Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

278 Az országgyűlés képviselőházának 101, aggódva ültek össze tanácskozásra, mert semmi munka nincs, hétről hétre síabadságolják őket és az iránt érdeklődtek nálam, mi lesz velük, ha még ezekből a munkálatokból sem kapnak. A t. minister urat arra is figyelmeztetnem kell, hugv ha ez a három gőzturbina kiút készül el Angliában, akkor a magyar gőzturbinagyártás hosszú évtizedekre el van intézve. Egészen bizo­nyos, hogy ilyen nagyarányú munkálatok évtize­deukint is alig ismétlődnek meg és egészen bizo­nyos az is. hogy ha a centrale megépül, akkor a centrale környékén kisebb ceutralék nem épülhet nek, mert a nagy centrale fogja az áramszolgál­tatást ellátni. Nem lehet számítani arra, hogy kisebb centrale vagyis kisebb gőzturbinák készül­jenek. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi minis­ter: Dehogynem! Egészen biztosan lesznek !) Épen azért a magyar gyáripari munkásság munka­nélküliségre marad kárhoztatva, vagy pedig kénytelen más foglalkozásra áttérni. (Herrminn Miksa kereskedelemügyi minister: Ez egészen rosszhiszemű ál'itás, mert a magyar ipar 28 mii iós rendelést kap. — Farkas István: Több fog jutni R' angol iparnak — Herrmann Mikst kereskedelemügyi minister: Több, mint 50% jut a magyar iparnak, de különben majd elmondom, — Zaj. Elnök csenget.) Nem akarlam most az egész villamos centrale ügyét felkavarni. Csak arról a három gázturbi­nái ól kívántam megemlékezni, amelyekről tudni szeretném, hogy mi történik velük, kint készül­nek-e Angliában, avagy pedig hajlandó a minis­ter ur olyan intézkedéseket tenni, hogy idehaza készülhessenek. Ami a további munkálatokat illeti, ezekről beszéltem februárban, azonban ha a t. minister ur kivan ; a, beszelhetek egy uiabb alkalommai részleteiben arról, hog v abból a nagy arányú munki­ból, amely az én tudomásom szerint ezer milliárd papirkoronát tesz ki, mennyi jut a magyar ipar­nak és valójában mennyi a külföldinek. (Farkas István : Legfeljebb egynegyed része marad ittliou! — Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister : Kérem szépen hogy mondhat ilyet . Ezt mind meg fogják hallani.) Ezeket voltam bátor tisztelettel a képviselő ház elé terjeszteni és abban reménykedni, hogy a t. minister ur esz szives megnyugtató választ adui és lesz szives megnyugtatni azokat a munká­sokat, akik szinte kétségbeesve lesik, várják, hogy a nagy munkaalkalomból nekik is rész jusson. Elnök : A kereskedelemügyi minister urat illeti a szó. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister: T. Képviselőház ! Először is azon i karom kezdeni, amit a képviselő ur interpellációjának körülbelül a végén mondott, hogy a magyar állam mindent megtesz, hogy munkanélküliséget teremtsen, és külföldről hozza be a dolgokat. Ki kell jelente­nem, anélkül, hogy a részletekbe belebocsátkoznék, hogy a legenergik'isabban foglalunk állast, illető­leg vizsgálunl meg minden esetet, amikor arról van szó, hogy állami megrendelés külföldön tör­ténik. Épen az én ministeriumom az, amely mind­untalan rámutat arra, hogy mi készülhet el az ors/ágban, és mire nézve kell belenyugodnunk, hogy azt kivülről hozzák be. Ebben a tekintetben az én nézetem az, hogy semmiféle mulasztással nem vag ok illethető, merthogy a nagyhari-űíot egy tőlem teljesen független testület hol rendeli meg, az az ő dolga. (Felkiáltások a hátoldalon : Egy mi nistertársa támogatta !) Nem a minister­társamról van g/ó. Nekem nincs ingerenciám arra, hogy vájjon egy egyházközület mit tesz az ő megrendelésével. Én véleményt mondhatok a vámmentesség kér­ülése 1927 december 7-én, szerdán. désében. Ez az én feladatom. Ezt meg is teszem egyik vagy másik értelemben. - ebben az eset­ben már nem tudom, hogy hogy történt, azt hi­szemi nem ajánlottuk a vámmentességet és a vámot meg is fizették — de az. hogy honnan akarják beszerezni, az ő dolguk. (Farkas István: És a debreceni egyetem turbinája f) Én egyszer már megmondtam, hogy nem tartom helyesnek, ha külföldről szerezik be, ez az én véleményem, de ráoktrojálni ezt a véleményt senkire nem tudom. A mentőautomobilok kérdésében a dolog ugy áll, hogy amikor hozzám fordultak véleményadás végett, én azt mondottam, hogy véleményem sze­rint el lehetne érni azt, hogy megfelelő alakban és kivitelben ezek az autók itthon Is készüljenek. Ez volt az én véleményem. Illetékes körök azon­ban aggodalmaskodtak, hogy vájjon ezek a spe­ciális célnak meg fognak-e felelni. Hogy az orvo­soknak és a mentőknek milyen speciális igényük van, azt én elbirálni nem tudom. Én azt mon­dottam, ha kísérleteket tehetünk e téren, remé­lem, hogy a magyar ipar kellő kocsikat fog üzembe helyezni Végeredményben itt is az a vélemény alakult ki, hogy a mentőegyesület m gint autonóm testület, mint autonóm testület a munkásbiztosi tó pénztár is, (Györki Imre: Azt már államosították !) tehát azt tehet, amit akar. Amennyiben a véleményemre kíváncsi volt, én véleményemet abban az értelemben mondottam meg, ahogy voltam bátor már jelezni, hogy t. i. remélem, hogy megoldást lehet találni, Ez tarto­zik rám. Ami a folyamőrség készülékeit illeti, itt me­gint az volt az álláspont, hogy ezt egy nagy gyár, amely erre berendezkedett, valószínűleg meg tudja csinált i. It mindenféle szempontok érvényesül­tek, amelyeket megint nein én vagyok hivatva elbírálni. Nem azt a rendszert választották, amelyet az a nagy gyár -sinált, hanem egy másik rend­szeit, de ugy vagyok értesülve, hogy a lie nciát szerezték meg ettől a gyártói és itt belföldön fogja megcsinálni a készülékeket egy belföldi gyár. (Felkiáltások a szelsŐba oldalon: Rosszul van informálva!) Arra már nem vállalkozom, hogy a munkát elosszam az egyes gyárak között; az én feladatom az, hogy a magyar ipar számára biztosítsuk azt, amit biztosítani lehet és hogy rsak olyan dolgokat hozzunk be külföldről, amelyek bebizonyítható.ag itthon nem készíthetők el. Ebben a tekintetben az én lelkiismeretem abszolút nyu­godt, minden bírálatot és vizsgálatot állok e téren. Ami már most a centrale kérdését illeti, a képviselő ur ugy állította be a dolgot, hogy a gőzturbinákat ki akarom adni és ezzel kenye­rüktől fosztom meg a magyar munkásokat az angol ipar javára. Vissza kell térnem Kabók képviselő urnák egy r gebbi interpellációjára adott feleletemre, ahol egészen világosan kifej­lettem azt az álláspontot, amely bennünket veze­tett és amelyet az igen t. Ház annak idején tudo­másul is vett Röviden csak annyiban ismétlem, hogy az ajánlatban kínálkozó kedvező pénzügyi viszonyokat vagy feltételeket csak ugy lehetett elérni, illetőleg az egész kölcsön csak akkor ve­hető fel, hogyha a munkaiatok egy bizonyos része az angoloknak jut. Ez volt az alapfeltétel. Arról kel ett dönteni, hogy a kormány bele mehet-e ebbe a dologba, vagy sem? Az volt a határozat, hogy belemegy, s az interpellációra adott felele­temet akkor az igen t. Ház tudomásul vette. Én akkor egészen világosan inegmondoitam, hogy az egész nagy,, muukakomplexusból ki^ kell hasítani az építkezéseket, mint amelyek kétségen kívül csak Magyarországon készülhetnek. (Felkiáltások a szélsobaloldaion: Jó hogy a téglát nem hozzák Angliából, meg a földet!) Kérem, engem ezek a

Next

/
Oldalképek
Tartalom