Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-92

â4 Az országgyűlés képviselőházának gyen egy olyan időszak, amikor az ifjúság magában van és igazoltathat. Módjuk van rá, tessék intézkedni, mert az egyetem autonómiája én szerintem nem arra való, hogy ott bűncselekmények követtessenek el. (U gy van! Ugy van! Taps a szélsôbaloldalon.) A kormánynak van erélyes keze, tessék mindazok ellen a rektorok és dékánok ellen a vizsgálatot elrendelni, ahol ilyen turbulencia előfordult. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert ha akarják, meg tudják akadályozni. Kell ugyanis, hogy professzorok legyenek, igazi professzorok, akik az ifjúságot nevelik. Menjenek közéjük, ne csak a katedrán hirdessék a tudományt, álljanak oda a csarnokba is és ott a maguk súlyával és tekintélyével akadályozzák meg a verekedést. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.' - Zaj.) Mert ezek a verekedések, mélyen t. uraim, ránk nézve nemzeti szégyent képeznek. Mi ott állunk az egész világ előtt, követeljük régi határainkat, visszaköveteljük azokat a nemzetiségeket is, amelyeket elszedtek tőlünk, velük jó egyetértésben akarunk lenni és akkor odaállítunk a világ elé egy példát, hogy egy felekezettel szemben ilyen attrocitásokat engedünk meg. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Baracs Marcell: Gyávaság! — Zaj.) Ezek alapján mély tisztelettel javaslom, hogy a holnapi napirend első pontjaként vétessék fel a kormánynak az egyetemi verekedések ügyében teendő jelentése. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Csák Károly! Csák Károly: T. Képviselőház! Akik azt hiszik, vagy azt várják, hogy én talán élesen szembeszállók azokkal a megállapításokkal, (Rassay Károly: Senki sem várja azt! — Zaj.) amelyeket az előttem szólott t. képviselő ur előadott, azok tévedni fognak. (Rassay Károly: Nagyon helyes!) Azt hiszem, hogy ennek a képviselőháznak, ennek a törvényhozásnak nincsen egyetlen egy tagja sem, aki az egyej temi verekedéseket és zavargásokat helyeselné (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) és azokért a lelkiismereti felelősséget vállalná. (Bródy Ernő: Nem beszélni kell, cselekedni kell! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Csák Károly: Mi ezeket a verekedéseket a leghatározottabban elitéljük. (Rassay Károly: Nem osztja ezt a felfogást?) Bocsánatot kérek, azt mondtam, hogy elitélem azokat a zavargásokat, verekedéseket és turbulenciákat, amelyek az egyetemen előfordulnak. (Baracs Marcell: De azért fiaim csak verekedjetek! — Zaj.) Az ellen is tiltakoznom kell, hogy pártom akármelyik tagja részese volna az ifjúság hec~ celésében és uszításában. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Fábián Béla: Teleky Pál!) Mert ha én ezt tudnám, le tudnám vonni a konzekvenciát a magam részéről. (Helyeslés a jobboldalon.) De t. uraim, Hegymegi-Kiss Pál t. képviselőtársunk téved abban, hogy általánosít. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Téved abban is, hogy azt hiszi, hogy az ilyen általánosan megnyilatkozó tömegmozgalmakat, akár fizikai kényszerrel, akár egyetemi rektornak, vagy dékánnak tekintélyével meg lehet akadályozni. (Zaj. — Rassay Károly: De nyöszörgéssel sem! — Bródy Ernő: Példaadással!) Bocsánatot kérek, egyes eseteket meg lehet és meg is kell torolni, de a tömegmozgalmaknak, tömeginfekcióknak más gyógyszere van. (Állandó zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Micsoda?) 92. ülése 192Ï november 22-én, kedden. Elnök: Csendet,kérek. Csák Károly: Én semmiféle gyáva verekedésnek cimborája nem voltam és nem is leszek soha. És amit én megtudok tenni, akár szóval, akár cselekedettel, meg is tenném ebben a tekintetben, hogy azok az ifjak, akiket az egyetemi tanács oda felvett, akiknek a törvény ott helyet biztosított, azok ott helyet is kapjanak és én is azt várom és én is azt kérem, "hogy a kormány ebben a vonatkozásban rendet te-" remtsen. (Zaj. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hol van a kormány?) Az eltérés azonban a2 eszközök tekintetében van köztünk igen t. uraim. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Ö nem minister! Cselekedeteket kér!) Elnök: Csendet kérek képviselő urak minden oldalon. Csák Károly: Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur arra hivatkozott, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) hogy ő is volt ifjúsági vezér. Nos hát én is ott voltam a vezetők között a véderő-vitánál. Meg lehetett azt akadályozni rendőri fellépéssel, vagy tekintéllyel? (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassék csendben maradni. (Bródy Ernő: A magyar nyelvért verekedtek! — Zaj. — Fábián Béla: Nem a gyengékkel szemben, hanem a hatalmasokkal szemben verekedtek!) Csák Károly: Ez a kérdés egy egyszerű rendészeti kérdés. (Bródy Ernő: És nem tudják megoldani! — Rassay Károly: Ügyészségi kérdés! — Zaj.) Ez a kérdés egy közönséges rendtartási kérdés. Én azt tartom, hogy semmi körülmények között sem használunk az ügynek és azt a gyógyulási folyamatot, (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Hol van?) amelynek jelei hála Istennek kezdenek mutatkozni, (Pakots József: Az ujabb és ujabb verekedésekben!) nem segítjük elő. Elnök: Pakots képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Csendet kérek. Csák Károly: Ha nem méltóztatik figyelni az általános társadalmi viszonyok átalakulását, akkor nem méltóztatik megállapítani sem tudni azt, hogy igenis van már egy bizonyos enyhülési folyamat, amely végre is oda fog vezetni, (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Hol van az enyhülés, hiszen verekednek!) hogy ezek a turbulenciák, ezek a minden vonatkozásban elitélendő cselekedetek az egyetemről kiküszöböltetnek. Ismételten hangsúlyozom, nem hiszem el, hogy a magyar parlamentnek egyetlenegy olyan tagja is volna, aki ezeket a mélyen elitélendő cselekedeteket helyeselné. Nem hiszem azt sem, hogy nem akadályozná meg mindenki, akár saját testével is, ha képes volna rá. De peccatur intra et extra mur os. Minden oldalon van hiba. Az egyik oldalon van egy tömegbetegség, amely a háborúnak szerencsétlen következménye, egy lelki infekció, mert jól mutatott rá Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur, hogy a magyar karakterrel sohasem egyezett meg a gyengének bántalmazása. Hiszen ezt évezredes történelmünk bizonyítja. Ezt a lelki infekciót azonban igenis ki lehet és ki fogjuk irtani, de nem azzal, hogy ezt a kérdést örökösen a parlament elé hozzuk. (Rassay Károly: Hová vigyük? — Bródy Ernő: Sóhivatalba! — Fáy István: Szenzációhajhászás! — Zaj.) Elnök: Gsendet kérek. : Csák Károly: ... mert ezzel nem használunk az ügynek. (Gál Jenő: Jöjjön velem karonfogva az egyetemre!) Készséggel megyek