Képviselőházi napló, 1927. VII. kötet • 1927. november 22. - 1927. december 20.
Ülésnapok - 1927-100
Az országgyűlés képviselőházának 100. ülése 1927 december 6-án, kedden. 239 viselőtársam, hogy nem jelentkezem 1 ? ..• Nincs okom arra, hogy jelentkezzem. Ez a Ház légüres térben lebeg (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s én az önök csendjét és boldog emésztését nem akarom megzavarni. Hogy most felszólalok, azt is rögtön meg fcgom indokolni. (Platthy György: Ebéd előtt vagyunk!) Bocsánatot kérek, mindegy, hogy ebéd előtt» vagy után. Én Platthy képviselőtársammal más fronton együtt vagyok ... (Simon András: Mikor szenzációról van szó, akkor tele van a Ház! — Rassay Károly: A kormánytámogatók 95%-ban vannak! Megtelithetnék a Házat! — Zaj.) önök annyiszor szemünkre vetik a főváros közgyűlését és bizonyos animozitással viseltetnek a fővárossal szemben. (Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Legyen egyszer szerencsénk, fáradjanak el a ktzoyülési terembe (Zaj. — Elnök csenget.) és nézzék meg ott a vitákat, a telt házakat, nézzék meg az ottani bizottsági tárgyalásokat. (Peyer Károrv: Pedig senki sem kap fizetést a munkájáért!) Nézzenek meg egy pénzügyi bizottsági tárgyalást, azután méltóztassanak idejönni és ezzel összehasonlítani. (Simon András: Ez is^tele van, mikor szenzációról van szó! Csak a képviselő ur hiányzik innét mindig!) Önnek még nincs jogában hiányozni, (Simon András: Miért?!) de én ezt a jogot már vindikálhatom magamnak. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, méltóztassanak csendben maradni! Friedrich István: Mint egyedüli keresztény ellenzéki képviselő, vindikálom magamnak azt a jogot, hogy távolmaradhassak. Én még a választások eseményeiről egy szót sem szóltam. Tessék elmenni a városházára, ahol a bizottsági tagok fizetést sem kapnak és ahol állandóan a legszebb munka folyik. Ez a képviselőház olyan, amilyennek született. (Ugy van! Ugv van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Bűnben fogant!) Ez a képviselőház légies térben mozog és elszakadt teljesen a nemzet érzelmi világától. (Zajos ellenmondások a jobboldalon. — Rassay Károly: Erőszakban fogant!) Itt vannak a nagy problémák. A múltkor az osztrák parlamentben államférfiak nyilatkoztak arról, hogy az igen t. kormány véglegesen lemondott Nyugat-Magyarország területéről. Erre én egy reminiscenciával élek. 1920-ban is lemondtak Nyugat-Magyarországról és akadt egypár lelkes fiatalember Sopronban, akik amikor a Széchenyi-szobrot megkoszorúzták és a helyőrség elbúcsúzott, fejükbe vették azt a destruktiv gondolatot, hogy szembehelyezkednek a nagy entente-tal s egész Európával és próbálják megmenteni azt, ami megmenthető. Amint látszik, valami mégis megmenekült. Engedelmet kérek, de most azt halljuk, hogy a kormány a többi részekről örökre lemondott. (Ellenmondás jobbról) • Nem tudom megítélni. ho?y miért szükséges ez, lehetséges, hogy nem is igaz, (Almásy László: Persze hogy nem igaz!) de az igen t. kormánynak egyetlen tagja sem tartja érdemesnek, hogy felálljon és itt nyilatkozzék. Simon t. képviselőtársam, ön az előbb annyira rossz néven vette, hogy nem járok ide a parlamentbe gyakran. Miért járjak? Elolvasom én a Pesti Naplóban úgyis, amit az önök ministerei mondanak. Itt a minister urakhoz nem igen van szerencsém; előveszem a Pesti Naplót és sorban olvasom, hogy a ministerek mit akarnak. (Simon András: Ezt mandátum nélkül is el lehet olvasni!) Itt úgysem hallok semmit, ami fontos mondanivaló van a kormány részéről, azt úgyis az önök pártjában mondják el százszor és ezerszer. (Zaj a jobboldalon.) Képzeljék el, hogy mi volna az önök idegeivel, ha nem egyedül állnék ide, hanem negyvenen, ötvenen állnánk itt! Képzeljék el, akad valaki, aki ideáll és ezt a hálátlan ellenzéki szerepet vállalja? Mit méltóztatnak gondolni, hogy olyan különös nagy öröm ellenzékinek lenni Magyarországon? Mit gondol a képviselő ur, nem volna jobb a többség lágy ölében nyugodtan nézni azt a hatalmas, boldog konszolidációt, amikor minden repedez a boldogságtól amikor minden statisztikai adat és minden csak azt mutatja, hogy mi boldog, hatalmas, feltámadó nemzet vagyunk, amelynek a sors hatalmas férfiakat adott, amely nemzetnek semmi gondja, semmi bánata nincs? Nincs, azért nem szólalok fel t, képviselőtársaim. Engem óriási ür választ el önöktől és én nem akarom az Önök munkáját megzavarni. Önök meg vannak győződve, hogy viszik a nemzetet egy hatalmas, boldog feltámadás fe'é, (Ugy van! a jobboldalon.) az én legszentebb meggyőződésem pedig ennek épen az ellenkezője. (Ügy van! a baloldalon.) És mert az én meggyőződésem az önökének épen az ellenkezője, azért nem tartok önökkel. Méltóztassanak tovább csinálni, ahogy csinálták eddig, megvárjuk békében és csendben a végét, de az, hogy minket a népgyűléseken egy fiatal rendőrtisztviselő irányitson, hogy mit mondhatunk és mit nem mondhatunk, ez nagyon fáj. Fáj azért, és kimondom, bár tudom, hogy önök fel fognak háborodni, fáj azért, mert látom, hogy a szomszéd államokban az egyéni jo^ tekintetébeu, au egyéni süauadságjogu.tí tekinteteden bizony-bizony differenciák vannak a mi állapotainkkal szemben. (Óriási zaj a jobboldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Hogyan lehet ilyet mondani a magyar parlamentben. Magyar parlamentben ilyet nem szabad mondani, mégsem járja, hogy ilyeneket beszél! — Felkiáltások a jobboldalon: A kis ententenak csinál propagandát! — Peyer Károly: A cseh parlamentben többet lehet beszélni, mint itt — Felkiáltások a jobboldalon: Hallatlan! — Madarassy Gábor: Hogy lehet azt mondani, hogy ott nagyobb szabadság van, mint nálunk!) Azt mondom, hogy a magyar szabadságjogok tekintetében ... (Peyer Károly közbeszól.) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maiadni! (Tankovics János: A képviselő ur izgatni akar ilyen beszéddel!) Friedrich István: Az igazság fáj önnek t, képviselő ur? (Tankovics János : Nekem? — Madarassy Gábor közbeszól!) Elnök: Madarassy UáLor képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Friedrich István: Akármennyire háborognak a képviselő uiak, állítom, hogy én ezzel a kisentente mellett nem csinálok propagancát; ezt a képviselő urak maguk sem hiszik, mert tudják, hogy nem ugy van. Ezzel szemben tudja azt is, hogy megszállott területen a magyar képviselők igenis felszólalhatnak. (Rassay Károly: Trianon ellen!) Felszólalnak a népgyűléseken és a Házban, Trianon ellen; viszont Magyarországon nem lehet Trianon ellen felszólalni. (Simon András: Itt is fel lehet szólalni! — Esztergályos János: Ha a fogalmazó ur megengedi! — Folytonos nagy zaj a jobbés a baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak higgadtságukat és nyugalmukat megőrizni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Igazán nehéz megtenni! — Rassay Károly: De ez ugy
