Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-102

3ÔÔ 'Az országgyűlés képviselőházának országban emberek, akik saját hibájukon ki­vül jelenleg nem tudják megmondani, hogy tulajdonképen melyik ország állampolgárai. Különösen szegényebb emberek, akik a tör­vényekben nem annyira jártasak, akik valahol a vidéken éltek, akiknek optálásról vagy ehhez hasonló dologról fogalmuk sincs és így saját hibájukon kivül követtek el mulasztá­sokat, amelyeknek most reájuk nézve igen sú­lyos következményei vannak. Ezeket az embereket, főképen a vidéken, de a fővárosban is összefogják, beutalják a toloncházba és ott tartják mindaddig, amig állampolgárságukat meg nem állapítják. (Esztergályos János: Internálják őket! — Zi, .) Ez a megállapítás nem egy esetben hó­napokig tart s leszek bátor pár esetet felemlí­teni, amelyek közül az egyiknél pé'dául kilenc hónapja tartanak egy családot a toloncházban, állampolgárságukat még most sem állapították meg, ég és föld között lebegnek, még most sem tudják megállapítani, hogy román, cseh, jugoszláv vagy magyar állampolgárok-e? Hangsúlyozni kívánom, hogy túlnyomó­részt olyan esetekről van szó, amikor az illetők Magyarországon születtek, vagy ha nem is Ma­gyarországon születtek, de életük nagyrészét itten töltötték el. Olyan emberekről van szó, akik éveket töltöttek a magyar hadseregben, {Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Esz­tergályos János: Kitüntetéseik vannak!) nem a háború alatti hadsereget értem, hanem a há­ború utáni nemzeti hadsereget, amelyben pél­dául az egyik férfi három évet szolgált és most megállapítják róla, hogy külföldi állampolgár, illetőleg nem állapítják meg, csak azt állapít­ják meg, hogy nem magyar állampolgár. De hogy milyen állampolgár, azt megálíapitani nem lehet. Mindaddig, míg nem tudják meg­állapítani állampolgárságát, a toloncházban van. Hangsúlyozni kívánom, olyan egyének ezek, akik nem követtek el semmiféle bünte­tendő cselekményt, még kihágásért sem voltak elitélve s ezeknek hónapokat kell ott tölteniök, míg állampolgárságukat megállapítják. Le­gyen szabad pár esetet felemlítenem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Steiner Ármin 30 naoja, Denhcffer Emil 10 hónapja van benn a toloncházban, utóbbi egyébként vasesztergályos és három évig szolgált a nemzeti hadsereg­ben, özvegy Mátyás Miklósné, Sipos Lászlóné. — utóbbi Budapesten született — Schönfeld Sándorné a férjével együtt hónapok óta van a +1 "bázban. De különösen fel kívánok emlí­teni két esetet. Barta Erzsébetet, Sátoraljaújhelyről hoz­ták be, mert nem magyar állampolgár, annak ellenére, hogy alkalmazásban volt az ottani Er­zsébet kórházban; otthon hagyta hároméves )• s gyermekét. Az apja asztalosmester volt Sátoraljaújhelyen. Ez a nő jelenleg hat hete van a toloncházban. (Esztergályos János: Hal­latán! Lelketlenség!) Egy másik eset még fel­háboritóbb. Egy László Emma nevű asszony négy gyermekével együtt van a toloncházban­A gyermekek: egy hat és egy 13 éves fiu, vala­mint egy 17 és egy 18 éves leány. Az asszony közös háztartásban élt egy zenésszel, aki fe­leségül kívánja őt venni, de nem tudja, mert a válóper nincs befejezve. Addig tehát együtt­élt vele közös háztartásban. Ezt a családi együttélést, amelynek a törvényességét csak az nem adja meg, hogy a törvényeknek és ren­deleteknek megfelelően nem tudnak egybekelni a válóper be nem fejezése miatt, szétdúlják, íniután az asszony állítólag cseh állampolgár, 102. ütése 1927 december 13-án, heââen. de ezt megállapítani nem lehet. Ezt az asszonyt behozták tehát a toloncházba. A hatéves gyer­mek ott van mellette, a 13 éves ott dolgozik a többi toloncházi emberrel együtt, valamelyik munkateremben, zsebmetszőkkel, tolvajokkal egy társaságban. (Zaj.) De a legfelháboritóbb a 17 és 18 éves leá­nyok esete, akik eddig anyjuk mellett voltak és most benn dolgoznak a közös munkaterem­ben a többi prostituálttal és csavargó elité'ttel Iary fertőzik meg ennek a családnak erkölcseit ezekkel az intézkedésekkel. (Zaj.) Ezt tetézi az a körülmény, hogy ez a család kilenc hónapja van a toloncházban. Nem kívánok több esetet felhozni, időm sem volt ezeknek külön megvizsgálására, azonban azt hiszem, hogy az általam felemiitett nár eset. különösen ennek a két nőnek esete, épen eléggé illusztrálja azt a helyzetet, amely a to­loncházban van. Annyit beszéltek itt a Házban a legutóbbi hetekben az egykéről, az erkölcsről, a család védelméről és sok mindenről, azonban a gyakorlatban mindennek épen az ellenkező­jét látjuk. Hogyan lehet összeegyeztetni a csa­lád védelmével azt, hogy egy asszonyt, mert nem tud egy férfivaî törvényes házasság" kötni saját hibáján kivül, el kell szakitanijd családi tűzhelyétől, be kell utalni a csavargók, zsebmetszők és tolvajok közé, 9 hónapig ott tar­tani, két leányát beutalni ott a közös munka­terembe, ugyanakkor pedig kint kiadják az er­kölcsvédelmi rendeletet és igyekeznek az er­kölcsöket védeni rendelettel papiroson, a gya­korlatban azonban ilyen intézkedésekkel az erkölcsöket tényleg tönkreteszek. (Esztergályos János: Ez több, mint Ázsia!) Nekem a'kalmam volt személyesen meggyőződni ezekről a dol­gokról, tehát nem bemondás alapján, hanem a helyszínen győződtem meg ezekről az esetekről, és személyesen beszéltem az illetőkkel, a bi­zottsásr többi tagjaival egyetemben. És most kötelességszerűen idehozom az esetet és felhí­vom a belügyminister ur figyelmét arra, hogy az a tény, hogy a velünk szomszédos országok kormányai komiszul és hitványán bánnak az emberekkel, nem lehet jogcím arra. hogy mi ugyanúgy bánjunk azokkal. (Igaz! Ugy van!) Ha a csehek, románok és a többiek az állam­polgárság 1 kérdésében ilyen komisz, elítélendő, mindenki által helyteleníthető és rosszalható gyakorlatot és álláspontot foglalnak el, (Ugy van! Ügy van!) nekünk meg kell mutatnunk, hogy mi kulturnemzet vagyunk és nem olyan nemzet, amely állampolgáraival így akar el­bánni, és nekünk csak egy szempontból lehet ezt a kérdést elbírálni, abból a szempontból, hosry a köz szempontjából veszélyes-e az ille­tőnek Magyarországon való tartózkodása. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Márpedig nem hin­ném, hogy akadna közöttünk bárki is, aki azt mondhatná, hogy egy asszony, akinek négy gyermeke van, aki itt élt egész életén keresz­tül, a másik, akinek apja Sátoraljaújhelyen asztalosmester volt, tehát rendes, tisztességes foglalkozást űzött, adót fizetett, akinek lánya az Erzsébet-kórházban alkalmazásban ve't, akit elszakítanak három éves gyermekétől: ezek a köz szempontjából veszélyesek volnának. Tűrhetetlen az a gyakorlat, amely a bel­ügyministeriumban e kérdéssel kapcsolatosan kifejlődött. Kimennek oda. ismételten felül­vizsgálják, ismételten elbírálják az esetet, az­után aktáznak, küldözgetik az aktákat ide-oda. Aki valaha eljárt ilyen ügyben, az tudja, mit jelent egy olyan ember jugoszláv állampolgár­ságát megál apitani, aki Magyarországon szü­letett például, és akinél azért állapítják meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom