Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-103

312 Âz országgyűlés képviselőházának 103. a tiszta pénzügyleteknek, tehát a készpénz­kölcsönöknek a va T or : zá'ását ál'a'ában kizárra. Azt hiszem, nem kell ezen. a Ház plénuma által is elégre ismert javas'atnak reszVb'ntez­kedéseivel itt bővebben föllapoznom, csak egy mondatban utalok rá arra hogy ez a javasat eltér egyes külföldi példáklól. amelyek a va'o­rizációnak percentuális zsinórméretét adták meg a bíróságnak, mint például a német, vagy a lengyel javaslat — 25—15—33%-kai — ami igen kazuisztikus és a gyakorlatban azt hi­szem, igen igazságtalan zsinórmértéket ad, ha­nem mindent a bíróságra biz A bíróságnak csak azt mondja: a követeléseknek ez vagy az a neme, ez, vagy az a kategóriája valorizál­ható, s te birósag határozod meg az eset összes körülményeinek és a méltányosság elvének figyelembevételével azt, hogy milyen mének­ben valorizálsz és miképen egyenlited ki a va­gyoni e.ónyöKnek es hátrányoknak eLentétet a két szerződő fél közöa, Nem hiszem, ho = y ennél igazságosául} at tudnánk taxáim és azt hiszein, nogy ezt a nehéz teiaaatot nyu ö outan biztatjuk bírósagainkra. íNem keli bővebben emlitenem, hiszen rész­letintézkedése a javaslatnak az, ameiy az élet­biztosítások bizonyos merteku valorizációjá­val foglalkozik; ez egy speciális intézkedés. A díjtartalékokat, vaiamint a biztosító larsma­tok anal az evek során at íizetenaö iiozzájáru­lásokat közös kü Ön ^a.apba heiyezi és ebLŐl az alapból a biztositások arányában valori­zálja luiZutiyos sz^ibny inérieKiubn, — szaiuila­saim szerint 4—5 J A-OS mertekben — az életbiz­tosításoknak 1922 eiőtt letre^ö.t szerződéseit. Miaon Magyarország torvenynozasa a leg­utóbbi szomorú hauorut lezáró pénzgazdaságát véglegesen le akarta likvidálni, tulajdonke­pt-iji ívtttOL lehet, viigy a iij.u..Loa ntz, va D y a jövő íeiő irányítja tekintetet. Kétségtelen, hogy nioraiis es LiszibibLienieito álláspont lett voma az, amely a muitra is tekint es a muitban teimeiuii igazság Lai.ansagoK.aL enyin­tbUi es repax'aini ífeybKsziK ie fo aiuuu a ieiibi.0­seg merieKuufcz képb^É. uv> keiuem, vaj d uii ie­csuiiüiiuLt es an^a ë i erejeuen is megtorpant ország lorveiiyno^aöcUiaK ez-e a üeiyes ULjalf Keinem, varjún a Kücbitsso^- es íeiüiossefetr­zetneK nem e&y ma&asauu iokat jbibiiti-t: az, ha ez az ország minden gazdasági energiáját a JVJ v o ivit Ki/iii/t,üLiaijtt, Lh iAt.il ! v un bi az or­szág a±aiv gazuasafei energiajáuoi seiniuit azuKtoi a feiauaioKLOi — es ezbk nemcsait gaz­aasaëi, ae Kuiiurans, Közegészségügyi es e^yeo lba.auaLoií is — axjj.bi>bii íieíjvui bJuntK a^ ur­szagnaií gazdasági es politikai megerösoaese leubibLiení 2iKiji tnnek az eszinéneK a iibiyts­se^ei biismeriK, azoK ezL a törvényjavaslatot ei ío^jaK íofeaum. Az én saját meggyőződésem pedig az, hogy amidőn ezt a szomorú kérdést végleg rendez­zük, a törvénynek nem lehet Janus-arca: vagy a múltra, vagy a jövőre kell néznie. (Gál Jenő: És a jelenf) Beszélek a jelenről is. Ennek a jelen generációnak végzete, hogy minden áldo­zatot a vállára kell vennie. Nézetem szerint hetesen teszi ez a generáció, ha azcn áldoza­tok mellé, amelyeket vérével hozott meg, meg­hozza utolszor azt az áldozatot, amely vagyo­nát érinti, s amellyel lehetővé teszi, hogy oly uj generáció kövesse a mienket, amely a mai­nál jobb idegekkel, acélosabb izmokkal, na­gyobb gazdasági felkészü'tséggel és menten azoktól a terhektől, amelyeket levehetünk a vállairól, szabadon foghat hozzá a jövő ma­gyar feladatainak megoldásához. Ebben a szellemben fogadom el a javasla­ülése 1927 december lé-én, szerdán. tot és kérem a t. Házat, hogy azt méltóztassék általánosságban a részletes tárgyalás alánjául elfogadni. (Élénk helyeslés és taps a jobbolda­lon és a közéven.) El» fík: A pénziigyministorurkiván nyilatkozni. Bud János pénzügyminister: T. Képviselő­ház! Az előadó ur annyira behatóan foglalko­zott a törvényjavaslattal, olyan szépen megin­dokolta azt. hogy jórészt nem is vo'na szük­séges, brgy ezzel a magam részéről frgla'koz­zam. Még 4 s ugy érzem, hogv ez alkalommal el kell térnem a szokásoktól és nem fogom be­várni a vitát, amely mindkét olda'ról meg fog indu 1 ™, mert hiszen olyan nehéz, olyan fontos törvényjavaslattal állunk szemben, ahol, azt h'szem. azok. akik a vitában résztvenni kíván­nak, mintegy megkövetelhetek tőlem, hogy talán továbbmenőleg is lássák azokat az indo­kokat, amelyek a kormányt arra kényezeritet­ték. hogv pzt a t&jyén viavaslatot a Ház elé hozza, fffrïyesîés bal felől.) T. Kénviselőház! Én bevallom nyi'tan és azt hiszem — ammt az e'őadó ur ? s rámuta­tott. — hogy nehezebb és szomorúbb törvény­javaslat ppiu sok volt a Ház előtt. Ez a tör­vényjavaslat rnpga a magyar sors és akár­melyik szakaszát nézzük végifr a törvény­javaslatnak, imndből kiüt a világháború és az utána következő összes események képe­Egy tragédiának végelszámolása ez a törvény­java s 1 at % ame'y elől. sajnos, nincs már kitérés. És t. Ház, megmondom azt is nyiltan, hogy énen^ azért én sem szívesen képviselem ezt a törvényjavaslatot és nem örömmel képviselem, de képv^se'em kötelességtudásból, képviselem meggyőződésből, mert mi. akik itt vagyunk felelős helyen és a kormányban, azt látjuk — és meg vagyunk arról ; győződve, hogy velünk fofr tartani ebben a kérdésben a nemzet több­sége is, — hogy kötelesség ezt a törvényt meg­hozni, ha azt akarjuk, hogy ezt az országot a megkezdett utón tényleg újjáépítsük (Ugy van! jcbbfelől.) és újra megadjuk neki azt az erőt, amely ahhoz szükséges, hogy élni tudjon. (Uffíi r van! Ugy van! jcbbfelől.) Mi az élni­akarásnak vagyunk itt a hivei. (Ugy van! jcbbfelől.) mi erőt akarunk vinni a nemzetbe s nem akarunk erőt elvonni tőle. (Helyeslés johbfelől.) Mi az egész politikánkat ebbe az irányba tereljük és azért kell ezt a szomorú törvényjavaslatot is képviselnünk, mert tulaj­donképen akkor, ha más elveket vallanánk, igen könnyen abba a helyzetbe kerülnénk, hogy mindazt az eredményt, amelyet eddig el­értünk, veszélyeztetnők és bármilyen szóla­mokkal állanánk elő, nem tudnánk többé meg­indokolni, hogy felelősségünk tudatában nem álltunk ellen egyes szólamoknak, amelyek ta­lán tetszetősek, amelyek azonban nincsenek össz­hangban a nemzet érdekével (Ugy van! jobb f e ől.) T. Ház! Én a magam részéről nem egyszer hangsúlyoztam azt és mutattam rá arra, hogy a politika természete az, hogy ott az érzelmek dominá'nak. A politikában a szubjektivizmus­nak nagyobb a terrénuma és tessék elhinni, ebből kiindulva én is szivesebben jönnék ide egy olyan törvényjavas'attal, amellyel ta^n nagy közhangulatot elégíthetnék ki; de vannak időszakok, amikor tulajdonképen a belátásnak keU érvénysülnie, bármilyen rideg és bár­milyen népszerűtlen legyen is az a belátás; mert jól tudom azt. hogy népszerűtlen sze­repre vállalkozom, de azt tartom; inkább vál­lalom ezt a vádat magamra, mint azt a vádat, hogy bármilyen okból — legyen az politikai, vagy más természetű — engedtem azért, hogy aztán később drágán kelljen megfizetnünk ezt

Next

/
Oldalképek
Tartalom