem, nagyon nehéz a határvonalat megtalálni, hogy hol kezdődik a luxus vagy hol kezdődik a luxuskocsi és hol kezdődik az a kocsi, amelyet valaki a saját hivatásához tart szükségesnek. De ha már nem lehet ilyen határvonalat megállapítani, akkor az adónak mindenesetre igazságosnak és olyannak kell lennie, amely azután tényleg azt a célt szolgálja, amelyet szolgálni kivan. Az autó ma már nem luxuscikk; a legtöbb embernek hivatásához szükséges ez a közlekedési eszköz, de igen gyakran szüksége van rá az olyan embernek is, aki nem hivatásából kifolyólag tart kocsit, vagy kénytelen ilyen közlekedési eszközt az élet különböző bajaival kapcsolatban igénybe venni. Épen ezért rendkívül fontos és a megélhetésnek egyik könnyítése volna, ha az autótaxik, amelyek ma a mindinkább kiszoruló bérkocsit helyettesítik, olcsóbbá tétetnének, Nekem alkalmam volt ezzel a kérdéssel foglalkozni és sajnálattal kell megállapítanom, hogy a külföldi nagyvárosokhoz hasonlítva, a budapesti autótaxik tarifája túlmagas és egyik-másik várossal szemben lényeges emelkedést mutat. Az érdekeltek részéről különböző panaszok soroltattak fel. így pélc'ául felemlítik azt, hogy amig a magánautók használatánál meg van engedve, hogy külföldről kocsikat tetszés szerinti mennyiségben és minőségben behozhatnak, addig a bérfuvarozókkal szemben az a felfogás nyilvánult meg, hogy kizárólag magyar kocsit kell használniuk. Én ezt az elvet helyesnek tartom és teljes mértékben psztpzom ebben a felfogásban, de el kell is

: merni, hogy ebből kifolyóan bizonyos teheç5*