Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-103

316 Az országgyűlés képviselőházának 103. és sikerült a feloldást keresztülvinni? Azért mondom ezt, mert hallottam egy megjegyzést közben, hogy mit kap a kertsKedelem í Amit tudiam aum, megadtam, ilyen körmmenyek kozott merem ánuani, nugy naiunü nmesentk tiia.mak, korlátozások, es végeredményben minden oldairói azt halljuk, hog.y mi, mini ag­rár aiiam fejiodunk. A magam részeroi minuig hangsúlyoztam, nogy a magyar tödben íaiom az erőt, bogy aiinaK nunaen erejét lei keli fo­kozni es na ebooi a szempontból néiem, akkor megint a prouiemaknaü: óriási tömegevei állok szemben. Legközelebb egy törvényjavaslat kerül a Ház eié, amely rendszeresen es szervesen akarja a vízügyi problémákat megoldani. Le­hetséges-e az, hogyiia nyár idején egy kis zá­poreső után bejarja az ember a vidéket, azt látja, hogy ott a szép termés egyik napról t a másikra eitünik? Lehetséges-e az, ho/y száz­ezer holdak kerüljenek viz a.á, lehetbéges-e az, hogy 4Ub ezer hoifl olyan földünk iegj- en, amely abszomte semmit sem teremt A Lunalecsa­poló csatornára büszke vagyok. (Esztergályos Já.iOs: Megcsinálhatták volna mindazt koráb­ban!) Az első törvényjavaslatom a Haz előtt a Dunaiecsapotó csatornáról szólt. Ez a csatorna jórészt mái' elkészült es 120 ezer hold oiyan földet ad az országnak, amely évtizedek óta műveletien volt. (Közbeszólás a jobboldalon: A többi meg folyamatban van!) De van még ilyen pár százezer hold földünk. Ezek azok a problémák, amelyeket nekünK meg keli olda­nunk, ha mi a mi kereskedelmi mérlegünket és fizetési mérlegünket meg akarjuK javitani. (Sándor Pá*: Ezt nem tagadja senkii) Kénytelen vagyok végigmenni a problé­mákon, hogy lássák egyszer igazán a helyzetet. (Zaj és közbeszólások.) Elnök: Csendet kerek képviselő urak, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni, külön­ben kényteten leszek a folyton közbeszóló kép­viselő urakkal szemben erélyesebben eljárni. Bud János pénzügyminis t er: Am-kor azt látom, hogy egy országban l.oOO.ÜOü katasztrá­lis holdnyi szikes terület van, amelynek leg­alább a feiéi: meg lehet javítani céltudatos programmai, amelynek terme.Ő képességét vissza lehet adni — igaz, h ugy ez az állani ré­széről nagy áldozatokat követel — kérdem, hogy vaj„on nem minden erőnket kell-e beié vinnünk az ilyen kérdést.k megoldásába? {Ugy van! Ugy van! a jobbo.dalon. — Pakots József: Mindig azt a problémát rángatják elő, amehyel lehet védekezni!) Itt nem lehet, nem ked véde­kezni, és nem lehet, hogy a képviselő ur azon az állásponton legyen, hogy jó az a kereske­delmi mérleg, amely ma jelentkezik. .Nekem mindent meg kell tenni ennek a helyzetnek megjavítására. (Sándor Pál: AngLában évtize­dekig rossz kereskedelmi mérleg volt és Ameri­kának is évtizedekig volt rossz kereskede mi mérlege!) T. képviselőtársam, lehet rossz keres­kedelmi mérlege egy országnak, de van egy határ, amelyen túi nem szabad menni Ez az első elv, a másik elv pedig az, hogy higyje el t. képviselőtársam, hogy nem tudok Európában egy államot mondani, amely nem abban az irányban dogozik, hogy ezt a helyzetet megja­vítsa. (Sándor Pál: Ez igaz!) Ha mi a magyar­földből akarunk élni akkor a magyar földnek adjuk meg a termelési lehetőséget. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon. — Pakots Jó­zsef:^ Ne tessék ellentétet kelteni a mezőgazda­ság és a kereskedelem között. — Kabók Lajoj: Mit ér a föld ipar és kereskedelem nélküli! — Sándor Pál: Hogy lehet igy hangulatot csi­nálni? - Zaj.) ülése 1927 december lé-én, szerdán. Elnök: Sándor Pál képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közoe. (juothenstein itiór: Most híznak az agiái'iusok! — iteischi xti­ekárd: Ugy hizzék maga, mint ahogy az agrá­riusok hoznak!) csendet kerek kepviseio UIM! Jíud János pénzugyminiStGr: A íöidniive­lésügyi niiinsier uriol kértem egy határozott prog^ammot az eidositésre es a kertészet fej­lesztésére. Méltóztassék megnézni kereske­delmi merlegünüec. Ha azt látom, hogy a fa milyen behozatallal szerepei, és itt 4i-0 ezer hold lö^dünk van, ameiy erdősítésre alkalmas, vájjon nem keilene-e nekünk Württemberg és Bajcioiszag példáját követnünk, hegy nosz­szabb idő aiatt, 1U—15 év aiait, de végre ezeitet a teiületeket beerdős^tsük? A kertészet fej­lesztése irányában nem hiszem, hogy nézet­eltérés lehessen közöttünk. J?akots képviseiőiársam azt, mondotta, hogy ez ministen demagógia. Én sohasem tudtam demagógiának, ha feltárják a nemzet jövő céljait. (Ugy van! a jobboldalon.) En sohasem voltam képes arra gondolni, hogy ez demagógia. Önöknek egy kötelességük van: erőteljesebben követe,ni ezeknek a céloknak megvalósítását, mint ezen az oldalon. (Pakots József: Nem lehet ellentétet támasztani!) Nem akarok ellentétet támasztani, azért mondtam, hogy önöknek ez a nagyoob kötelessége. Kátéiek az iparra. Abból a tételből indul­tam ki, hogy nekünk a magyar főid termő­képességét az optimumra keli emelnünk. De amikor azt látom a másik oldalon, hogy a mi agrár terményeinknek folytonosan nehézsé­geket támasztanak, nekem szükségem van igenis ennek az országnak erejében gyöke­redző, az ő viszonyaihoz alkalmazkodó magyar iparra is (Ugy van! Ug.u van! a jobboldalon.) és céltudatosabban kell ezen az utón halad­nunk, a kérdéseket szervest bben kell megfog­nunk, hogy ebben az irányban is megoldjuk az ország kérdéseit. Nem teszünk különbséget mi gazdasági és foglalkozási ágak között» mert az egyiknek életkérdése kapcsolatos a többi foglalkozási ágakéval. Egymásba fo­nyódnak ezek és az az idő, amikor ellentéteket támasztottak, eltűnt. Sohasem volt parancsolóbb szükség arra, hogy a gazdasági ágak össz­hangban, egymással karöltve dolgozzanak, mint ma. (Bródy Ernő: A Talbot-centrálé is a magyar ipart védi?) Bródy t. képviselőtár­sam öt év múlva dicsérni fogja a Taibot­centrálét. (Bródy Ernő: A magyar ipar érde­kében?) A magyar ipar érdekében, mert a ma­gyar iparnak hosszú éveken át foglalkozást nyújt és akármilyen más megoldást keresne is ön a városnál, t. képviselőtársam, épugy a külföldi árut kellene igénybe venni, mint most. Legyünk egyszer objektívek, tárgyila­gosak. (Taps a jobboldalon.) S megint nézem tovább végig a problémá­kat. A kereskedelemügyi minister ur foglalko­zott itt nemrégiben egy olyan fontos kérdéssel, amely nem kerülhet le soha a napirendről. Ez az utak kérdése. (Ugy van!) Sokat cseleked­tünk ezen a téren az utóbbi időben, végered­ményben azonban mégis csak egészen kis részét tudtuk megoldani a kérdésnek. Ne méltóz­tassanak kivánni, hogy tovább belemenjek a részletekbe, csak jelezni akarom, hogy ott ál­lunk, hogy alapjában véve azokból is csak egy részt tudunk megoldani. Lehetetlenség, hogy ezek a kérdések rövid idő alattomost m.nd meg­oldásra kerüljenek. Hosszú évek fáradságos munkájára lesz szükség, és kérdem, hogy ezek a kérdések, amelyek alátámasztják a gazda­sági, a szociális és kulturális életet, amelyek mindenhova erőt visznek, vájjon ezek nem as

Next

/
Oldalképek
Tartalom