Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-101
Az országgyűlés képviselőházának 101. ülése 1927 december 7-én, szerdán. 249 Ennek alapján azt a javaslatot terjesztem elő. hogy méltóztassék a 30. §-t teljes egészében törölni. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! A magam részéről a leghatározottabban a csatlakozás intézménye ellen nyilatkozom. A mélyen tisztelt előadó ur előbbi beszédében azt mondotta, hogy a társadalom védelme és az anyagi igazság érdeke fontosabb, mint a vádlott védelme. Nem kell szembeállítani a kettőt egymással, mert a vádlott védelme, a favor defensionis, a dolog természetéből folyik. Amikor az államhatalom a maga télies apparátusával ráfekszik a vádlottra, amikor az állam érdekeit képviseli a nyomozás során a rendőrség, a későbbi eljárás folyamán a királyi ügyészség, amikor nagyon jól tudjuk, hogy a bűnvádi eljárás során az ügyfélegyenlőség csak papiroson van meg, az életben nincs ügyfél egyenlőség, mert az életben a közvád s az üldöző hatóság sokkal nagyobb súllyal és tekintéllyel esik a mérlegbe, mint amennyire a vádlott és a védelem szóbakerülhet: akkor nagyon jogosult a favor defensionis elve, amely a bűnvádi perrendtartás egyrészében és az egész világon keresztül van vive azzal is, hogy az utolsó szó mindig a vádlotté. Ha csak a szavakról van szó, a vádlotté az utolsó szó s amikor ott áll vele szemben a királyi ügyész, mint a társadalom és az állam érdekeinek képviselője, akkor kell, hogy a királyi ügyész, aki ott a közvetlen benyomások és közvetlen észleletek alapján, mint a vád ura itéli meg a helyzetet, a személyes benyomások és impressziók alapján jogositva legyen a végleges szót is kimondani a vád további vitelére vonatkozólag. Aizt mondja ezzel szemben a mélyen tisztelt előadó ur, hogy ez csak a vádlott védelme és nem a társadalom érdekeinek, nem az anyagi igazságnak védelme. Engedelmet kérek, az anyagi igazság nem járhat rosszul. A bűnvádi perrendtartás ismeri az ujrafelvétel intézményét. Mert azt mondja a mélyen tisztelt előadó ur, hoey sokszor megkötött kezekkel kell néznie a felső fórumnak, a felsőbiróságmak azt, ami a vádlott érdekében történt. Engedelmet kérek, semmiféle megkötött kéz nincs. Ha kiderül az, hogy az elitélt terhére kell esetleg ujabb eljárást indítani, a bűnvádi perrendtartás 449. §-a megadja erre a lehetőséget az ujrafelvétel intézményében. (Pes+hy Pál igazságügyminister: Hogy rendelkezik az a szakaszt) Ez azt mondja (olvassa): »A felmentett, illetőleg elitélt terhére kizárólag a kir. ügyészség va°"v a főmagánvpdió indítványa foïv+én. az Ítélet jogerőre emelkedése után és a következő további feltételek egyikének fenforgása esetén engedhető meg" az eljárás ujrafelvétele amenynyiben az Ítélet tárgyául szolgált bűncselekménynek érvényesíteni kivánt büntethetősége még nem évii H el: 1. ha a felmentett vagy elitélt javára az alapperben hamis vagy hamisított okirat valódi gyanánt volt használva, vagy hamis tanuzás volt elkövetve, vagy hamis szakértői vélemény volt adva és e bizonyítéknak az ítéletre befolyása lehetett; 2. ha az itélőbiróságok valamelyik tagja vagy a vizsgálóbíró, illetőleg valamelyik esküdt meg volt vesztegetve, stb. és — ami a fontos — 3. ha a királyi ügyészség olyan uj tényt vagy bizonyítékot hoz fel, mely magában, vagy az előbbi eljárás alatt felhozottakkal kapcsolatban, a felmentettnek elitélését, vagy az elitéltnek a büntetőtörvények súlyosabb rendelkezése alá eső bűncselekményben való bűnösséget valószínűvé teszi«. Ha tehát az anyagi igazság szenvedett, mód van az anyagi igazság reparálására az újrafelvételi eljárás által. (Váry Albert előadó: Uj bizonyítékok alapján!) Igen, ha az ügyészség uj tényt, vagy uj bizonyítékokat hoz fel. Amikor tehát mindenesetre az anyagi igazság nevében és érdekében kell állitólag ezt a csatlakozást behozni a mi eljárásunkba, akkor az anyagi igazság nevében^ és érdekében uzt mondom, hogy a reparációra mód van a jelenlegi bűnvádi eljárás alapján. Ezért, csakis ennek az anyagi igazságnak a kedvéért tehát nem kell ilyen merész újítással a bűnvádi perrendtartásnak ezt a vezérelvét feldönteni. Ez az egyik, az anyagi igazság kérdése. A másik, amiről itt szó van, ismét a tömeghátraléknak a megszüntetése, hogy tudniillik már lehetőleg az első fokon elintéztessék a per. A mélyen t. előadó ur bizottsági jelentésében maga nyíltan megmondja, hogy majd a vádlottakat le kell szoktatni a fellebbezésről. (Váry Albert előadó: Alaptalan fellebbezésről) Igen, az alaptalan fellebbezésről. Először is ne méltóztassék a vádlottakat mint valami részvénytársaságot vagy alkalmi szövetkezetet elképzelni. Azt mondják, hogy a vádlottakat le kell szoktatni, mintha valami egyesület volnának. Én mindenféle egyesületet el tudok a mai világban képzelni, de a vádlottak még nem tömörültek egyesületekbe. Minden vádlottnak a maga dolga külön ügy, a maga dolga neki a legnagyobb élménye, úgyhogy semmiféle közösségbe nem lép másokkal. Nem kell tehát a vádlottak tömegét leszoktatni semmiről, mert ez nem szükséges eljárás. Mindegyik vádlott maga külön bírálja meg a maga dolgát, hogy mit csinál, de nem helyes, hogy a törvény módszerével és eszközeivel lelki, pszichikai momentumokkal a vádlottat elemi jogától megfosszuk, ami ebben az esetben történik. Nagyon kérem tehát, hogy sem az anyagi igazság érdekében, sem pedig az általam igazságpolitikai elvül soha el nem ismert tömeghátrálék megszüntetése érdekében a^ bűnvádi eljárásnak ettől a vezérelvétől ne térjünk el. A magam részéről a szakaszt semmiféle módon, semmiféle formában nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Baracs Marcell! Bar a cs Marcell: T. Ház! Egyszerűen csak lelkiismereti kötelességemnek teszek eleget» amikor a jelen szakasszal behozni kivánt újítások kérdéséhez felszólalok. Lelkiismereti kötelességnek teszek eleset azért, mert hiszen — sajnos — a mai parlamenti viszonyok között még akkor is, ha merőben szakkérdésről van szó, ha olyan kérdésekről van szó. amelyek túlemelkednek minden politikai belátáson a többségi elv dönti el a törvényhozás helyes irányításának és helyes kifejlődésének kérdését. Az adott esetben olyan njitást kivan behozni a mélyen t. igazságügyig kormány, amely súlyos veszedelmet, szakítást jelent egy hosszú múlttal. A veszedelmet abban látom, hogy kétségtelen, hntyy az indokoltságnak valamely látszatával lép fel követelés, hogy adjuk meg a csatlakozás jogát annak részére is, aki az első vagy a korábbi fokon a bíróság által hozott Ítéletben megnyugodott, A jogosultság