Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.

Ülésnapok - 1927-101

Az országgyűlés képviselőházának 101. ü gyakorlatát, amelyet az állampolgársági bizonyítványok kiadása, az állampolgárság elismerése és a visszahonosítási kérvényeknek gyakorlati szabályozása körül követtek, mi ellenzéki képviselők többizben szóvá tettük itt ebben a Házban. Én magam is már többizben interpellációt intéztem ebben a kérdésben a belügyminister úrhoz és rámutatiam arra a tarthatatlan állapotra, hogy az ügyek elbírálásánál nem mindig a tárgyilagosságot, nem mindig az ügyeket nézik, hanem figyelemmel vannak arra, hogy a kérvényező, aki az állampolgársági bizonyítvány kiadását vagy visszahonositását kéri. milyen foglalkozású, figyelemmel vannak arra is, h gy milyen felekezethez, vagy — ahogy mondani szokták — milyen fajhoz tartozik. Erre vonatkozólag már több példát is hoztam fel. De interpellációmban ismételten rámutattam arra is, hogy teljesen tarthatatlan állapot az, hogy a békeszerződés becikkelyezése óta eltelt hat esztendő nem volt elégséges a belügyministeriuinnak arra. hogy azokat az ügyeket, amelyek az optálás kérdésével kapcsolatosan merültek feli elintézzék Ha valaki egy ilyen állampolgársági ügyben a belügyministeriumba megy, azt tapasztalhatja, hogy az eljárás alapján folyamatba tesznek egy-egy ügyet;ha valamely konkrét ügyben valaki eljár, azt előveszik és valami intézkedés történik arra vonatkozólag. Ha azonban valamely hatóság válaszol a belügyministeriumnak, megint bekerül az ügy az akt a tömkelegek közé és onnan további reklamációig elő nem kerül. Teljesen tarthatatlan és az ügykezelés szempontjából teljesen érthetetlen ez az eljárás. Nem tudom belátni azt, hogy akár a mostani belügyminister ur, akár elődje nem tudott volna módot teremteni arra, hogy ezzel a tengersok optálási és visszahonosítási üggyel kapcsolatos akta tömeg végre elintéztessék. Ez az egyik panaszom, amelyet kénytelen vagyok itt elmondani. (Strausz István : A minister ur már sokat tett! - Zah) A második panaszom pedig az, hogy az állampolgársági ügyek elintézésénél a belügyministerium illetékes hatóságai nem járnak el avval a tárgyilagossággal, amellyel el kellene járniok. A mostani belügyminister úrtól ép ugy. mint elődjétől azt hallottuk, hogy az állampolgársági kérdések elintézésénél a/ért vannak bizonyos nehézspgek, mert nem engedik meg azt, hogy egyesek — ha jól emlékszem a minister ur szavaira — valósággal lutrizzanak abban a tekintetben, hogy miiyen állampolgárságot tartsanak meg. A mostani belügyminister ur egy másik kijeler tésében azt mondotta, amikor ezt a kérdést tárgyaltuk, hogy tömegesen vannak a belügymiuisteriumban vi ss? a honosítási ügyek és pedig azóta, amióta — mint a belügyminister ur mondotta - nekünk jobban megy, mint a környező államoknak, amióta a mi gazdasági és politikai helvzetünk konszolidáltabb, mint a szomszéd államoké..• E gazdasági és politikai konszolidáció következtében tömegesen jelentkeznek a magyar állampolgárság felvétele végett olyanok, akik korábban ezt elmulasztották. Ezzel szemben sajnálattal kell megállapítanom ezúttal is azt, amit már korábban megállapítottam, hogy a trianoni békeszerződésnek azt a rendelkezését, amely az állampolgárság kérdését volt hivatva szabályozni, nem hajtottak végre avval a körültekintéssel, amellyel végre kellett volna hajtani. Rámutattak és ismételten rámutattam magam is arra, hogy ezeknek a rendelkezéseknek kozhirrététeie nem történt oly módon, mint ahogy kelleti volna, ennek a rendeletnek publicitása nem volt olyan, mint amilyent ennek a fontos kérdésnek rendezése feltétlenül megkivánt volna. lése 1927 december 7-én, szerdán. 273 Ez magyarázza meg azt, hogy amikor 6 évvel vagyunk azután az idő után, amikor az optálás kérdése, ügye lezáratott, tömegesen jelentkeznek emberek, nem azért, mert — mint a minister ur megállapította — lutrizni kivannak magyar állampolgárságukkal, vagy idegen állampolgárságukkal, hanem azért, mert abban az időben nem szereztek tudomást arról, kogy nekik optálniok kell-e, igen, vagy nem. Különösen áll ez a munkáskategóriákra, a munkásokra vonatkozólag, akik a régebbi gyakorlat és a régebbi törvényes intézkedések értelmében adót nem fizetvén, nem tudtak maguknak illetőséget szerezni és az illetőség megszerzése folytán merülnek fel nap-nap után nagy tömegben a visszahonosítási kérdések. (Kabók Lajos : Megtagadják a nagymagyarországi magyarokat és mint idegeneket tartják nyilván ! Zaj.) Ezt látjuk, igen^ t. belügyminister ur, mi. akik nap-nap után kénytelenek vagyunk ezekkel az ügyekkel foglalkozni. Alig múlik el nap, hogy hasonló tárgyú kéréssel és siránkozással ne jönnének emberek, akik azt mondják, hojy ők nem lutriztak az állampolgárság kérdésével, itt élnek 20—30 esztendeje, Budapesten, itt élnek CsonkaMagyarország területén, de állampolgárságot nem szereztek, minthogy illetőséget sem tudtak szerezni azért, mert illetőségi törvényünk ugy intézkedik, hogy négy évi helyben lakáson felül négy évi adófizetés, illetőleg a közterhekhez való négy évi hozzájárulás kell az illetőséghez és ez a munkásoknál nem áll fenn. Azt látjuk, hogy a munkásokra vonatkozólag a belügyminister ur szigorúan ragaszkodik ahhoz a gyakorlathoz, amely a leszármazás alapján követeli a magyar állampolgárság igazolását és olyanképen bírálja el az ügyeket, hugy abban az esetben, ha a rendőrség kielégi tő véleményt nem ad az illetőre nézve, csak azt irja. hogy szocialista szervezet tagja, vagy pedig faji jellegénél fogva megbízhatatlan, — mint már korábbi interpellációmban szolgáltattam ilyen adatokat — akkor a belügyministerium kész arra, hogy nem adja meg a visszahonositási engedélyt és ezeket a szerencsétlen embereket kitoloncolják. Igen t. belügyminister ur, egész szép kis adathalmazt állítottam össze a közelmúlt hetek eseményeiből, amelyekből konkrét esetekkel tudom bizonyítani, hogy mennyire más a belügyminister ur álláspontja akkor, ha nem olyan emberről van szó, mint Békési Imre, aki árdrágítással, zsarolással, csalással, lázadással és nem tudom még milyen bűncselekmény kkel van vádolva (Scitovszky Béla belügyminister : Az nem visszahonositás !) Én ismerem a belügyminister ur állá.-pontát Peyer Károly képviselőtársam interpellációjára adott válaszából, hoyy t. i. ebben az ügyben nem visszahonositásról, hanem egyszerűen honossági bizonyítvány kiadásáról van szó, ami lényeges különbség. Szolgálhatok, t. belügyminister ur, ehhez teljesen hasonló esetekkel ; ilyeneket kerestem ki. Itt van valakinek az ügye, aki mint Bekesi, osztrák állampolgárnak vallotta magát. Az általam itt bemondott 190.570/1925. sz. ügyirattal intézték el ezt a szerencsétlen embert, akinek nevét nem akarom itt felemlíteni, mert félek, hogy külföldön kellemetlensége lesz. Ez internálva volt. Hogy az internáló táborból valahogy megszabaduljon, akkor, amikor a csehek ott lenn az internáló táborban megjelentek és kiválogatták, hogy kik idegen állampolgárok, és kik cseh állampolgárok, ez az ember is jelentkezett ; jelentkezett, mert valami közössége volt azzal a területtel, amely most Csehországé, és azt mondotta : én korábban ott éltem, illetőségem kétséges, ennélfogva kérem, hogy engem vigyenek át. Tisztán csak azért, hogy az inter nála«